Angliában akar továbbtanulni

A fiam idén érettségizik. Angliában akar továbbtanulni, ám nem is sejtem, miből, mivel mi nem vagyunk gazdagok. Javasoltam neki, hogy adja be idehaza is a jelentkezését, ám erről nem akar hallani.

Jelige: Külföld.

Komoly döntés előtt áll nemcsak a fia, hanem az egész család. Valamilyen úton-módon a fia csak eljutott eddig a döntésig, amiről úgy gondolja, az egyedüli helyes lépés. Nyilván elképzelte már, milyen is lesz az élete Angliában, mi változik meg. Lehet, az angol nyelv tanulását is komolyabban veszi már azóta, hogy meghozta ezt a döntést. Ahogyan az lenni szokott, biztosan idealizálja a helyzetet, nem veszi észre a buktatókat. Látása elvakult, nem veszi észre a nehézségeket. Önöknek, szülőknek kell őt ebben segíteni, hogy felismerje a negatívumokat is.

Ha az a célja, hogy továbbtanuljon, új tudással gyarapítsa ismereteit, akkor az nem kötődhet csak egyetlen országhoz vagy egyetemhez. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy megfelelőnek tartják majd a tudását a felvételin. Ám egyáltalán nem biztos az sem, hogy elő tudja majd teremteni az anyagi fedezetet tanulmányai idejére. De mivel van rá reménye, hogy kap majd ösztöndíjat, ezért megpróbálkozhat a bejutással. Ha az ideális állapotok uralkodnak majd, természetesen nem lesz semmi kivetnivalójuk, sőt büszkék lesznek rá, hogy fiuk Angliában tanul.

Ha viszont nem jutna ösztöndíjhoz, elesik ez a lehetőség, mivel nem tudják őt anyagilag megfelelően támogatni, s a puszta megélhetése forog majd kockán. Mivel itthon több mindenre telik abból a pénzből, amit megkeresnek, szóba jöhet annak a lehetősége, hogy akkor is járhat hazai egyetemre, ha nem kapna ösztöndíjat. Tudásra itt szert tehet, s lehet, egyetemistaként még adódik majd lehetőség arra, hogy elnyerjen valamilyen ösztöndíjat külföldi tanulmányokhoz. Tehát nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy kijusson külföldre, s az is lehet, éppen a hőn áhított Angliába. Ne szegje kedvét, ha minden nem sikerül azonnal, s akadnak majd olyan vágyai, amik esetleg beteljesületlenek maradnak. Az élethez az is hozzátartozik, hogy időnként korrigálni tudjuk kitűzött céljainkat, mert nem lehet mindig megvalósítani a lehetetlennek tűnő dolgokat. Ez csak ritkán szokott sikerülni.

A beszélgetéseket igyekezzenek úgy vezetni, hogy ne legyenek erőszakosak az ajánlataik. A fiuk ne azt érezze, hogy most feltétlenül így kell döntenie, mert különben megharagszanak rá. Sok érvet gyűjtsenek össze pro és kontra, és természetesen a döntést bízzák rá. Már felnőtt fiatalember, az ő életéről, jövőjéről van szó. Bárhogy is dönt, de ha ő hozza meg a döntést, könnyebben viseli majd az esetleges hátrányos vagy rossz következményeket is. Ha viszont ráerőltetnének valamit, már a legkisebb nehézségre is úgy reagálna, hogy ez megoldhatatlan, elviselhetetlen, kibírhatatlan. Kényszernek élné meg, s lehet, tudat alatt, de úgy irányítaná dolgait, hogy még véletlenül se sikerüljenek, csakhogy bebizonyíthassa, ez sem fenékig tejfel, amibe a szülei belekényszerítették.

Szülői felelősségüknek most már másképpen kell hangot adniuk, mint azelőtt, amíg kiskorú volt a fiuk. A tanácsadás nehéz dolog, ezért lélekben készüljenek fel ezekre a beszélgetésekre. Mondhatnak példákat mások életéből, kinek milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, hogyan alakult a sorsa. Nem biztos, hogy mindig az a legjobb döntés, amit néhány információ és saját fantáziánk alapján egy adott életszakaszban annak látunk. Lehet, egész sorsára nézve nagyon is káros vagy rossz lehet. A következő, amit mint felnőtt fiatalembernek, az önök fiának is tudatosítania kell, hogy meg kell tanulnunk kibékülni a rosszal is. Minden ellen lázadva nem lehet leélni az életet. Ahhoz, hogy ne csak tudásra, hanem életbölcsességre is szert tegyen, szüksége lesz kedvezőtlen élményekre is.