A szerelem nem udvarlás

A férfi szándéka komolyságának bizonyítása jeleként többször fölkereste a lehetséges mennyaszszony házát, lakását; látványos jelekkel – ajándék, kísérgetés, szerenád, különféle segítség stb. – bizonyította, hogy nem csupán feleségül szeretné venni választottját, hanem képes is eltartására.

Az udvarlás azonban nem volt egyenrangú viszony – nemcsak azért, mert a lányt többnyire passzivitásra kötelezte, hanem azért is, mert meghatározó szerepet kaptak a lányos szülők. Párválasztási kívánságaik sok esetben alapvetően meghatározták az udvarlási viszonyt. Nagyon valószínű, hogy az udvarlás szokásának visszaszorulásában részben ez játszott szerepet (a 19-20. század fordulójától megjelenő feminista mozgalmak többek között e területen is lázadtak az általuk feudálisnak vélt kötöttségek ellen), ám sokkal nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk az urbanizációnak, amely felrobbantotta a patriarchális vidéki társadalom viszonyait. Az udvarlás nem zárja ki a szerelem, a kölcsönös szerelem lehetőségét, de nem feltételezi. Maga a szó is csupán egyirányú közeledésre utal, a másik félnek legföljebb az elfogadást teszi lehetővé. Az együtt járás két fiatal kölcsönös szimpátián (és hallgatólagos megegyezéssel) kialakult, többnyire már monogám viszonya, amely abban hasonlít az élettársi, illetve a házastársi kapcsolathoz, hogy belefér (de nem szükségszerűen) a nemi, szexuális viszony is, bár elsősorban olyan partneri kapcsolat, amely a hétköznapi élet minden területére kiterjed.

Az együtt járás megállapodottságot jelent – nem azonos az udvarlással. A társult felek a korábbinál kevesebb időt és energiát fordítanak arra, hogy megszerezzék a másik fél szimpátiáját, hogy megőrizzék a másik hajlandóságát, hanem inkább arra összpontosítanak, hogy a kialakult társas lét előnyeit kihasználják, az ebben rejlő lehetőségeket érvényesítsék.

Az együtt járás abban különbözik a házasságtól és az élettársi kapcsolattól, hogy nem kapja meg a civil társadalomtól a „védettségi garanciákat”: peres eljárással nem védhető vagy támadható. Igaz viszont az, hogy a szűkebb közösség informálisan elismeri azzal, hogy a korábbi jegyesség helyébe lépett.

Ma a kialakult gyakorlatban a házasságkötést az együtt járás előzi meg; a hagyományok továbbélését jelenti, hogy a házasság megkötése előtt a járás jegyességbe torkollik. (he)