A kosárlabdázás története

A gyűrűt hét méteres magasságban rögzítették. A feladat nem bizonyult egyszerűnek, ezért csak az első „kosárig” játszottak, de így is órákig eltarthatott. Az indiánok nagyon komolyan vették a játékot, az isteneik előtt tisztelegtek vele. Ha valaki rosszul játszott, halállal lakolt. Később enyhültek a szabályok, de egy szokás még nagyon sokáig fennmaradt: a győztes dobást elérő játékos igényt tarthatott a nézők ruháira, ékszereire. Nem csoda, hogy a játék végével a nézők villámgyorsan eltűntek a helyszínről és bezárkóztak otthonaikba.

A mai értelemben vett kosárlabda 1891-ben született az Egyesült Államokban, a springsfieldi Testnevelési Főiskola falain belül. James A. Naismith futballedző azt a feladatot kapta, hogy találjon ki egy olyan játékot, amelyet a diákok a téli hónapok alatt is tudnak játszani a tornateremben. A tanár a terem sarkában álló barackos kosárba dobta a labdát, amikor hivatták. Innen származott az ötlet, és a két kosarat felszereltetett a tornaterem erkélyére. Az erkély magasságából adódóan 3,05 méter magasan helyezték el a kosarakat, ez a magasság pedig olyan tökéletesnek bizonyult, hogy később ez lett a szabványméret. A diákok két csapatot alkottak és már indulhatott is a játék. A kezdés úgy történt, hogy a labdát középen begurította a játékvezető, a csapatok pedig a pálya két végétől indulva próbálták megszerezni azt. Nektek is a vízilabda jutott eszetekbe?

A játékot eleinte öt alapelv szerint játszották. A játékosok nem futhattak labdával a kezükben (ez ma is így van). Bármelyik játékos tetszés szerinti helyet foglalhatott el a pályán, nem lehetett köztük erős személyi érintkezés, valamint a labdát egy olyan kosárba kellett beledobni, amely a játékosoknál magasabban helyezkedett el. Gyakorlatilag tehát az alapszabályokról van szó, amelyek természetesen sokat változtak az évek során. Akkoriban minden egyes kosár után valaki létrán felmászott, hogy visszaszerezze a labdát. Később azonban rájöttek, hogy el is lehet távolítani a kosarak alját. Mindez amerikai találmány. Európában a németek kezdtek először kosárlabdázni, de hamarosan az egész kontinensen, majd az egész világon elterjedt és népszerűvé vált a sportág.

A nők körében is hamar népszerűvé vált az új labdajáték, 1895-ben már ők is játszottak meccseket. Az első Európa Bajnokságot nők részére 1938-ban, Rómában rendezték. A magyar női kosárlabda válogatott 4 évvel később lépett először pályára országok közötti mérkőzésen. Akkor Genovában a tapasztaltabb olaszoktól vereséget szenvedtünk. A játék szabályai az évek során folyamatosan változtak és változnak a mai napig. 1932-ben alakult meg a FIBA (Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetség), ekkor dolgozták ki az első nemzetközi szabályokat. Ezeket minden Olimpia évében felülvizsgálják, és elvégzik a szükséges módosításokat. Az Egyesült Államokban 1949-ben megalakult az NBA.

Nem akarom a jelenlegi szabályokat részletesen ismertetni. A lényeg, hogy csapatonként 5 fő lehet egyszerre a pályán, a mérkőzés 10 perces negyedekből áll, általában 2 játékvezető próbálja megakadályozni a szabálytalanságokat a pályán. Egy akciókosár 2 pontot ér, kivéve, ha a 3 pontos vonalon kívülről felugorva dobja el a labdát a játékos. A büntetődobás pedig csak egy pontot ér a csapatnak. Szerintem nagyszerű játék, én is több mint 10 éve hódolok ennek a sportágnak. Remekül erősíti a csapatszellemet és a koncentrációt. Próbáljátok ki! Kosárra fel! (creative magazin)