A költészet és a művészet legyen a híd!

A meghívott vendégek balról jobbra: Andruskó Imre, Szigeti László, Vilma Prívarová, Karol Wlachovský, Ján FuzikA szerző felvételeEgy iskola nem csupán szűken vett oktatási feladatokat lát el, hanem kisebb vagy nagyobb régióban kulcsszereplőjévé kell válnia a kulturális életnek, meg kell felelnie bizonyos kihívásoknak, kezdeményezéseknek. Nekünk, szlovákiai magyar pedagógusoknak összekötő kapocsként kell működnünk annak érdekében, hogy különböző kultúrákat, hagyományokat ismertessünk meg egymással, diákjainkkal.

Ilyen törekvést szolgál a komáromi Selye János Gimnáziumban 1997-ben induló Dobré slovo, vagyis Jó szó elnevezésű szlovák vers- és prózamondó verseny. A kezdeti, iskolai szintű kezdeményezés később járási fordulóval bővült. Ebben a tanévben a Komáromi Napok rendezvénysorozatába beilleszkedve már kerületi szintűvé nőtte ki magát. A kuriózumot azonban a verseny további bővülése jelentette. A szervezők ugyanis idén nemcsak azoknak a szlovákiai magyar diákoknak akartak szereplési lehetőséget adni, akik szlovák környezetben élnek és tanulnak, hanem azoknak is, akik Magyarországon élnek szlovák nemzetiségűként, és nincs módjuk gyakran használni anyanyelvüket.

A verseny kezdeményezője és fő szervezője Csémy Marianna, a komáromi gimnázium tanára. Szavai szerint a verseny elsődleges célja az volt, hogy a felnövekvő szlovákiai magyar,illetve magyarországi szlovák anyanyelvű fiatalok körében fejlesszék a nyelvi és a kommunikációs készségeket, közelebb hozva a szlovák irodalmat és kultúrát.

Ezért jött tőle az ötlet, hogy a Komáromi, Újvári, Lévai, Vágsellyei és Nyitrai járás mellett első ízben hívjanak meg olyan magyarországi nemzetiségi tanintézményeket, ahol a szlovák nyelvet is oktatják.

A megszólított iskolák közül végül Békéscsabáról, Pilisszántóról és Pilisszentkeresztről összesen 12 diák mérte össze tudását. Ez azért is dícsérendő, mivel például a Békéscsabai Petőfi Utcai Általános Iskola magyar tannyelvű, szlovákot mindössze heti három órában tanulnak a gyerekek, mint választható tárgyat. Szerencsére sok szülőben élnek az „Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy“ közmondás szavai, ezért sokan minden kötődés nélkül választják a szlovák nyelvet.

A verseny a magyarországi iskolák részvételével egy újabb kategóriával bővült. Ily módon az első 4 kategória résztvevői a szlovákiai magyar diákok maradtak, mégpedig az általános iskolák felső tagozatosai, valamint a nyolcosztályos gimnáziumok 1. ciklusának diákjai. Az 5. kategóriában az említett 12 magyarországi tanuló versenyzett.

„Bár előfordulnak apróbb kiejtési hibák, a színvonal egyre nő, hiszen ezek a diákok őszintén vonzódnak a versekhez, prózai művekhez. Ők azok, akik szívesen lépnek nagyközönség elé, szlovák szerzők műveit illetve világirodalmi művek részleteit bemutatva“ – értékelte a versenyt Csémy tanárnő.

A kezdeményezés egyébként szervesen kapcsolódik ahhoz a programsorozathoz, melyet a Tolerancia éve címmel az iskola igazgatója, Andruskó Imre hirdetett meg. Ennek lényege, hogy a magas szintű szellemi tudás megszerzése, és az egészséges magyar öntudatra nevelés mellett a tolerancia kérdése és képessége is fontossá váljon a felnövekvő fiatal generáció előtt. Véleménye szerint: „Ez a verseny azzal válik példaértékűvé, hogy kisebbségként át tudjuk érezni a magyarországi szlovákok helyzetét, ugyanakkor bemutatjuk, milyen Szlovákiában egy magyar iskola, hogy képes jól működni, és az ilyen és ehhez hasonló rendezvényekkel nem a másságot, hanem az együvé tartozást szimbolizáljuk.“

Az immár nemzetközivé vált rangos esemény felett Claude Baláž, a külföldi szlovákok kormánybiztosa és Bastrnák Tibor, a Vág – Duna – Ipoly Eurorégió titkára vállalt védnökséget, aki jelenlévőként szintén kiemelte azt a tényt, hogy a jövő Európájában mennyire fontos lesz az együttműködés, a kulturális rendezvények ennek a jövőbeni folyamatnak alappillérei lehetnek.

Hasonlóképpen vélekedett Szigeti László oktatási államtitkár is: „Az államnyelv elsajátítása nagyon fontos, de ezzel együtt az is, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak tudásuk bemutatására. A verseny napján ez a kezdeményezés nemzetközivé vált, és ez a két ország közti kapcsolatot is erősíti.“

A vendégek között volt továbbá Karol Wlachovský, a budapesti Szlovák Intézet igazgatója, valamint Ján Fuzik, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke. Azt hiszem, a fentiekből egyértelműen látszik, a „Jó szó“ nem vész el. Pedig a jelenlévő magyarországi vendégek, tanárok és diákok szavaiból egyértelműen kitűnt, hogy bizony az ottani szlovákok sincsenek könnyű helyzetben. A nyelvvesztés előrehaladott stádiumban van, a gyerekek idegen nyelvként tanulják anyanyelvüket. A magyarországi közvélemény is keveset tud országuk kisebbségeiről, pedig máig élő hagyományaik és iskolarendszerük van. Ebből is látható, hogy Ján Fuzik elnök úr szavait idézve „kisebbségi identitást vállalni sehol sem diadalmenet.“ A gyerekek arcát, lelkesültségüket, az itt szövődő barátságokat látva a jövő mégis reményt ad. Rajtuk kívül a kezdeményezőket, szervezőket és minden résztvevőt biztatni kell! Biztatni azzal, hogy közös munkából fakadó öröm forrását, az együvé tartozás lehetőségét akkor se mulasszák el, ha törekvéseik akadályba ütköznek. Úgy legyen, ahogyan azt Vilma Prívarová, a kormányhivatal szlovák-magyar koordinációs bizottságának tagja jelenlévőként megfogalmazta: „A költészetnek hidat kell alkotnia a szlovákiai és magyarországi gyerekek között!“

Eredmények:

I.kategória:

I. Szalai Bence –Hetény

II. Jókai Ágnes – Komárom

III. Török Zsuzsa – ÉrsekújvárII.kategória:

I. Valkovská Mónika – Nagysalló

II. Muhar Bianka – Komárom

III. Tamási Gabriela – NagykérIII.kategória:

I. Markó Nikoleta – Komárom

II. Huszlicska Bálint – Érsekújvár

III.Presinszka Lívia – NagycétényIV.kategória:

I. Kovács Barnabás – Komárom

II. Brath Martin – Gimes

III. Víglerská Dalma – LévaV.kategória:

I. Erdei Éva – Pilisszentkereszt

II. Vidovenyec Éva – Békéscsaba

III.Szilágyi Anita – Békéscsaba