A hófogolytól a szirénénekig

CSEHY ZOLTÁN

A fődíjat Lovas Emőke nyerte el Nádas Péter drámáinak és szcenikus szövegeinek intermediális vizsgálatáról szóló dolgozatáért, mely a fotó, a festészet és a zene, illetve a nádasi szöveguniverzum érzékeny kölcsönhatását térképezte fel. Lovas főként a képleírásokra, a fotografikus felismeréspillanatokra, illetve a zenei struktúrák (beleértve az elhallgatást vagy a csöndet is) dinamikájára figyelt, miközben Nádas Szirénének című rituális drámájának érzékeny olvasatát adta.

Kiripolszky Michaela Havas szavak című dolgozata az idei márciusi katasztrofális hóhelyzet neologizmusait tette nyelvészeti vizsgálat tárgyává: a minden ízében szellemes és alapos dolgozat a hófogoly, a hófogság, a hóválság, a hókáosz és a gigadugó szavak lexikográfiai terheléspróbáját végezte el, miközben a blogok és a sajtónyelv érzékeny viszonyára is kitért.

A harmadik helyezést Czucz Enikő Komlós Aladár-elemzése nyerte el, mely az alsósztregovai születésű költő és irodalomtörténész Nyugatban publikált verseit értelmezte. A „néma őrült” metaforáján keresztül a lírai én világ- és istenképe mellett a költemények bölcseleti hátterének feltárása került előtérbe.

Kosár Katalin a Faludy György-recepció mintázataira összpontosított, az életlegenda és az esztétikum disszonanciáját vizsgálta. A bulvár és a magas irodalom viszonyrendszerének mélyrétegeit feltárva amellett érvelt, hogy interjúiban maga a költő is inkább a legendaképzést támogatta nyilatkozataival, mintsem szövegeinek esztétikai előmenetelét.

Takács Henrietta a női sztereotípiákra fókuszált gender-nyelvészeti szempontból: egy blog bejegyzéseiben rendszerezte a nemi sztereotípiák nyelvi megvalósulásait. Németh Péter Amade László szerelmi költészetének retorikai elemzésével kísérletezett: a rokokó költő szerelmi retorikájának a játékos dalstruktúrákba épülő gáláns kétértelműségek mellett van egy a vallásos költészet toposzaival átitatott rétege is. Ladislav Jurányi, a levéltár tanszék hallgatója egy csallóközi bűnügy szálait bogozgatta Koncsol László Kacsa, kacsa, boszorkány vagy című könyve és Bél Mátyás szövegei alapján.

A hallgatók teljesítményéről joggal állapítható meg, hogy komoly tudományos reményekre jogosítanak fel, s ez mintegy visszaigazolása is annak a munkának, mely a tanszék kereteiben a szlovákiai magyar elitértelmiség kinevelését célozta meg.