A hamuban rejlő gyémánt

Mártit a zene mindenért kárpótoljaA szerző felvételeA tehetségkutató verseny a második szériájánál tart. Sokan azok közül, akik tavaly is részt vettek, idén ismét jelentkeztek. Te miért nem?

Csalódtam a versenyben. Ignorálták azokat, akik a magyarlakta régióból érkeztek. Még vége sem volt a megmérettetésnek, és már érződött a körökben, ki lesz a győztes. De legfőképpen azért nem jelentkeztem, mert nem vágyom a sztárságra, hogy több ezer ember rám figyeljen. Nagyon jól érzem magam a kisebb közönség előtt. Fontosabbnak tartom ezeket az embereket, mint a megcsinált sztárokat. Szeretek önmagam lenni. És a show-bizniszben olyanná változtatnak, amilyenné ők akarnak. Te adod az alapot, ők pedig kiegészítenek téged. Nem biztos, hogy mindig a legszerencsésebben. Kezdetben magadat adod, ám később olyan szerepet kell felvenned, amit ők szántak neked.

Mi változott meg az életedben a verseny hatására?

Kaptam hét külföldi felkérést. Zenekarok jelentkeztek Szlovákián belül Kassáról, Pozsonyból, Besztercebányáról, Komáromból. De a tengerentúlról is.

Mégis Gútán maradtál.

Szeretek itt élni. Nem változtattam különösebben az életemen, mert nem hagytam ott a magyarországi Syncron zenekart, és a gútai Stílust sem. De valójában a tengerentúli felkéréseket azért utasítottam vissza, mert erős szálakkal kötődöm a családomhoz. Olyan hátteret biztosítanak számomra, amit máshol nem valószínű, hogy megkapnék.

Több zenekarral is fellépsz, a helyi kábeltévében is dolgozol. Hogyan lehet mindezt összeegyeztetni?

Nagyon nehezen. Ennek az állandó hajszának a nyomai nagyon látszódnak, lehet, hogy külsőleg nem, de én érzem őket. Már amikor a szervezetem azt mondja, hogy álljak le, én még mindig folytatom. A nagy terhelés miatt félbeszakítottam a tanulmányaimat is a nyitrai Konstantin Egyetemen.

Nagy sikered volt a Cserháti Zsuzsa-emlékkoncerttel.

Nagyon örülök, mert engem ért az a megtiszteltetés, hogy megidézzem Magyarország legtehetségesebb énekesnőjét. Számomra is sokat jelent. Párhuzamot érzek az ő élete és az enyém között. Megfogott a tragikussága és az éneklésért vívott harca. Néhány pofon után még nem adtam fel, és nem is fogom. Legalábbis nem szeretném.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Továbbra is énekelni szeretnék. Legfőképpen nyugalomra vágyom, a családi béke a legfontosabb, és hogy jól érezzem magam abban a légkörben, amit kialakítottam magamnak, mert e nélkül a színpadon sem érzem igazán jól magam. Kell a biztos háttér.