A fokozott gondoskodás igénye

A nevelés során ezen gátló és akadályozó tényezők felszámolására kellene összpontosítanunk. A gátló tényezők lehetnek percepciós akadályok, melyek észlelés- és érzékenységbeli különbségekre vezethetők vissza, környezeti akadályok, melyek a társadalom előítéleteiből következnek, és az ösztönzés hiányára utalnak. A tehetséges gyerek kibontakozását gátolhatják még az érzelmi és az intellektuális akadályok is. Előbbi a tolerancia hiányát és a bírálatközpontúságot, az utóbbi az értelmi képességek behatároltságát, a kifejezőkészség hiányát jelenti.

A kivételesség, az alkotás hajlama minden emberben megtalálható, és erre a mindennapi nevelésben is gondolnunk kell. A gyakorlatban általában nem vonunk éles határt az ügyes és a tehetséges gyerekek között, pedig tapasztalható némi különbség a két típus között. Míg a pusztán ügyesnek mondott gyerek tudja a válaszokat és általában jó ötletei vannak, addig a tehetséges gyerek kérdéseket tesz fel, az ötletei pedig szokatlanok. Az alkotó gondolkodás ismérvei közé tartozik a kíváncsiság, az aktivitás, a rugalmasság, a függetlenség, a kitartás, bátorság, az önbizalom, az érzékenység és még hosszan sorolhatnánk.

Ha tehetséges egyénnel találkozunk a környezetünkben, akkor gyakran nem a tehetsége hívja fel rá a figyelmet, hanem viselkedésének azon megkülönböztető jegyei, amelyek mássá teszik. Ezért soroljuk a fokozott gondoskodást igénylő gyerekek közé a tehetségeseket is. Az iskolákban manapság az átlagos gyerekekből van több, így okkal kilóg a tehetséges a maga önállóságával, gyakori érdektelenségével olyan dolgok iránt, amelyeket ő már megértett. Gyakori, hogy felesleges többletenergiájukat negatív dolgokban élik ki. Nem mentes tőlük a magatartászavar sem. Ezért többletfeladatot jelent a nevelő számára odafigyelni, hogy a tehetség jó irányba fejlődjön. Mivel jellemző rájuk a függetlenség, gyakran szemtelenségnek, neveletlenségnek fogja fel viselkedésüket a környezetük.

A tehetséget főként az egyén kiemelkedő képességeként értelmezhetjük. A tehetséges tanulóknál gyakran találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy bizonyos tantárgyakkal többet foglalkoznak, mert ezt érdeklődéssel teszik, a többit pedig csak kötelességből tanulják. Ez a szelektív érdeklődés és teljesítménybeli különbség ad okot gyakran arra, hogy a gyermek negatívan viszonyul a számára érdektelen tárgyakhoz. Esetenként elhanyagolhatja a tanulást is. Gyakori pedagógusi intelem, hogy „tudnál tanulni, de nem tanulsz”. A statisztika azt mutatja, hogy körülbelül minden ötödik gyerek tehetséges, a gyermekpopuláció 20 százaléka. Egy átlagos harmincas létszámú osztályban ez hat tanulót jelent. Ilyen húzóerő mégsincs jelen az osztályokban, mivel a tehetséges tanulóknak manapság már lehetőségük van a felső tagozat helyett gimnáziumba járni. Ha a tehetséggondozás a megfelelő színvonalon folyna az alapiskolákban, kevesebb gyerek választaná a nyolcosztályos gimnáziumot.

A modern pedagógia és a pszichológia is felvállalta a tehetséges gyermekekkel való törődést, tudván, hogy szükség van megismertetni ezzel a problémakörrel mind a szélesebb közvéleményt, mind a pedagógusokat. Tehetséggondozással elsősorban a művészeti alapiskolák, a szakkörök és a szakosított osztályok foglalkoznak, ahol a tehetséges gyerekeken kívül jelen van az ügyes, szorgalmas tanuló is.

A járási pedagógiai – pszichológiai tanácsadók szakemberei a szülő kérésére kivizsgálják a tehetséges gyermeket és a későbbiekben is együttműködnek a szülővel, foglalkoznak a gyermekkel. Éppen ezért érdemes minél előbb felkeresni a szakembert, hogy a tehetség ne kallódjon el, ne váljon szürke átlaggá.