A bécsi operaház fiatal „fantomja”

Verdinek köszönhetem, hogy van munkámSomogyi Tibor felvételeEzen a héten egy újabb tehetséges fiatal mesél pályájának kezdeteiről, ezúttal Kovács Attila operaénekessel beszélgettem. Attila énekesi pályafutása az Ifjú Szivek kórusában kezdődött. Gimnazistaként a buli kedvéért osztálytársaival elment próbaéneklésre az énekkarba, ahol kellemes pár évet töltött. Gyakoriak voltak a fellépések, repertoárjukban Mozart és Schubert misék szerepeltek, melyeket különböző templomokban adtak elő. „Akkor ért az első meglepetés, amikor az első próbán a karnagy betett a tenorba, ahol csak egy öreg bácsika ült egyedül. Nem nagyon tetszett a dolog, mert én is a baritonok között szerettem volna énekelni, ott, ahol a barátaim. Szívesen emlékszem vissza a kezdetekre, sokat nevettünk, jókat buliztunk. A próbákon kellemes hangulat volt, játszva tanultuk az új dalokat.“ Idővel megcsappant az érdeklődés az osztálytársak részéről, lemorzsolódott a banda.

A kórusban felfigyeltek arra, hogy Attilának van tehetsége az énekléshez, ezért az javasolták neki, hogy művelje a hangját, járjon magántanárhoz. „Hosszú időbe tellett, míg megértettem, hogy az éneklés nem rutinmunka. Az első évem, amikor magántanárhoz jártam, azzal ment el, hogy meg kellett keresnem a testemben, légcsövemben, fejemben, számban a énekhangok helyeit. Ez azért nem egyszerű dolog, mert ezek a helyek minden embernél máshol vannak.“

Sikeres énekesi pályája azt bizonyítja, hogy megtalálta a megszólalás helyeit. Az éneklést leszámítva Attila élte a normális fiatal diákok életét, focizott, csajozott, szórakozott. Annyiban tért el a többiektől, hogy ő nem bélyegeket és lepkéket gyűjtött, mint az átlagos fiatalok, hanem szabadidejében opera- és operettáriákat tanult. Szerepelt a Melódiacsokor nevű előadássorozatban. Egyik alkalommal Bécsben vendégszerepeltek, ahol elénekelte a „Vágyom egy nő után“-t, amivel osztatlan sikert aratott. Felfigyelt rá az osztrák Állami Operaház menedzsere, aki felajánlotta neki, hogy jelentkezzen a Salzburgi Zenei Fesztivál meghallgatására. „Sokáig gondolkodtam, elfogadjam-e az ajánlatot. Hihetetlenül nagy szerencse ért. Olyan ez, mint amikor egy kezdő színésznek azt mondják, menj el Hollywoodba, kipróbálunk, tetszel nekünk. Elindultam Bécsbe, kiszálltam a Déli pályaudvaron, zsebemben 20 schillinggel begyalogoltam a Staatsoperhez. A meghallgatáson jól szerepeltem, 50-ből választottak ki egy új-zélandi férfival. Amikor behívtak, s közölték, hogy felvettek az operába, nem értettem miről beszélnek, hiszen én a zenei fesztiválra jelentkeztem. Kiderült, hogy elkeveredtek a papírjaim, s oda vettek fel, ahova még jópár évig nem lett volna bátorságom jelentkezni. Diák voltam még akkor a pozsonyi konzervatóriumban.“

Ezek után Attila énekesi karrierje felfelé ívelt, a Bécstől 120 km-re lévő Mörbischben énekelt az operettszínházban 15 000 néző előtt. Itt megismerte a közönség, ezek után már sorra kapta a különböző felkéréseket, a bécsi és pozsonyi operában gyakran énekelt. A konzervatórium utolsó évét Bécsben fejezte be, mert odakötötte a munkája. „Nagyon szeretem az operaházi világot. Az elméleti tudás, amit az iskolában tanultam, sokat adott, de igazán a színpadon, próba közben tanultam a legtöbbet.“

Még tizenéves diák volt, amikor kikerült Bécsbe énekelni. Elmondása szerint először sok gondja volt a német nyelvvel, főleg azért, mert a gimiben nem volt épp a legjobb diák. De szeretettel gondol vissza tanárnőjére, akitől rengeteget tanult. „Ha németül beszélek, s valami nem jut az eszembe, mindig a tanárnőmre gondolok, aki nagyon szigorú volt, mindenki tartott tőle, de nagyon jól megtanított bennünket németül, amiért hálásan gondolok vissza rá a mai napig.“

Művészként rengeteget utazik, sokat van egyedül. „Ez a bohém élet. Sokak szerint izgalmas. Tudom az elkövetkező pár évem így fog eltelni, hogy állandóan külföldön leszek, távol a családomtól. Lehet, hogy fiatal vagyok még az öregkori álmokra, de arra vágyom, hogy hatvanévesen ne kelljen már enynyit utaznom. Szeretnék a tengerparton élni, halászgatni, relaxálni, a feleségem meg elkészítené a halakat, amiket fogtam. De addig még sok munka, próba fellépés van előttem.“

A nyári szünet után szeptemberben újra munkába áll, a németországi Gelsenkirchenben, ahol az ünnepi játékokon a Don Giovannit énekli majd.

NÉVJEGY

Neve: Kovács Attila

Születési ideje: 1980

Születési helye: Pozsony

Foglalkozása: operaénekes

Repertoárja: 17 opera, 4 operett

Szerepálma: minden, amit eddig még nem énekelt

Családja: apja – karmester, anyja – számítástechnikus

Csillagjegye: ikrek

Jó tulajdonsága (saját bevallása szerint): kitartás

Kedvenc étele: tonhalas saláta

Kedvenc parfümje: Jilssander

Kedvenc dala: Máté Péter: Hull az elsárgult levél

Kedvenc filmje: Csillagok háborúja

Kedvenc színésznője: Sophia Loren

Kedvenc színésze: Dráfi Mátyás

Mit szeret a legjobban: a tengert

Mit utál a legjobban: az egyedüllétet

Mitől fél: önmagától

Hobbija: szerepelni, utazni