A slágerek titkát próbálták felderíteni kaliforniai kutatók

A Natalia Komarova matematikus vezette csoport több mint 500 ezer dalt elemzett, melyeket 1985 és 2015 között Nagy-Britanniában adtak ki. A vizsgálat nemcsak a dalok slágerlistán elért helyezését vette figyelembe, hanem olyan ingyenes zenei adatbankokat (Musicbrainz, Acousticbrainz) is, melyek akusztikai információkat gyűjtenek a dalokról. Ilyen információ a dal hangszíne, hangneme, táncolhatósága, hangulata, valamint az énekes neme. Ehhez jönnek még olyan komplexebb szempontok, mint a különböző műfaji és hangulati besorolások. 
   

Ezen adatok alapján a matematikusok egyrészt megvizsgálták, mely dalok sikeresek - a sikert egyszerűen a listák helyezése alapján definiálták -, másrészt zenei trendeket vezettek le az adatokból. Ennek során nem csak a slágerlistákon szereplő adatokat vonták be az elemzésbe. 
   

A tudósok megállapították, hogy az elmúlt 30 évben többé-kevésbé szomorú dalok jelentek meg, miközben a vidám és boldog dalok veszítettek népszerűségükből. Ez az eredmény megegyezik kanadai és német kutatók korábbi tapasztalataival, akik már 2012-ben megállapították, hogy a lassú, mollban íródott dalok száma megnövekedett az amerikai slágerlistákon. 
   

A női hangok - a rockzenét kivéve - előretörtek. Ez elsősorban a sikeres dalokra érvényes, tehát azokra, amelyek felkerültek a slágerlistákra. A kutatók szerint a slágerlistákon sikeres dalok nem felelnek meg az általuk megfigyelt általános zenei tendenciáknak. A slágerlistákon szereplő dalok így vidámabbak, jókedélyűbb a hangzásuk, táncolhatóbbak, és "bulizásra alkalmasabbak", mint az összes vizsgált dal átlaga.
   

Ehhez illeszkedik a zenei műfajok értékelése is: a klasszikus zene és a dzsessz nehezen válhat slágerré, miközben a pop és a dance a legnépszerűbb műfajokhoz tartozik. Ezzel párhuzamosan a rockdalok sikere a 2000-es évek eleje óta folyamatosan csökken. 
   

Éppen az általános zenei trendek és a slágerlistákon szereplő dalok többségének jellemzője közötti ellentmondás alapján jutottak a tanulmány készítői arra a következtetésre, hogy a dalok "sikere nehezen definiálható és általánosítható". Ezért nem lenne helyes azt a következtetést levonni az elemzésből, hogy egy "vidám, bulizáshoz alkalmas, kevésbé nyugalmas és női énekes által előadott dal" automatikusan slágerré válhat. 
   

Csak a "szupersztárstátusz", tehát az előadóművész már meglévő népszerűsége tett lehetővé pontosabb előrejelzést a kutatók szerint. Ekkor a becslés pontossága megközelítette a 85 százalékot. Az akusztikai információk viszont önmagukban nem elegendőek, különösen azért nem, mert a zenei preferenciák az elmúlt években egyre gyorsabban változtak.