Soha nem hittük, hogy eljön ez a pillanat, de megtörtént: Robert Fico és Igor Matovič végre egyetértettek valamiben. Hogy mi kellett ehhez? Csak egy olyan ellenség, aki mindkettőjüket veszélyezteti.
Hogyan került egy oldalra Fico és Matovič
Ha valaki esetleg nem tudná, hogyan jutottunk ide: Matovič lefoglalta a pozsonyi Sznf teret a bársonyos forradalom 30. évfordulójának megünneplésére (ahogy tavaly is tette, akkor ez senkit nem zavart), és meghívott mindenkit, még a kormánypártokat is. A Tisztességes Szlovákiáért mozgalom erre kiadott egy éles hangú közleményt, amelyben azzal vádolja Matovičot, hogy kisajátítja az évfordulót és senkivel nem akar közösködni. Az OĽaNO vezetője ezt cáfolta, de közben belerúgott a fiatalokba, azt állítva, hogy ők lényegében egy Progresszív Szlovákia- és Kiska-párti politikai szervezet.
Ekkor jött el az a pillanat, mikor Robert Fico is bekapcsolta a kameráját, és sietett egyetérteni Matovičcsal, annyival kiegészítve az üzenetet, hogy a Tisztességes Szlovákiáért tüntetéseit természetesen Soros György finanszírozta.
Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor Igor is magába szállt, és elgondolkodott azon, hogy ő tulajdonképpen a jó oldalon áll-e.
De ekkorra már Michal Truban, a Progresszív Szlovákia vezetője is beszállt a vitába, régi, lecserélendő politikusnak nevezve Ficót és Matovičot.
A tikkasztó hőségben valóban szokatlan helyzet állt elő: az eddig összefogásról beszélő ellenzéki vezetők egymásnak estek, a konfliktust keselyűként figyelő Robert Fico pedig hirtelen kiállt ősellensége, Igor Matovič mellett. Csak remélni tudjuk, hogy ez a vita nem az elkövetkező hónapokat vetíti előre, amikor az ellenzék egymást marva atomizálódik, miközben Fico és Kotleba dörzsöli a tenyerét.
Néhány tanulságot azonban levonhatunk.
Matovič továbbra is kapálózik, próbál figyelmet generálni, hogy ne essen ki a parlamentből. Az „új” ellenzék pedig szemmel láthatóan keresi a helyét, és nehezen tűri, hogy a „régiek” még mindig itt vannak, és vinnék a politikai témák egy részét. Ezt jelzi a Tisztességes Szlovákiáért hisztérikus reakciója a térfoglalásra (mintha más nem szervezhetne megemlékezést, csak ők), és Truban ostoba mondata is, ami egyenlőségjelet tesz Fico és Matovič közé. A tét pusztán szimbolikus: kié legyen az Sznf tér a bársonyos forradalom 30. évfordulóján? Miért ne lehetne mindenkié?
Hogy fognak ezek komolyabb dolgokban együttműködni, ha még ezen is összekapnak, kérdezheti magában az egyszeri választó.
A megoldás nem a politikusoktól érkezett. A Tisztességes Szlovákiáért fiataljai bocsánatot kértek Matovičtól, elismerve, hogy meg sem próbáltak egyeztetni vele az ünnepségről. Ezzel, a szlovákiai politikában szokatlan lépéssel azt bizonyították, érettebbek, mint a vita többi résztvevője. Matovič sem tehetett mást, mint hogy elfogadta a bocsánatkérést, és megismételte a meghívást az évforduló közös ünneplésére.
Megoldódni látszik tehát a cicaharc a tér birtoklásáért, tulajdonítsuk az egészet a nyári hőségnek. Reméljük, őszre az időjárással együtt lehűlnek a kedélyek, és a „régi” és az „új” ellenzék képes lesz kulturáltan megünnepelni a bársonyos forradalom évfordulóját. Ez nem sok, de kezdetnek talán elég.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.