Mi lesz a gyerekkel, ha válnak a szülők?

Az, hogy ki hogyan viseli a szülők közötti konfliktusokat s végső soron a válást, elsősorban a gyermekek életkorától függ, de fontos szempont a szülők érzelmi kiegyensúlyozottsága és az is, mennyi ideig húzódik a válóper, milyen a lefolyása, azaz a partnerek mennyire teszik pokollá egymás életét, illetve mennyire tudnak megegyezni.

Életkor

Azt, hogy a gyerekek hogyan reagálnak a válásra, sem a szülők, sem egyetlen pszichológus nem képes megjósolni, a felnőtteknek mindenesetre oda kell figyelniük a gyerekek által kiadott jelzésekre. 4–6 éves korban alakul ki a családi összetartozás érzése, a gyermek saját egyéniségét alakítja, s ehhez szüksége van mindkét szülőjére. Ebben a korban nem igazán érti, mi a válás, de megérzi, hogy valami nincs rendben, és ezért saját magát hibáztathatja. Esetleges pszichikai problémákra figyelmeztető jelek: visszalépés a fejlődésben, éjjeli bepisilés, az ujjak mindig a szájában vannak, rémálmok, dührohamok. A 6–8 évesek már képesek felfogni, hogy a szülők nem illenek egymáshoz, és jobb, ha elválnak, de lehetnek kérdéseik, kereshetik a felelőst, és lehetnek félelmeik. Ebben a korban intő jelek: fej- és gyomorfájás, álmatlanság, szomorúság, düh, konfliktusok a közösségben, a kötelességek elhanyagolása. A 8–12 évesek tisztában vannak vele, mit jelent a válás, s rendszerint elutasítják. Úgy érzik, őket is cserben hagyták, szertefoszlanak az illúzióik, esetenként túl korán felnőtté akarnak válni. Gyakran éreznek haragot, alulrendeltséget, lázadók, kipróbálnak extrém tevékenységet, kockázatos a viselkedésük. Ha a 12–15 évesek látják a szülők közötti konfliktusokat, hajlamosak elutasítani az összes felnőtt tekintélyét, feszegetik és gyakran átlépik a határokat, azt csinálnak, ami akarnak. Gyakoriak a hangulatváltozások, a depresszió, az önmutogatás, elszökhetnek otthonról, drogozhatnak, ihatnak, cigizhetnek, rossz társaságba keveredhetnek. Lényegében ugyanez jellemző a 15 évnél idősebbekre is, de nekik már a törvénnyel is meggyűlhet a bajuk.

Három fázis

A válásra, az egyik szülő elköltözésére a gyerekek hasonlóan reagálhatnak, mint egy közeli személy halálhírére. Az első fázisra a védekezés jellemző: elnyomják magukban az érzéseiket, nem hiszik el, hogy ez megtörténhet, tagadják a dolgot, gyakran magukat hibáztatják. A második fázisban a legtöbb gyerek dühös, és ha a dühét elnyomja magában, akkor ez szorongásos vagy nem adekvát viselkedésben nyilvánulhat meg. A harmadik fázisban kezdenek beletörődni az új helyzetbe, új biztos pontokat keresnek. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértenek a válással, de próbálnak továbblépni. Megkönnyíti a dolgukat, ha a szülők képesek megegyezni, és előre felkészítik a gyerekeiket arra, mi vár rájuk a válás kimondása után.

Kinél maradjon a gyerek?

A válóper során ez az egyik legnehezebb kérdés. A válás kimondása után az esetek 90 százalékában az anyának ítélik meg a gyermeket. Ha a szülők képtelenek megállapodni, vagy ha a gyermek érdekei és biztonsága megkövetelik, kizárólagos szülői felügyeletet hagynak jóvá, sőt, bizonyos esetekben korlátozhatják is a láthatási jogot, megtilthatják a kapcsolattartást. A kizárólagos szülői felügyelet esetében a gyermek az egyik szülővel él, a másiknak csak láthatási joga van. A közös szülői felügyelet esetében a szülők jogait és kötelességeit nem korlátozzák, így a láthatási jogot sem, de a gyermek csak az egyik szülővel él, miközben a másikkal intenzíven tartja a kapcsolatot, aktívan részt vesz a nevelésében. Ezenkívül létezik az ún. közös elhelyezés (striedavá starostlivosť) intézménye, melyet uniós példára 2010-ben Szlovákiában is bevezettek.

Közös elhelyezés

A gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyermek annyi időt tölt az egyik szülőnél, mint a másiknál. Számos pszichológiai tanulmány szerint a gyermek fejlődése szempontjából a közös szülői felügyelet mindig jobb, mint a kizárólagos, a közös elhelyezés intézménye pedig igazi főnyeremény.

Ha a szülők megegyeznek a közös elhelyezésről, a válás kimondása után egyikük jogait és kötelességeit sem korlátozzák, teljes felelősséggel tartoznak gyermekük neveléséért, jogukban áll dönteni a gyermeket érintő kérdésekben, kezelhetik vagyonukat, és gyereküknek ténylegesen 2 otthona lesz. A bírósági határozat csak azt mondja ki, hogy a szülők nem minden nap gondoskodhatnak gyermekükről, rendszeresen váltaniuk kell egymást. Hogy milyen gyakran, az több tényezőtől függ, ám elsősorban a gyermek korától. Bölcsődés korú gyerek esetében a szülők egy nap után váltják egymást, óvodás korú esetében 2-7 naponként. Az alapiskolás gyerek egy hétig van az anyjával, egy hétig az apjával, a középiskolások kéthetente, a főiskolások pedig havonta „váltogathatják” a szüleiket. Természetesen, közben lehetővé kell tenni, hogy a másik szülő akár naponta meglátogathassa gyermekét, telefonon vagy más módon tarthassák a kapcsolatot. A gyermek kora mellett fontos szempont, hogy a szülők milyen messze laknak egymástól. Minden körülményt figyelembe véve a szülőknek kell kialakítaniuk a legmegfelelőbb modellt, amelyben egyenlő arányban kiveszik a részüket a gondoskodásból. Van, akinek az felel meg, ha havonta cserélkeznek, ha viszont távol élnek egymástól, abban is megegyezhetnek, hogy az egyik évben az anyjánál jár iskolába a gyerek, miközben rendszeresen látogatja az apját, a másik évben fordítva.