Az elhúzódó bírósági ügyekről

Szlovákia Alkotmányának 48/2 cikke és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6/1 cikke alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét a bíróság fölösleges halasztgatás nélkül, ill. észszerű időn belül tárgyalja. A jog nem szab egységes határidőt arra, hogy mennyi időn belül kell a bíróságnak az ügyekben dönteni, hiszen minden ügy más, minden ügyben konkrétan kell meghatározni, hogy észszerű időn belül volt-e elbírálva. Olvasónk esetén a lehető legegyszerűbben felvázoljuk, hogy milyen szempontok alapján határozza meg az Alkotmánybíróság (AB) és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), hogy egy ügy észszerű időn belül volt-e megtárgyalva és eldöntve.

Elöljáróban fel kell hívni olvasónk figyelmét arra, hogy elhúzódó ügyében elsősorban az illetékes bíróság elnökéhez kell fordulnia panaszos kérelemmel, hogy legyenek kiküszöbölve azok az okok, amelyek miatt még nem záródott le az ügye. Amennyiben ez a jogorvoslati eszköz nem segít, akkor fordulhat alkotmányjogi panasszal az AB-hoz, és ha itt sem járna sikerrel, akár Strasbourgba, az EJEB-hoz is nyújthat be panaszt.

Az AB és az EJEB azt, hogy az ügy észszerű időn belül volt-e megtárgyalva, alapjában véve 3-4 kritérium alapján dönti el: elsősorban azt veszi figyelembe, mennyire volt bonyolult az ügy, azután azt vizsgálja, hogyan viselkedtek a felek, hogy együttműködtek-e a bírósággal, majd a legkritikusabb vizsgálat alá a bíróság magatartása esik, és figyelembe veszi azt is, mennyire volt érzékeny az ügy, mennyire lehetett fontos a panaszos számára.

Olvasónk apasági keresete egy viszonylag bonyolult ügy, hiszen szakértői vizsgálatokat igényel (pl. DNS-vizsgálat), és a megjelölt apa külföldi. A külföldi bírósággal való kapcsolattartás általában nehézkes, időigényes. Ugyanúgy a fontos dokumentumok fordítása is sok időt vesz igénybe. Az ügy bonyolultsága tehát részben indokolhatja az elhúzódásokat. A második szempontot, a felek viselkedését az irat ismerete nélkül nem lehet kiértékelni, de olvasónk szerint a megjelölt apa obstruálja az eljárást, pl. azzal, hogy nem jelenik meg külföldi kihallgatásokon. Azt, hogy a bíróságon volt-e fölösleges elhúzódás, szintén csak az iratból lehet megállapítani. Ilyen lehet például, hogy a bíróság hosszú ideig minden indok nélkül nem tűzött ki tárgyalási határnapot, hogy nem sürgette a szakértőt vagy a fordítót stb.

Olvasónk esetében azonban az apaság megállapításában, tehát olyan érzékeny és fontos kérdésben kellene a bíróságnak megszüntetni a kiskorú és az anya jogbizonytalanságát, amelyben az AB vagy az EJEB valószínűleg nem tolerálná az eddigi rendkívül hosszú bírósági eljárást, és a panaszosnak pénzbeli elégtételt is megítélne.