A szabadságról a főnök dönt

Munkapszichológusok szerint év közben nemcsak dolgozni, hanem pihenni is kell – legalább egy alkalommal két hét folyamatos pihenésre van szükség, s ideális esetben év végéig az összes szabadnapot ki kell venni. Összefüggő, több napig tartó szabadságra a munkatörvénykönyv szerint mindenkinek joga van, ám a hatályos törvény azt már nem mondja ki egyértelműen, hogy azt az év melyik időszakában kell igénybe venni, illetve szükség esetén hány napot vagy hetet lehet „megspórolni”, objektív okokból a következő évre átcsúsztatni. Minderről a főnök dönt. 2 hét – megszakítás nélkülA munkajogi normák meglehetősen nagy hatalommal ruházzák fel a munkaadókat alkalmazottaik szabadsága felett: ők döntik el, a beosztottak mikor pihenhetnek, és mikor nem, még az előre betervezett szabadságot is megszakíthatják, bár ez a cégnek sokba kerülhet. A jogszabály csak azt szögezi le, hogy minden alkalmazottnak évente egyszer legalább két hétig tartó, megszakítás nélküli pihenést kell biztosítani. „A munkaadó dönt legalább 4 hét szabadságról – ha az alkalmazott jogosult ennyire – a beosztottjával kötött megállapodás alapján úgy, hogy az alkalmazott az egész szabadságát év végéig kimeríthesse” – magyarázta Katarína Lehotkay, a DEÁK&Patrners ügyvédi iroda munkatársa. Törvényből kifolyólag a 33 éven aluliaknak 20, az idősebbeknek 25 szabadnap jár, de előfordulhat, hogy a munkaadó egyfajta jutalomként vagy a kollektív szerződésből kifolyólag plusz szabadnapokat ad, kollektív szerződés hiányában pedig a szabadnapok számát a munkaszerződésben lehet rögzíteni – tájékoztatta lapunkat Slavěna Vorobelová, a Nemzeti Munkaügyi Felügyelőség (NIP) szóvivője. A köztisztviselők plusz 5 napot kapnak az államtól. A leghosszabb összefüggő – 8 hetes – szabadságot a pedagógusok élvezhetik. Egész évre terveznekAkik nem egy egész évre szóló munkaszerződést kötöttek, a törvényben garantált 20, illetve a 25 szabadnap időarányos részére jogosultak. A szerződés aláírása után legalább 60 napot le kell dolgozni, az esetleges szabadságigényt a főnök az első két hónapban indoklás nélkül elutasíthatja, de jóvá is hagyhatja. Ha a meghatározott időre kötött szerződés lejárta előtt objektív okokból, vagy mert képtelen kompromisszumra jutni felettesével, az alkalmazott képtelen kimeríteni szabadságát, a cég köteles kifizetni, ezen nem spórolhatnak. A gyakorlatban a szabadság időpontjának meghatározása általában úgy működik, hogy az alkalmazott javasol valamilyen időpontot, és felettese közös megállapodás alapján ezt jóváhagyja. A legtöbb cégnél igyekeznek egész évre megtervezni az alkalmazottak esetleges szabadságát. A tervezés bonyolultabb lehet olyan vállalatoknál, ahol folyamatos termelést kell biztosítani, s a gépeket az alkalmazottak nyaralása miatt sem lehet leállítani. Azt kell mérlegelni, a szabadságot igénylő személy milyen feladatokat lát el, azok teljesítése tűr-e halasztást, esetleg az illető helyettesíthető-e. Az alkalmazott gyengébb pozícióban van a munkaadónál, a munkajogi előírásokra hivatkozva csak azzal érvelhet, hogy a pihenésre jogos igénye van, melyre a cégnek tekintettel kell lennie. Üzemi szabadságA munkaadó az alkalmazottak képviselőivel folytatott egyeztetés után és a velük kötött megállapodás alapján a szabadságok üzemi merítését is elrendelheti, amennyiben erre műszaki vagy egyéb üzemeltetési okokból szükség van. „Az üzemi szabadság nem tarthat 2 hétnél hosszabb ideig, kivéve, ha komoly működési problémákról van szó, melyekről legkevesebb 6 hónappal előre tájékoztatják az alkalmazottakat. Ilyen esetben az üzemi kényszerszabadság 3 hétig is húzódhat” – részletezte Vorobelová.Ha hivatásos művészeti csoportoknál küldenek el egyszerre mindenkit szabadságra, az nem tarthat 4 hétnél hosszabb ideig. Színházakban és más művészi csoportoknál elrendelhetik, hogy az összes szabadnapot mindenki egyszerre vegye ki. A munkatörvénykönyv azt is kimondja, hogy bár a szabadnapokról a főnök határoz, döntését nem hozhatja meg az utolsó pillanatban. Az alkalmazottnak legalább 2 héttel a tervezett pihenés előtt tudnia kell, hogy főnöke jóváhagyta. Ez az időszak csak az alkalmazott beleegyezésével lehet rövidebb. „Ha valaki úgy érzi, megsértették a munkajogi viszonyból fakadó jogait – például a szabadságok merítése kapcsán –, panaszt emelhet az illetékes munkaügyi felügyelőségnél” – figyelmeztetett a NIP szóvivője. Tavalyi szabadnapokAlapszabály, hogy a szabadságot mindig az aktuális évben kell kivenni. „Ha erre nincs lehetőség, a munkáltató köteles az alkalmazott rendelkezésére bocsátani a szabadságát úgy, hogy azt legkésőbb a következő év végéig kimeríthesse” – mondta Katarína Lehotkay jogász. A munkatörvénykönyv alapján az egyik évből a másikba akár 2–3 hét szabadság is átvihető. A legtöbb munkaadó belső házirendben szabályozza, hogy legfeljebb hány napot lehet átcsúsztatni – ez általában 5 nap szokott lenni, de az alkalmazottakkal kötött megállapodás alapján lehet több is. A 2013-ból megmaradt szabadnapok merítéséről legkésőbb 2014. június végéig dönteni kell. Ha ezt elmulasztották, az alkalmazott akkor veszi ki, amikor akarja. „Erről azonban legalább 30 nappal előre írásban kell tájékoztatnia a munkaadóját” – tette hozzá Slavěna Vorobelová, a Nemzeti Munkaügyi Felügyelőség (NIP) szóvivője. 2014 végéig a 2013-as szabadságot mindenképpen fel kell használni, 2015-re nem lehet átvinni. Ha nem sikerül kivenni, egyszerűen elveszik. Ez alól csak az anyaságin vagy gyesen, valamint a hosszabb ideje betegállományban lévők képeznek kivételt – ők évekig tolhatják maguk előtt régi szabadságukat, s mikor visszatérnek dolgozni, utána merítik ki.