A döntőbírói eljárásokról

Olvasónk első kérdésére viszonylag rövidre tudjuk zárni a választ: Szlovákiában ugyanis a klasszikus (járás-, kerületi stb.) bíróságok mellett tényleg létezik egy több mint száz „döntőbíróságot” magába foglaló, úgymond alternatív bírói rendszer, amelyet bizonyos feltételek mellett egy adott jogvita résztvevői szükség esetén igénybe vehetnek. Ez az ún. döntőbírói rendszer, amely alapgondolata, hogy bizonyos jogvitákat gyakorlatilag szinte bárki eldönthet, mint ún. döntőbíró („rozhodca”), ha a felek a jövőbeni vitáik esetére előre megegyeztek, hogy döntőbíróhoz fordulnak, és megegyeztek annak személyében is. A döntőbírói funkció feltétele ugyanis csupán az adott személy (vagy személyek) nagykorúsága, cselekvőképessége, büntetlen előélete és beleegyezése.

Fontos leszögezni, hogy nem lehet bármivel döntőbíróhoz fordulni, mert pl. tulajdonjogi vitákban vagy csődeljárási ügyekben csak a rendes bíróságok járhatnak el. A legtöbb polgári és kereskedelmi jogi vitában viszont dönthet döntőbíró is, beleértve a pénzbeli követeléseket érintő ügyeket, vagyis olvasónk is fordulhat az általa említett esetekben döntőbíróhoz.

Ahhoz, hogy olvasónk jövőbeni jogvitáiról döntőbírói eljárásban döntsenek, először is írásban kell megegyeznie üzletfeleivel, hogy az együttműködésükből származó jogvitáikról szükség esetén a rendes bíróságok helyett döntőbíró dönt. Ez a megegyezés a partnerekkel kötött vállalkozói szerződések része is lehet ún. döntőbírói záradék formájában, melyben meg kell nevezni a döntőbíró konkrét személyét és a döntőbírók számát is, miközben csakis páratlan számú döntőbíró választható.

Ha tehát olvasónk szerződése tartalmaz döntőbírói kikötést, és üzleti partnere pl. nem fizet időben, akkor keresettel fordulhat a záradékban megnevezett döntőbíró(k)hoz, hogy az döntsön a követeléséről. Innentől egy bírósági eljárásra hasonlító folyamat zajlik le, azzal a különbséggel, hogy a döntőbíró eltekinthet a tárgyalástól, vagyis az egész eljárás akár írásban is lefolytatható. A döntőbírói döntés ellen nem lehet fellebbezni, ám felülvizsgálhatja azt egy másik döntőbíró, de csak ha a döntőbírói záradékban a felek erről is előre megegyeztek. Ha nem egyeztek meg, vagy a felülvizsgáló jóváhagyta a döntést, akkor az jogerőre emelkedik, ezáltal pedig olvasónk akár végrehajtóhoz is fordulhat, hogy üzletfelének tartozását behajtsa.

Végül meg kell jegyezni, hogy a döntőbírói rendszernek megvannak a maga előnyei, hiszen pl. valóban sokkal gyorsabbak az efféle eljárások. A másik oldalon viszont hozzá kell tenni, hogy a felek által kinevezett döntőbíróknál hamarabb merülhet fel a függetlenség hiányának gyanúja, ezért olvasónknak is javasolt átgondolnia, hogy a gyorsabb eljárás érdekében érdemes-e ezt az alternatív döntéshozatali rendszert választania.