Ismerős, jó érzés kerített a hatalmába, otthon vagyok, megérkeztem, nem is tudtam, hogy ennyire hiányzott – írta Szilágyi Liliána. Fotó: Instagram
Szilágyi Liliána Győrben: Lássuk hova vezet ez a románc?
„Eltűnt a félelem, az állandó teljesítmény- és megfelelési kényszer, könnyebb lettem, szinte súlytalan, terhek nélkül lebegtem a víz felszínen és engedtem, hogy ez az érzés szétáradjon minden porcikámban” – így élte meg Szilágyi Liliána, amikor év elején medencébe ugrott, s Győrben folytatta a felkészülést.
Ahogy a Győri Új Szó is megírta, az úszó fontos bejelentést is tett: „Az elmúlt időszak mindemellett a sportról szólt, elkezdtem újra az úszást és Győrbe költöztünk. Vannak céljaim a medencében is, erről, a terveimről, a gyógyulásom átélt tapasztalatairól és sok minden másról is igyekszem megosztani majd információkat veletek és bízom abban, hogy ez megfelelő motivációt, netán támaszt is tud majd nyújtani nektek.”
A Győri Új Szó úgy tudja, hogy Szilágyit Petrov Árpád segíti Győrben. Egy versenyen rajthoz is állt, versenyen kívül nevezett be, 50 és 100 pillangón úszott. Előbbi távon 28,4-gyel csapott a célba, utóbbin 1:02-vel. Ez a legjobb idejétől több mint négy másodperccel maradt el, de az áprilisi országos bajnokságon tovább faraghat rajta. Budapest júniusban világbajnokságot rendezhet, ha képes a javulásra, bekerülhet akár a világbajnoki csapatba is. Augusztusban Rómában Európa-bajnokságot rendeznek.
Most Instagram bejegyzésében arról ír, milyen volt az első csobbanás a győri medencében.
„Január 3-án, másfél év múltán először ugrottam fejest a medencébe és egyben egy új életbe. Nem tudtam mire számíthatok, hogyan fogom érezni magam és volt bennem egy jó nagy adag aggodalom és félelem is. Fog-e még akkora örömet jelenteni az úszás, mint sok évvel ezelőtt? Vajon ezt a lelkileg megterhelő időszakot és annak lezárását, a lelki folyamatok beérését, hogyan tudom az uszoda közegével egységbe rendezni? Ezekkel a kérdésekkel a fejemben lépkedtem bizonytalanul a medence partján a rajtő fele. Rutinból, teljesen automatikusan jöttek a megszokott mozdulatok, úszósapka, szemüveg felvesz és mielőtt elkalandoztak volna jobban a gondolataim már a víz alatt is voltam. Átölelt a hideg. Ismerős, jó érzés kerített a hatalmába, otthon vagyok, megérkeztem, nem is tudtam, hogy ennyire hiányzott. Lent maradtam a víz alatt, hogy körbenézzek. Minden ugyanolyan mint volt, a csempék, a pályaelválasztó kötelek, töretlenül biztonságot sugalltak. Mégis valami bennem máshogy reagált. Másodpercekbe telt míg rájöttem, hogy mi változott: eltűnt a félelem, az állandó teljesítmény- és megfelelési kényszer, könnyebb lettem, szinte súlytalan, terhek nélkül lebegtem a víz felszínen és engedtem, hogy ez az érzés szétáradjon minden porcikámban. Megragadva a pillanatot kezdtem el tempózni, a víz, a terhek távolléte, a megtisztulás mind az új lehetőségek felé vezettek. Adtunk egymásnak egy új esélyt. Az első találkozó jól sikerült és torkomban dobogó szívvel, izgatottan várom a folytatást. Lássuk hova vezet ez a románc.”
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.