Nosztalgiázzunk a 750 éves Győr utolsó fél évszázadáról!    

1982, 13.rész
Volt egyszer egy rakétás medence 

Az 1931-ben épült stranddal egyidős „Cziráky” azután is a győriek kedvence maradt, hogy a sportmedence megépült. Nem mindannyiunkra sütött egyformán a nap, a hajdani dolgozók például hetente egyszer nyeles kefével a kezükben libasort alkottak és klóros vízzel nekiálltak a Cziráky kétórás tisztításának. (Ezt dr. Somogyi Tivadar mesélte: K2 – L. B., 2014. jún. 28.) 

A rakétás medence, 1973 

Felnőtt addigra egy újabb nemzedék, Győr kinőtte a Czirákyt, a versenyzők folyton ütköztek a fürdőzőkkel, a versenyek csúsztak, a strandolók morogtak, kilencszázhatvanhármat írtunk. 

Amire a város elmúlt ötvenéves története elkezdődött – tehát 1971-re – letisztult a megkétszereződött strand képe. Csak a sátras uszoda nem állt még a helyén, de az erdőgazdaság jó tíz éve átvitte őzeit, szarvasait a vadaskert itteni bölcsőjéből a Püspökerdőbe, ahol rég el is mosott mindent az árvíz. A hárommedencés termál virágkorát élte a strand tőszomszédságában, s a gyerekek visszakapták ülőmedencéjüket, amit 1962-től három évig termálvízzel töltöttek fel. Ennél a medencénél állt 1973-tól a híres rakétás csúszda, ahol – így mesélte egy lány a Facebookon – a félénkebbje elveszítette bátorságát a belső létrán, de már nem fordulhatott vissza a keskeny feljárón, mert csak jöttek és jöttek. Pedig a mai csúszdaóriásokhoz szokott gyerekeket aligha csábítaná kalanddal ez a kis rakéta, mégis imádta az ezernyi gyerek! Ez a medence volt sárga csempéjével a hat éven felüliek birodalma, később a mai üzemeltető vizes játszótérré alakította.

És végre már Bambi is kapható 

A 7 sávos Czirákynál mélyebb, 4 fokkal hidegebb és 2 méterrel szélesebb volt a 8 sávos sportmedence. Az úszni nem tudók számára idegen vizeket jelentett, szemben az ismerősen hívogató Czirákyval, aminek egyik fele sekély volt. Fentről a naponta visszajáró törzsvendégek serege tekintett a napozókra, és büszkén járt-kelt Cz., a felépített testéről híres állandó vendég. Egy néni is itt töltötte a nyarait,  százévesen a teraszon köszöntötték – emlékezett Érsekné Schőberl Magdolna, aki 25 évig dolgozott a fürdőknél, 15 évig a Pannon-Víz osztályvezetőjeként. 

A teraszon virslit, sört, a ‘70-es években már jóval több meleg ételt árultak, mint korábban. Nagy volt rá az igény, de 1960-ban még csak tervezte a strand a konzervek beszerzését. Felülreprezentált volt a tejgyári paletta: sajtot, hűtött aludttejet fogyasztottak a győriek, a büfé illatába rántotthús-, sör- és fröccsillat keveredett. A teljes menü egy régebbi beszámoló szerint 1965. július 15-én paradicsomleves, zöldborsós sertésszelet és lekváros bukta volt, délre 50 menüjegy fogyott el. De hát mi ez a fürdőzők számához képest! A meleg ételt évtizedeken át kevesellték, pedig 1974-ben önkiszolgáló éttermet is nyitottak a kultúrterem helyén (Kisalföld, 1974. jún. 2.). 

Mindent megszépít az idő, de az akkori beszámolók ritkán dicsérték a kínálatot. A sör hőmérsékletét, a választékot vagy a készlet bőségét epébe mártott tollal emlegették, s ha már itt tartunk, a pázsit zöldjét és a víz minőségét is (Kisalföld, 1967. jún. 29.). Látható volt, hogy a vendéglátást nem fejlesztették a terület és befogadóképesség megduplázásával arányosan (Kisalföld, 1969. aug. 10.). 

Viszont hűek maradhatunk a sláger szövegéhez: 1967-ben már nemcsak sör, de végre Bambi is kapható volt a győri strandon. 

A hangosbemondót  a tréfamesterek is szerették 

A ‘80-as évekre aligha fért volna el a strand népe a régi kis területen, aminek eredeti magjához tartozott a kék színű kisgyerekmedence is. Tőszomszédsága egyébként a Czirákyra nem hozott szerencsét, azt állapították meg, hogy miatta repedt el ’88-ban a felnőttmedence fala, ami sorsát hosszú távon pecsételte meg. A pancsolóból szivárgott víz megfagyott, s megnyomta a Cziráky falát. 

A mag része még a Hajós Alfréd tervezte főépület – ami a ‘70-es években bordó színű volt –, s a régi pénztár, ahol a korabeli beszámolók szerint néha egy óráig is álldogálhattunk a kis hídig húzódó sorban (Kisalföld, 1981. júl. 14.). 

A strandszezon kezdetét az jelezte május végén, ha a főbejárat mellett megjelent az újságárus. Az újság pedig sok más egyéb közt rendszeresen beszámolt arról, mennyien voltak az adott hétvégén, de csak a bennfentes tudta: az „akár hét-ezren is lehettek” szófordulat virágnyelven akár 11–12 ezret is jelenthet a 6000 fős strandon. 

De hát kevesebb családnak kellett akkor anyagi okból a programon törnie a fejét, 1979-ben 4 forintba került egy jegy – ami 4 gombóc fagyi ára volt. S még így is több volt az ügyeskedő, aki nem óhajtott megválni a két darab kétforintostól, a vezetés természetesen tudta, hogy megpróbálnak oldalt, a Rába felől bejutni. Egy idő után drótkerítést húztak, s a ‘80-as években kutyás őrök pásztázták a strandot. 

A legbocsánatosabb csínytevés melegágyának a hangosbemondó-szolgáltatás minősült, a hangszóró a pihenni vágyó fürdőzőknek amúgy is ellensége. Recsegett-ropogott, sokszor csak elakadó félmondatokat lehetett belőle hallani, amiket aztán tucatnyi hangpróba követett. A kor tinédzserei azonban felfedezték, hogy a hasznos és haszontalan hírek közül az utóbbiakat is ugyanúgy be lehet 2 forintért mondatni, így sokan hallották saját nevük után a szlogenné vált mondatot: „… várja anyukája a Cziráky-emlékműnél”. Az ugratásra használt hangszórók a révfalui idősotthon lakóit is zavarták, s a vezetés végül 1985-ben 5 forintra emelte a használat díját. 

Strandmozi, stranddiszkó 

De ha sikerfilmet játszottak az 1982-ben nyílt strandmoziban, akkor a tréfamesterek is vizes fenékkel ültek a filmvászon előtt. A régi győri strand utolsó virágkora jött el, a pingponglabda pattogása egybeolvadt a lábtengósok kurjongatásával, s a csobogó, zsongó egészbe még a dunai uszoda foszlányai is belekeveredtek. Sokan nem is akartak úszni máshol, mint a vén tutaj-uszodában, ez a „strandős” az 1974-es megújítása után egy 60-szor 8 méteres terület volt, amit körbekerítettek a dunai részen. Sajnos a sekélyedő víz szintje miatt jött el az alkonya, 1985-ben már nem tudták megnyitni. 

A ‘80-as évek második felében a stranddiszkóval még 2000 vendéget becsaltak szombat este, és ugyanekkor, 1988-ban adták át az óriáscsúszdát is. Utána – ahogy a ‘80-as évek végével mindenhol – csökkent a látogatószám: ’89-ben 143.822, ’90-ben már csak 117.826 strandoló jött. A győri strand legfőbb vonzerejét mindig is az elhelyezkedése jelentette. 

– Huszonöt év alatt az ország rengeteg fürdőjében jártam – mondja Érsekné Schőberl Magdolna –, de olyan fekvésű, kilátású terasszal, mint ami a strandon a város szívére néz, soha nem találkoztam. 

– Gyerekként rengeteget voltam itt, apuék „uralták” a teraszt az ETO baráti körével. Láng Jani bácsira emlékszem a legélénkebben – említi a volt klubkapitányt Vanyus Attila, aki később a Győri Audi-ETO elnöke volt. – Ahogy néztem őket, tízéves koromra én is megtanultam ultizni és römizni, hétévesen pedig úsztam. Apu bedobott a Czirákyba öt-hat évesen, parafa karúszóm volt. Nagymamám ragaszkodott a vasárnapi miséhez, s én mindig a legkorábbira mentem, hogy mielőbb kint legyek a strandon.