Kattintás a Régi Győrre: emlékszünk még a múlt rendszer szobraira?

Eredeti kétméteres posztamense nélkül kevésbé tűnik félelmetesnek a temetőben álló két szobor, amely valaha nélkülözhetetlen díszlete volt a szocialista ünnepeknek.

A tanácsházával szemben balra állt a puskáját égnek szegző szovjet katona, jobbra az előre lépő vörös katona magasodott a busz utasai fölé. Előbbi Konyorcsik János, utóbbi Kovács Ferenc alkotása volt. Mindkettőt 1990. március 12-én szállították el a politikai kerekasztal javaslatára. Néhány évig pihentek, majd mindegyik a nádorvárosi köztemetőbe került. Most egymástól 500 méterre állnak: a felszabadulási emlékmű a szovjet síroknál, a tanácsköztársasági pedig az első világháborús síroknál.

A 2008-ban újra felállított Országzászló helyén magasodott még a háromalakos Pátzay-szobor, a „Zászlóbontók” nevet viselő felszabadulási emlékművet 1975-ben állították fel, s a kapuvári Rábaközi Múzeumhoz került 1991-es lebontása után.

A politikai kerekasztal javaslatára elvitette a tanács a Malom ligetből a népbiztos Szamuely Tibor 1963-ban állított mellszobrát az akkor róla elnevezett parkból, sorsától nem tudni, a Köztérkép című internetes gyűjtemény szócikke szerint a raktárból ellopták.

A legproblémásabb mű az volt, amelyet a város 700. évfordulójára készített Mikus Sándor, és a Városháza téren, a szökőkútnál állt. Azért problémás, mert nem szocialista mű, de hangulatán, jelképrendszerén mégis vitatkozni lehet. Bár csak elvben, mert már eltűnt.

A domborművet 1992-ben Kolozsváry Ernő polgármester utasítására eltávolították, mert Sztálin alakját vélte felfedezni a magyar történelmi jelenetek között. Tény, hogy Mikus műve volt a ledöntött budapesti Sztálin-szobor is, de ez még nem jelent semmit ebből a szempontból. A mű öt jelenetből állt, az elsőn V. István király adja át 1271-ben Győr kiváltságlevelét, a másodikon 1598. március 28-án a császári seregek Pálffy és Schwarzenberg vezetésével visszafoglalják Győrt a töröktől. A harmadik 1848–1849-et, a negyedik a tanácsköztársaságot, az ötödik 1945. március 28-át, „a felszabadulást” ábrázolta.

A szocialista Balogh József az elszállítással annyira nem értett egyet, hogy a 725. évfordulóra vissza akarta állíttatni az 1,1 tonnás domborművet, ám az akkorra eltűnt a városgondnokság udvaráról.