Bányai Gábor Fotó: Hír TV
Élet a műtüdő után: Beszélni nem tudtam, tele voltam csövekkel – mondja a túlélő
Csollány Szilveszter kapcsán készített anyagot a HírTV a műtüdő-eljárásról. A riportban megszólalt Bányai Gábor országgyűlési képviselő is, aki több mint száz napig feküdt kórházban, lélegeztetőgépre került, egy darabig úgy tűnt, tüdőtranszplantációra szorul. Még senki nem beszélt arról, mi vár azokra a betegekre, akik felébrednek az altatásból, visszafordulnak a halál kapujából. Ő most megteszi és megrendítő dolgokat mond.
Emlékszik valamire? Érzékelt valamit a külvilágból? – kérdezi a riporter.
„Amikor az echmón voltam és kómában, mint minden más beteg, nem tudtam a helyzetemről. De azt bátran el tudom mondani, hogy az ember lelke érzi, ha ott vannak vele és támogatják. Nagyon megterhelő ez a kezelés, valóban, s több hét, hónap kell annak, akit le tudnak venni róla.”
Mik voltak a legelső emlékei, amikor magához tért?
„Az borzasztó volt, nem tudtam, hol vagyok, ki vagyok. Beszélni nem tudtam, mert a tubus ott van az ember nyakában. Nincsenek izmok, a fájdalomcsillapítók, az izomlazítók pedig már nem dolgoznak – ez iszonyúan fáj. Tele van az ember csövekkel, szondákkal - legalább nyolcat a testébe vezetnek. Műerek, kanülök mindenhol. Amikor mindezt az ember felismeri, az egy rettenetes állapot. Felfekvései vannak a fején, a nyakán, a lábán, a fenekén. Azok is elkezdenek fájni. Élete legrettenetesebb pillanatában találja magát az ember. De él.”
Újjászületett, ha jól értem.
„A jót jobban szeretem, mint valaha. (…) Mikor kijöttem a kórházból még nyomorék ember voltam. Előbb kerekeszékkel, majd járókerettel elkezdtem totyogni. Kellett négy hét, hogy le tudjak hajolni a térdemet megmosni. A talpam még messze volt. Nagyon nehéz időszakon vannak túl az echmósok és a koronavírusos betegek. Most találkoztam valakivel, aki nyolc hónap után csak most tud elkezdeni dolgozni.
És ott van a depresszió, amely mindannyiunkat elér, s ami miatt megkérdőjelezzük, hogy van-e értelme az életünknek. Hisz nyomorékok vagyunk, némák voltunk…
És ezt nehezíti az, amit kevesen tudnak szerencsére: a súlyos Covid-betegek vérét átalakítja ez a szörnyűség. Olyan magas a véralvadási szint, hogy ha nem kapnánk véralvadásgátlót, egyszer csak megalvadna a vérünk, s ott halnánk meg, ahol ez ér. Az állandó trombózis- és embóliaveszély még sokunknál jelen van. Erre is figyelni kell. Ha lenne egy óra hosszám, elmesélném, milyen nehéz visszatérni az életbe…” – mondja a végén Bányai Gábor.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.