Gyomirtás az ősziekben

Annak ellenére, hogy az őszi kalászosok gyomosodás elleni védelmére leginkább a vegyszeres gyomirtás a legelterjedtebb módszer, s a nagyüzemi termesztési módszereknek ma már nélkülözhetetlen eleme, a gabonatáblák védelmére nemcsak vegyszerek, hanem agrotechnikai, mechanikai és biológiai eszközök is alkalmazhatók.

Az agrotechnikai eljárások közül a legfontosabb a helyes vetésforgó megválasztása. A vetésforgó az egyik legtudatosabb eleme a a gyomszabályozásnak, ilyen szempontból az őszi búza legjobb előveteményének a korán lekerülő növények (pl. zöldborsó) számítanak. A hosszabb tenyészidejű kapások (pl. a kukorica) már nem megfelelők ebből a szempontból. Az agrotechnikai módszerek közül úgyszintén fontos szerepe van az optimális tápanyagellátásnak. Gyakorlati szakemberek tapasztalatai és vizsgálati eredmények is igazolják, hogy az optimális tápanyagellátás szintén komoly befolyással bír a gyomszabályozásra. Köztudott ugyanis, hogy a gyomok jóval agresszívabban és hatékonyabban hasznosítják a talajban levő tápanyagokat. Ha egy adott parcellán a gyomosodás túl nagy mértékű, akkor a gyomok a kultúrnövénytől is jóval több tápanyagot vonnak el. A megoldást egyes vélemények szerint a jóval nagyobb műtrágyaadagok jelenthetnék, a kísérleti eredmények viszont azt mutatják, hogy ha túladagolják a tápanyagokat, még a műtrágyával nem kezelt kontrollnál is alacsonyabb eredmények születnek. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kultúrnövény valódi igényeit figyelembe vevő kiegyensúlyozott és optimális tápanyagellátás biztosítja az ősziek számára a kezdeti fejlődés legfontosabb feltételeit.

A gyomosodás elleni harcban fontos technológiai elem a talajművelés is. Egyrészt javítja a talaj szerkezetét, másrészt a gyomflóra frissen kikelt állományának beforgatásával nemcsak a gyomok terjedését és növekedését gátoljuk meg, hanem biztosítjuk a csíranövény fejlődési feltételeit. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a vetőmag tisztasága, a gyommagvaktól való mentessége sem..

A gabonafélék gyomosodás elleni védelmében a mechanikai védekezésnek, főleg a nagyüzemi termesztési módszerek között nincs gyakorlati jelentősége. Elsősorban a nagy értékű vetőmagfajták előállításánál, a fajtaidegen tövek és gyomok eltávolításában vagy a biotermesztésben játszhat szerepet. Eszközei a gyomfésű és a küllős kapa, kézi eszközként az acatvágó is szóba jöhet..

A gyomosodás elleni biológiai védekezés gyakorlati eljárásai nálunk még nem terjedtek el. Némely gyomfajták ellen ugyan már vannak kórokozók, ezeket azonban ma még egyelőre csak inkább vizsgálják, s főleg a kapásokban kiegészítő eljárásként lehet jelentőségük.

A szántóföldi növénytermesztésben az őszi gabonafélék gyomosodás elleni védelme napjainkban szinte kizárólagosan a vegyszeres védekezésen alapul.

A készítmények kijuttatására gyakorlatilag három lehetőség van: a vetés előtti, a vetés utáni – kelés előtti (ún.preemergens) és a kelés utáni (posztemergens) mód. A vetés előtti permetezéseket nem alkalmazzák, mivel a más kultúrákban engedélyezett erre a célra használható készítmények többnyire a magról kelő egyszikűeket irtják, s jelen esetben a búza is az. A preemergens kijuttatás szintén nem nagyon terjedt el, hiszen a jól előkészített talajban nincsenek problémák a gyomokkal. Az őszi posztemergens gyomirtás létjogosultságát az időjárás, időpontját pedig a gyomok fejlettségi szintje határozza meg. Csak ott és akkor célszerű az őszi búza állományának permetezése, ahol a kedvező őszi időjárás, az elegendő csapadék hatására a gyomok zöme ősszel kicsírázott, esetenként a vetőmagtermelésre beállított parcellákon lehet indokolt. A kijuttatás időpontja szempontjából a kezelés a gabona bokrosodásának kezdetétől a végéig esedékes, a kétszikű gyomnövényeknél a 2-4 leveles állapotig, az egyszikűeknél az 1-3 leveles állapotig hatékony, s a kezeléseket legalább 5 fok feletti hőmérsékleten kell elvégezni, mivel a kultúrnövény érzékeny a fitotoxikus hatásra, s ennek kockázata a fagypont alatt már igen nagy. mivel a vegyszer lebomlása a növényben ilyenkor már csak lassan, vontatottan megy végbe. A gabonafélék gyomirtásában a legtöb gondot a mélyről kelő T3 és T4 gyomfajok (keserűfű-félék, parlagfű, libatop-félék) elleni védekezés okozza. Az őszi kezeléseket a búzában általában a ragadós galaj, az ebszékfű és az egyszikű nagy széltippan ellen kell elvégezni. Az ellenük ható készítményeket az engedélyezett szerek jegyzéke tartalmazza.(yo)