Generációk doktor bácsija Pereden

Hosszú ideje vannak problémák az egészségügyben, az egész országban gondot okoz az orvoshiány, az elmúlt hetekben fogadta el a szaktárca azt a rendeletet, melynek alapján megszűnik a gyermekorvosi ügyeletek nagyjából egyharmada. Nagyon sok olyan település van, ahol nincs gyermekorvos, vagy a meglévő nyugdíjas. Tóth Gábor 1990-től kezeli a peredi és környékbeli gyerekeket. Elmondása alapján egészségi problémái és a nem túl kedvező feltételek miatt sokszor érzi úgy, hogy jobb lenne bezárni a rendelőt. A hivatását azonban nagyon szereti, soha nem akart a gyógyításban más területen dolgozni, csak a gyerekekkel.

Erdész vagy orvos?

A peredi gyermekorvos a Lévai járásban, Ipolyság mellett fekvő Alsószemeréden töltötte gyermekkorát. Az alig több mint 550 lelket számláló zsákfaluban szívesen járta a természetet, az erdőt. Úgy tervezte, erdész lesz. Az ipolysági gimnáziumi évei alatt súlyos tüdőgyulladás miatt kórházba került, ahol annyira felkeltette az érdeklődését a mikroszkóp és a hozzá tartozó szövettani preparátumok, hogy azonnal eldöntötte, orvos lesz. A családja, amelyben előtte nem volt orvos, kicsit szkeptikusan, de örömmel fogadta a döntését és támogatta őt.

Nehéz kezdetek

Érettségi után Tóth Gábor felvételizett a pozsonyi Komenský Egyetem gyermekgyógyász szakára. Mint elmondta, a szocializmusban több szempontot vettek figyelembe a jelentkezésnél, ami részben megkönnyítette a bejutást.

„A gimnáziumban végig színjeles voltam, az apukám párttag volt, három testvérem van, tehát nagy családban nőttem fel és magyar vagyok, ami a nemzetiségi kvóta miatt volt előny, mivel bizonyos számú magyart fel kellett venni az egyetemekre. Utáltam Pozsonyt, egy kis faluból nagyvárosba kerültem, teljesen idegen környezet volt, nem bírtam megszokni, majdnem megszöktem az elején. Azt sem tudtam megszokni, hogy tanulni kell. Az első két évben a nyelvi korlátok is akadályoztak, szinte bukdácsoltam. Harmadikban egy nagyon jó biokémia-tanárhoz kerültem, aki nemcsak jó szakember volt, hanem nagyon humánus beállítottságú is. Onnantól kezdve kezdett jobban menni a tanulás, a legrosszabb átlagom 1,5 volt. Addigra azt is megszoktam, hogy rendszeresen tanulni kell, a gimnáziumban ezzel nem igazán foglalkoztam. Az utolsó években már képes voltam napi 18 órát ülni a könyvek fölött. Megtapasztaltam, hogy az orvosi egyetem elvégzéséhez nem fej kell, hanem fenék”

– fogalmazott.

Újítások

Az egyetem elvégzése után a szerelmet követve az egykori Galántai járásban próbált elhelyezkedni, így került a vágsellyei kórházba. Sokat dolgozott a belgyógyászaton, 1990-ben, az atesztációs vizsgák után pedig körzeti orvosként Kaprinay doktornő helyét vette át, aki Zsigárdon működtetett rendelőt. Közben az ügyeleten is dolgozott, mentőzött, dolgozott a tüdőosztályon, a belgyógyászaton, csalogatták a sebészetre is, de kitartott a gyermekgyógyászat mellett.

„Pered köztudottan vonzó körzet volt, nagy és gazdag falu, magyar település, de a körülmények katasztrofálisak voltak. Egy pici, kályhával fűtött helyiségben volt a rendelő egy régi épületben. Kaprinay doktornő Zsigárdon lakott a másik rendelő mellett, a két falu pácienseit látta el heti két napban Pereden, háromszor Zsigárdon rendelt, miközben a páciensek 85 százaléka peredi, a többi zsigárdi volt. Ezen máris változtattam és az ellen is sokat harcoltam, hogy ne legyenek osztott napok. Időbe telt, mire elfogadták az emberek az újításokat. Sokszor jártam előadásokra, ahonnan igyekeztem elhozni a jó ötleteket. A gyermek sürgősségin bevezettem például, hogy injekcióval csillapítsunk lázat a gyerekeknél, vagy később a CRP-vizsgálatot”

– részletezte.

Hiányosságok

A gyerekorvos azt is elmondta, a falubeliekkel és a páciensekkel mindig jól kijött, komolyabb problémákat nem tapasztalt, elvétve voltak nehezebb esetek, de általában nem a gyerekekkel, inkább a szülőkkel akadtak apró konfliktusok. A rendelő kérdése azonban szinte folyamatos fejtörést okozott számára.

„Nagyon szerettem volna, hogy az egykori Z-akcióban készült épületben, ahol most a gyógyszertár van, egy kisebb rendelőintézetet lehessen kialakítani. Elfért volna ott egy általános orvosi, egy gyermekorvosi és egy fogászati rendelő, amelyek a falu különböző pontjain működnek a mai napig, és a gyógyszertárnak is jutott volna hely. Sajnos a privatizáció után más érdekek kerültek elő, az akkori polgármestert nem tudtam meggyőzni. Akkor került át a rendelő a mostani helyére, vagyis az idősotthon épületébe, ami szintén nem megfelelő hely”

– fejtette ki. Tóth Gábor szeretett volna Zsigárdra vagy a faluba költözni, de hiába kérvényezett lakást, nem jutott hozzá. Úgy véli, ez azért volt, mert idegenként került ide, egy idő után pedig belefáradt a huzavonákba és nem kívánt részt venni a közéleti aktivitásban. Hozzátette, sajnos Pereden sosem tartozott a prioritások közé, hogy szép, modern és korszerű rendelő működjön, és ez nem változott a mai napig. Az épület hosszú évek óta vár a felújításra, a falak nedvesek, dohosak, a bejárati ajtót hónapok óta felásott gödrökre fektetett deszkákon lehet csak megközelíteni. Nemrég kapott felkérést arra, hogy egy nagyjából Pered nagyságú, a Lévai járásban fekvő településen nyisson rendelőt, ahol úgy harcolnak a gyermekorvosért, hogy szolgálati lakást adnának a felújított, teljesen felszerelt rendelő mellé, amelynek fenntartását teljes mértékben a település fedezné.

Szépségek és árnyoldalak

Tóth Gábor a nehézségek ellenére a mai napig kitartott a hivatása mellett. Szerinte az orvoslásban az egyik legnehezebb terület a gyerekgyógyászat.

„Az, hogy gyerekekkel dolgozhatom, mindennél többet ér. Szeretnivalók, aranyosak, őszinték. Amikor elkezdenek idejárni, eleinte a kapuban bömbölnek, később azonban megszokják a helyet és barátként, sziával köszöntenek. Ez a legnagyobb kihívás, hogy elnyerjem a bizalmukat, hogy megszűnjön bennük a félelem. Sok olyan páciensem van, akinek a szüleinek is én voltam az orvosa, és előfordult olyan is, hogy egyszerre volt a páciensem az anyuka és a gyereke, mert fiatalon szült az édesanya”

– mondta. Az orvos szerint az évek alatt a gyógyítás is megváltozott, korábban sokkal többet jelentett az orvosi státusz. Hasonló személyes tapasztalata szerencsére nincs, de a kollégáival előfordult, hogy a szülő és az orvos közötti nézeteltérés tettlegességig fajult. Fontos, hogy pszichológus és menedzser is legyen egy személyben, ami az időhiány és a leterheltség miatt elengedhetetlen.

„Sajnos sokszor nincs idő arra, hogy végighallgassuk a szülőket, mert sok a páciens, az idő meg kevés. A mai szülők általában azzal jönnek, hogy mit olvastak az adott problémával kapcsolatban. Ilyenkor igyekszem meghallgatni őket és konszenzusra jutni velük. Az orvoslás sajnos nagyon abba az irányba ment el, hogy nagyon nagy hangsúlyt kap az, hogy mit mutat a laboratóriumi és a képalkotó vizsgálat, sokkal kevesebbet foglalkozunk azzal, amit a vizsgálat során felfedezünk és még kevesebbet azzal, hogy mit mond a páciens. Sokszor azonban rendben lehet minden eredmény, a beteg mégsem érzi jól magát. Mindenképpen az segítene a helyzeten, ha kevesebb lenne a páciens, mert akkor több időt lehetne rájuk szánni. Szinte szalagmunkát végzünk, bizonyos forgatókönyv szerint zajlanak a vizsgálatok, hogy minél több beteget elláthassunk minél rövidebb idő alatt. A beszélgetések során sokkal több dolog kiderülne, például a pszichoszomatikus, vagyis lelki eredetű problémák, miközben szervi bajokat keresünk”

– egészítette ki.

Nyugati és keleti orvoslás

A gyermekorvos nem zárkózik el a keleti orvoslástól. Foglalkozott a chiropraxissal, vagyis a csontkovácsolással és biorezonanciával, illetve dohányzásról leszoktató kezeléssel. Utóbbival körülbelül 70 százalékos sikert ért el a szenvedélybetegeknél, de az időhiány miatt fel kellett hagynia vele. Elismeri azokat, akik nem orvosok, de megvan a képességük arra, hogy segítsenek másokon, de úgy látja, nagyon sok a szélhámos is.

„Például az akupunktúrát elismerem, a homeopátiát azonban nem. Magyarországon az alternatív gyógyászatot az egyetemen oktatják, nagyon jó lenne ezeket ötvözni, a kínai gyógyászatot vagy a füvészkedést. Elmondható, hogy az általános tudásszint az egészségről nagyon alacsony, sokszor teljesen banális dolgokkal hozzák a szülők a gyerekeket ahelyett, hogy megfigyelnék, hogyan alakul egy betegség és hallgatnának az ösztöneikre, a józan eszükre és elkezdenék otthon kezelni a beteget. A gyermekbetegségek, légúti fertőzések 90 százalékát vírusok okozzák, amik három nap alatt lezajlanak. Ilyen esetekben elég lenne a tüneti kezelés, kivárni a három napot és csak akkor fordulni orvoshoz, ha nem javul a beteg állapota. Ezzel is tehermentesíthetnék valamennyire a túlterhelt rendelőket”

– zárta a beszélgetést Tóth Gábor.