Versenyképes lesz-e az euró?

Az eurózóna gazdasági növekedése várhatóan csak az év első néhány hónapjában fogja meghaladni az amerikai növekedés ütemét. Ennek egyik oka, hogy az eurózóna gazdasága kevésbé rendült meg a szeptemberi tragikus események nyomán. Közrejátszik még maga a pénzcsere folyamata is, amely valószínűleg nagyobb költekezésre fogja ösztönözni a régi fizetőeszközöktől szabadulni kívánó európaiakat és így a keresleti oldaról támogatja majd a növekedést. Mivel azonban az amerikai központi bank szerepét betöltő FED jóval hamarább reagált a gazdasági visszaesést jelző mozzanatokra és sorozatosan csökkentette a kamatláb szintjét, ezért a 2002 felére várt gazdasági élénkülés is jóval láthatóbb lesz. Ellenben, az Európai Központi Bank (ECB) tétova hozzáállása miatt, az eurózóna tengődése tovább fog tartani. Az eurózóna növekedését továbbá hátráltatja a strukturális reformok folytonos elodázása, noha ezen a téren nagy lehetőségek nyílhatnának meg az uniós piac előtt.

Az Egyesült Államok várható gazdasági fellendülése és a növekedés kedvező kilátásai zöldmezei befektetésekre és egyéb felvásárlásokra, portfóliós befektetésekre késztethetik majd az európai gazdasági és pénzügyi nagyvállalatokat a tengerentúlon. Mivel az USA-ban az infláció nagyon alacsony, sőt előrejelzések szerint 0 százalék körül lehet 2002-ben, ez a tény nagyon előnyös befektetési lehetőséggé teszi az amerikai értékpapírokat, ami tovább növelheti a tőkekiáramlást az eurózónából. Azért az euró mellett is szól néhány tény. Az eurózóna folyó fizetési mérlege összehasonlíthatatlanul jobb az amerikai mérlegnél, és az európai vállalatok, legalábbis ami az adósságállományt illeti, jobb állapotban vannak, mint az amerikai vállalatok nagy része, ami növelheti az európai vállalati kötvények (és így az euró) iránti keresletet.

Az elmúlt időszakban az ECB nagyon visszafogott volt a kamatláb csökkentése terén, követve a hagyományos feltevést, hogy a nagy kamatkülönbség az eurózóna és az USA között majd kedvez az euró árfolyamának, legalábbis ez volt az egyik indok a sok közül. Sajnos ez ebben a formában több ok következtében nem működött, sőt éppen ellenkezőleg, a dollár csak erősödött, az európai növekedés lassult, és így az ECB hitelessége nagy csorbát szenvedett. Ellenben, ha Amerika gazdaságának sikerül elindulni a felfelé ívelő pályán és mindez inflációs nyomás nélkül sikerül, akkor a FED szakmai elismertsége az égbe fog szökkenni. Márpedig előreláthatólag így lesz, hacsak valami váratlan nem történik. A várhatóan megújuló amerikai növekedés növelni fogja a pénz iránti keresletet az USA-ban és a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében a FED-et a kamatláb lépcsőzetes emelésére fogja késztetni. Egyidejűleg az ECB, látván az eurózóna stagnálását, agresszív kamatláb-leszállításokat fog valószínűleg végrehajtani. Az ilyen módon szűkülő kamatlábkülönbség végső soron újra csak a dollárnak kedvez.

Noha a Bush kormányzás elején nem volt egyértelmű, hogy az új garnitúra fenntartani kívánja-e a Clinton-éra „erős dollár” politikáját, mára már nyilvánvaló, hogy az erős dollár, mint amerikai nemzeti szimbólum, a republikánus kormány gazdaságpolitikájának is az egyik alappillére. Az európai vonalon, az ECB lényegét tekintve belenyugodott, sőt félig-meddig leplezve elégedett is a gyengébb euróval. Az eurózónának ugyanis jelenleg nincs szüksége erős(ödő) pénznemre. Egyrészt mert az infláció lassul, másrészt mert a gyengébb pénznem segíti az európai termékek versenyképességét a világpiacon, ami a gazdaság növekedésének egyik alapforrása.

Az eurózónában sorozatosan tartottak választásokat 2001-ben vagy tartanak 2002-ben. Ez a tény nagy mértékben befolyásolja a szükséges szerkezeti átalakulások előre(nem) menetelét. És itt van még az Unió bővítésének a kérdése. Az előbb-utóbb a monetáris unióhoz csatlakozó országok a maguk pozitívumai mellett magukkal fogják hozni a saját gazdasági gondjait is. Sokan félnek, hogy az ECB alacsony inflációt célzó politikája veszélyben lesz. Azonban ez a feltevés túlságosan borúlátónak tűnik. A csatlakozni kívánó országoknak ugyanis egyrészt nagyon szigorú gazdasági követelményeknek kell megfelelni, másrészt a gazdasági teljesítményük nem éri el a jelenlegi Európai Unió össztermékének 10 százalékát, tehát bárhogyis alakul gazdasági helyzetük, a hatás csak elenyésző lesz.

Ahogy az a fentiekből kitűnik, egyetlen súlyos érv sem szól egyértelműen az euró mellett. Az amerikai gazdaságnak nagyot kellene buknia, hogy az euró győztesen kerüljön ki a vezető pénznemek csatájából. Ha az eurózóna gazdasági és politikai döntéshozói nem akarnak arra várni, hogy az amerikai gazdasági újjáéledés nem várt megtorpanása hozza meg az euró erejét, akkor lényeges szerkezeti változtatásokat kell végrehajtaniuk. Már létezik egységes európai pénznem, most a feladat egy igazán egységes, szerkezetében és szabályaiban homogén európai piac létrehozása. Az európai piacot a túlszabályozás, túlzott központi beavatkozás és a rövid távú nemzetgazdasági érdekek szűklátókörű védelmezése jellemzi. A munkaerő piacról hiányzik a rugalmasság és a tőke szabad mozgását értelmetlen belső korlátok akadályozzák. Ezért nem tud az eurózóna versenyképes lenni az amerikai rendszerrel. Ugyan Európából sohasem lesz Amerika és ez így jó, de ha az európai döntéshozók hosszú távon fenntartható európai jólétben és erősödő euróban gondolkoznak, akkor bizony le kell bontaniuk az eurózóna gazdaságát fojtogató korlátokat.A szerző az ING Bank elemzője