Szigorodott az élelmiszer-biztonsági törvény

Fogyasztóvédelmi rovatunkban többször írtunk arról, hogy milyen egészségkárosodást okozhat a lejárt szavatossági vagy fogyaszthatósági idejű, esetleg helytelenül tárolt élelmiszer árusítása, fogyasztása. Sajnos, a hazai boltokban a vásárlók és az ellenőrök büdös hústól, penészes sajttól, rothadó gyümölcstől és átdátumozott szavatossági idejű élelmiszertől kezdve az egérürüléken át, fészkelő verebekig sokmindenre bukkantak már. A rendszeres és meglepetésszerű ellenőrzések után készült jegyzőkönyvekbe azonban a legtöbb bejegyzés a helytelen tárolásra (pl. hűtésre), a közegészségügyi szabályok hibás értelmezésére és gyakorlati alkalmazására, a termékek hiányos megjelölésére vonatkozott. Ezek a jelenségek olyannyira elfajultak, hogy egyes boltokban, sőt, sok áruházat üzemeltető hálózatnál is az említett durva hiányosságok és hibák már-már menetrendszerűen ismétlődtek. Az ellenőrzések eredményeiből a vásárló és a szakma azt a tanulságot szűrhette le, hogy a szakhatóság ellenőrei hiába járják a boltokat, osztják a bírságokat, kezdeményeztek közigazgatási eljárást a legdurvább vétségek esetén. (Az eddig kiszabható bírság maximális összege 1 millió korona lehetett.) Minőségi váltás csak ritkán következett be, nem beszélve arról, hogy a leggyakrabban vétők dörzsölt jogászokkal bástyázták körül magukat, akik – ha a büntetés összegét nem is tudták mérsékelni –, a kifizetését akár évekig is el tudták odázni.

A hazai fogyasztóvédelmi szabályok szigorításának fontossága igazából akkor kezdett rezonálni a fejekben, amikor maga a földművelésügyi miniszter tette kosarába a nyilvánvalóan romlott húskészítményt, s az eseményt a tévé kamerái is rögzítették. Simon Zsolt akkori tárcavezető pechjére közeledtek a parlamenti választások, így a drákói szigort ígérő törvénymódosítási kezdeményezéseit ellenfelei lesöpörték az asztalról, mondván politikai tökét akar kovácsolni magának és pártjának. A mostani jogszabály-módosítás megszületését is hosszú vajúdás előzte meg. A honatyák ugyanis nehezen birkóztak meg azzal a feladattal, hogy egységesítsék a más, már meglévő jogszabályokban rögzített szankciók nagyságát. Még Ivan Gašparovič államfő sem tudta a parlament által nagy nehezen megszavazottakat első nekifutásra aláírni, mert még ő is talált benne csiszolnivalót.

A sokadik nekifutás eredményeként megszületett, és tegnaptól hatályos törvénynek elsősorban nem a büntetésosztogatás a célja és a feladata, hanem a fogyasztók hatékonyabb védelme. Kár azonban, hogy ez nálunk csak a szankciók emelése révén tud megvalósulni. A puding próbája az evés. Az elkövetkezendő hetekben kiderül, hogy a jogszabály teljesíti-e a hozzá fűzött reményeket, vagy célt tévesztett. (gágyor)