Szegénységi bizonyítványunk

Pozsony. A szociális segélyre szorulók száma Szlovákiában 1995 óta a duplájára nőtt, és a lakosság elszegényedése még korántsem ért véget. Szegénységi biztonyítványunkat legutóbb a Világbank állította ki, amely jelentésében többek között az elszegényedés okait is vizsgálta.

A napokban közzétett elemzés szerint azt, hogy egy család szegénységben kénytelen tengetni az életét, vagy jómódú villanegyedben múlathatja az idejét, alapvetően három összetevőtől függ: a családfenntartó iskolai végzettségétől és munkahelyi besorolásától, valamint az illető régió sajátosságaitól. Nem elhanyagolható azonban a gyerekek száma és egyes esetekben a nemzetiségi hovatartozás sem. Elemzésében a Világbank 1996-os adatokra támaszkodik, mivel hasonló felmérést csak ötévente végeznek, ám idén ez a népszámlálás miatt elmaradt. Friss eredményekre a jövő évben számíthatunk.

Öt évvel ezelőtt a lakosság 10,1 százaléka élt szegénységben, amihez a Világbank szerint nagymértékben hozzájárult a családfenntartók iskolai végzettsége. Nagy általánosságban elmondható, hogy az alacsonyabb végzettség egyenlő a szegénységgel, a valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb, és jól jellemzi iskolarendszerünk hiányosságait. Általános iskolai végzettséggel ma már csak nehezen lehet elhelyezkedni, és ha mégis sikerül, a fizetés többnyire rendkívül alacsony. Ebből a csoportból kerül ki a legtöbb munkanélküli is, így nem csoda, ha az alapiskolai végzettségű családfenntartók esetében a családok több mint 14%-a él szegénységben. Ez 41 százalékkal haladja meg a szlovákiai átlagot. Az már azonban nem annyira természetes és magától értetődő, hogy az általános középiskolával, vagyis többnyire gimnáziumi végzettséggel rendelkezők esetében a szegény családok aránya csaknem eléri a 13 százalékot. Ez 26%-kal magasabb a szlovák átlagnál, és jól alátámasztja azt a rég hangoztatott tényt, hogy a gimnáziumi tanulmányok inkább csak egyetemi előkészítőnek tekinthetők, és továbbtanulás nélkül nehéz velük jól fizetett álláshoz jutni. A szlovákiai átlagtól 19 százalékkal jobban teljesítettek ugyanakkor a szakközépiskolát végzettek, ahol a szegények aránya alig haladja meg a 8%-ot. Hasonló a helyzet a szaktanintézetek esetében is. Legjobban azonban a főiskolát, egyetemet végzettek teljesítenek, ahol a szegények aránya a 8 százalékot sem éri el, vagyis a műveltség még manapság is jó befektetésnek számít.

Nem kevésbé fontos kritérium azonban a családfő szociális helyzete sem, ami szintén értékes tapasztalatokkal szolgál. Nem meglepő, hogy a munkanélküliek csaknem fele szegénységben él, és körükben a szegénység 347 százalékkal magasabb, mint a szlovákiai átlag. A foglalkoztatottak körében a szegénység 9 százalékos. Elgondolkodtató azonban, hogy azokban a háztartásokban, ahol nyugdíjas a családfenntartó, a szegények aránya csak 6 százalékos, vagyis 41 százalékkal alatta marad az országos átlagnak. Világbanki elemzők szerint ez elsősorban a politikusok kiemelt figyelmének köszönhető, akik a nyugdíjasok szociális ellátásának és a nyugdíjemeléseknek mindig is nagyobb figyelmet szenteltek.

Regionális szempontból a legrosszabb helyzetben a Kassai és Trencséni kerület lakói vannak, az előbbiben 40, az utóbbiban 20 százalékkal magasabb a szegények aránya, mint az országos átlag. A regionális különbségek azonban mind a már felsorolt tényeknek köszönhetők, vagyis a lakosság iskolai végzettségétől, szociális helyzetétől és a régió demográfiai helyzetétől függnek. Kivételt csupán a Pozsonyi kerület képez, ott ugyanis ezeket a meghatározó tényezőket figyelmen kívül hagyva is jobb a lakosság szociális helyzete, mint a többi régióban. Ez elsősorban a külföldi befektetéseknek és az ennek köszönhető nagyobb foglalkoztatottságnak köszönhető.

A Világbank elemzése rámutat arra is, hogy a szociális segélyek nélkül a lakosság életszínvonala jelentősen romlana, vagyis a jelenlegi, minden tizedik, szegénységben élő család helyett minden ötödik család jutna a szegénység határára. Az állam mellett azonban többségünk még mindig számíthat a rokonság és a barátok segítségére is. Szlovákiában a családok 30-35%-a vallotta be, hogy a közelebbi rokonságtól pénzbeli vagy anyagi segítséget kapnak. Összehasonlításképpen Lengyelországban ez 7-9, Németországban 8-10, Csehországban pedig 6-13%. A legrászorultabb családok közül minden második számíthat a rokonság vagy a barátok segítségére.