Rövid ideig nem drágul a benzin

Maximális kapacitással dolgoznak a fúrótornyok, ám a rendkívüli drágaság miatt mérséklődik a kőolaj iránti kereslet ČTK/AP-felvételSzakértők szerint az energiahordozó hirtelen zuhanásának oka, hogy olyan magasak voltak az árak, kiváltképpen a benziné és a dízelé, hogy az már a kereslet drasztikus visszaeséséhez vezetett. A befektetőket az is megriasztotta, hogy legújabb adatok szerint az Egyesült Államokban lanyhul a benzinfogyasztás a gallononként 4 dolláros (kb. 20 korona/liter), új rekord felé tartó kiskereskedelmi árak miatt. Belátható időn belül azonban nem lehet érdemi olcsóbbodásra számítani, mert a világméretű inflációs veszélytől, a bizonytalan pénzügyi piacoktól és a gyenge dollártól menekülő befektetési alapok, köztük főleg az amerikai nyugdíjalapok továbbra is minden ürügyre és ürügy nélkül is döntik a pénzt a nyersanyagpiacokra, értékőrzőbbnek vélt megtakarításokat keresve. Az árakat nem tényleges olajkereslet, hanem a határidős kontraktusok vételére rendelkezésre álló pénz szaporodása emeli. Ennek következtében január 2-án a hordónkénti olajár a történelemben először lépte túl a 100 dollár, május második felében pedig a példátlanul magas 135 dollárt. Idén összesen 36 esetben döntött rekordot a nyersolaj világpiaci ára, ami önmagában is csúcsnak számít.

Manapság a drágaságot nem enyhítik afféle hírek, hogy Szaúd-Arábia napi 300 ezer hordóval növeli a termelést, korábbi nyilatkozataik szerint más OPEC-országok is hajlandóak bármikor növelni a termelést, ha szükséges – miközben a kereslet apadását panaszolják –, vagy hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) hónapról hónapra csökkenti az idei olajfogyasztás világszintű átlagos növekedésére szóló előrejelzését. Ha az OPEC vezetői újra meg újra kijelentik, hogy a fizikai világpiac bőven, sőt a keresletet meghaladóan el van látva olajjal, abból az árutőzsdén csupán arra következtetnek, hogy a szervezet nem akarja átfogóan növelni a termelést – ez pedig újabb indok az árfelhajtásra. Elemzők azzal a piaci bizalommal is magyarázzák az árlendületet, hogy a magas árak sem tesznek lehetővé elegendő tartalékpótló beruházást az olajtermelőknél, mert a dollár gyengülése, a többi nyersanyag drágulása és az általános infláció miatt a beruházások is drágulnak. Az előző, 1979-80-as árrekordok után az olajtermelő beruházások szaporodása és a világgazdaság gyengülése túlkínálatot okozott, 1999 végére az olaj ára 10 dollár alá csökkent. Most viszont – 10-15 éves távlatban – félő, hogy a termelés növekedése nem fog tudni lépést tartani a kereslet növekedésével. Ez persze, mondják egyes londoni szakelemzők, a mostani helyzetben legföljebb 80 dollár körüli árat indokolna.

Indonézia kilép az olajexportőrök szövetségéből, az OPEC-ből – közölte az ország energiaügyi minisztere. A kilépés oka, hogy az ország olajtermelése nem fedezi a belföldi igényeket, ezért Indonézia importra szorul. A miniszter jelezte azonban, ha az ország olajtermelése visszaáll a korábbi szintre, s ezzel ismét nettó olajexportőrré válik, Indonézia vélhetően visszatér az OPEC-hez. Indonézia az OPEC egyetlen délkelet-ázsiai tagországa. Az OPEC-tag Venezuela, az Egyesült Államok egyik legnagyobb kőolajszállítójának elnöke tegnap azt mondta, hogy „100 dolláros olajár lenne jó“. Nem tudom, hogyan alakulnak az árak, de (a venezuelai gazdaság számára) az lenne a legjobb, ha az árak stabilizálódnának. Az lenne a legjobb, ha hordónként 100 dollár körül stabilizálódnának – mondta Hugo Chavez, brazíliai látogatása közben. Nyilatkozata idején az északi-tengeri Brent könnyűolaj referenciafajta hordónként 126,45 dollár volt a legközelebbi, júliusi határidőre. (m, VG, č, ú)