Privatizációs gubancok

Budapest/Pozsony. A nyolcvanas évektől minden kormányváltáskor a környezetvédők reménykednek, hogy a politika meghozza a Duna védelmében tehető intézkedéseket – írja a Népszabadság hasábjain Hajósy Adrienne magyar környezetvédő. Magyarország ugyan 1989-ben leállította a bősi–nagymarosi erőműrendszer magyar oldali építését, azonban nem sikerült ezt a csehszlovák féllel elfogadtatni. Most, a 2002 tavaszi kormányváltáskor a környezetvédők ismét reménykednek – írja Hajósy. „A választási kampány során minden párt ugyanazt fogalmazta meg: elveti a dunakanyari gát tervét. Ez az egység új eleme a bős–nagymarosi történetnek. Annak ellenére ugyanis, hogy az Országgyűlés már 1989 októberében végleg elvetette az építkezést, a gátépítő lobbi az eltelt években mindig talált annyi utat a hatalomhoz, hogy kétségessé tegye a szlovák fél előtt a magyar szándék komolyságát. A szlovák fél most azzal kénytelen szembesülni, hogy az új kormány nem az 1998 tavaszán abbamaradt vízlépcsőterveket folytatja, hanem a megegyezést keresi a hágai ítélet alapján.” A környezetvédő szerint a dunakanyari gáttal kapcsolatos évtizedes hangulati hullámzás volt a legfőbb akadálya a magyar–szlovák tárgyalások eredményességének. A Szlovák Villamos Művek (SE) privatizációja során fejtörést okozhat a bősi erőmű magánosítása; előfordulhat, hogy el kell különíteni az SE magánosítandó részétől, mivel az 1977-es csehszlovák-magyar szerződés csupán az erőmű közös állami tulajdonáról szól, ám nem említi a működtetése kérdését. (NSZ, ú)