Optimális valutaövezetnek számít az eurózóna?

A kérdéssel a közgazdaságtanban az optimális valutaövezet elmélete foglalkozik. A 60-as évektől kezdték megfogalmazni, milyen feltételek mellett érdemes egy közös valutát bevezetni. A főbb kritériumok a következők: a gazdasági ciklusok együttmozgása; a nemzeti gazdaságok megfelelő mértékű nyitottsága, jelentős mértékű kölcsönös külkereskedelme; a tőke és munkaerő szabad mozgása; munka és árupiac rugalmassága, azaz a bérek és az árak gyors reakciója az aktuális gazdasági helyzetre; az infláció mértékének hasonlósága; hasonló költségvetési politika; végül pedig a politikai egység.
A felsoroltakból nyilvánvaló, hogy akkor van értelme egy valutaövezetnek, az akkor tud hatékonyan működni, ha a résztvevő országok minél közelebb állnak egymáshoz, mind gazdasági, mind pedig politikai és társadalmi értékrendi kérdésekben. Fontos ezért, hogy egy pénzügyi uniót egy politikai unió is megelőzzön. Egy valutaunió előnyeinek az árfolyam-stabilitás, a valuták átváltási költségének teljes megszűnése számít, mindez önmagában segíti az külkereskedelmet és a szabad tőkeáramlást; a gazdasági környezet átláthatóbbá válik. Ez erősíti a versenyt, ami végső soron a hatékonyság növelését hozza magával. Eredményesebben lehet válaszolni azonban a külső sokkokra (pl. olajárrobbanás)is.
Egy valutaunió kialakulása mindig hosszú folyamat. A legismertebb egységes valutaövezettel az Egyesült Államok rendelkezik, ahol 52 tagállam használ azonos pénznemet. Létrejötte 1783-tól 1914-ig, a Fed megalapításáig tartott. A világ legnagyobb pénzügyi uniója, az euróövezet példája jól mutatja, milyen káros, ha a fent felsorolt tényezőket nem veszik következetesen figyelembe. Mivel az unió értelme az integráció, a gazdasági folyamatok és tényezők szabad áramlása, egy rosszul teljesítő tagország az egész közösségre negatív hatással lesz. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a stabilitás eléréséhez elengedhetetlenül szükséges lesz egy egységes ellenőrző rendszer kialakítása is.

Horbulák Zsolt