Olcsóbb, mint a szeparálás

Peter Gallovič: „A polgárok helyett a kereskedők és a gyártók is vállalják a hulladékkezelés költségeit”.A szerző felvételeA sajtó a csomagolóanyagokról szóló törvény azon részével foglalkozik a legtöbbet, amely az egyszer használatos flakonok betétdíjának bevezetését taglalja. Ön szerint hogyan működik ez a valóságban?

Az augusztusban elfogadott törvény szabja meg a játékszabályokat, a részleteket pedig rendeletekkel tisztázzuk. Alapvetően két csomagolóanyag-típust különböztetünk meg: az egyszer- és a többször használatost. Az utóbbiért eddig is fizettünk betétdíjat, viszont a kereskedőkkel és a gyártókkal együttműködve közös díjszabást szeretnénk kialakítani. Ezzel véget ér az az időszak, amikor a boltokban eltérő volt a betét nagysága. Az egyszer használatosok betétdíját a rendeletek megjelenése után vezetjük be, erre már kidolgoztuk a szükséges harmonogramot.Az új törvény január 1-jén lép hatályba. Gondolja, hogy addigra sikerül kidolgozni a rendszert?

Terveink szerint szeptemberben lezárulnak a tárgyalások, és elkészül a rendeletek szövege. Októberben társadalmi és ágazatközi vitát rendezünk róluk. A javaslat az interneten is hozzáférhető lesz, bárki elmondhatja róla a véleményét. Novemberre tervezzük a jóváhagyását, mivel az egyik előírás kormányrendelet lesz, amit a törvényelőkészítő tanács elé kell terjeszteni. Ha ezt sikerül tartanunk, január elején a rendeletek is érvénybe léphetnek. Az egyszer használatos csomagolóanyagokkal kapcsolatban fontos, hogy a tárgyalások alapján ki tudjuk választani, melyekre vonatkozzon a betétdíj és megállapíthassuk annak nagyságát. Elképzelésük szerint mi szerepel majd a listán?

A megállapodástól függően a műanyagok és az üveg is szerepelhet a listán, azok a csomagolóanyagok, amelyek összetételük, illetve mennyiségük révén károsak a környezetre. Nagyon fontos a megfelelő feldolgozói kapacitás.

Mivel ezzel kapcsolatban mindenki a PET-flakonokra figyel, ezekkel is így van?

Itt nem csak Szlovákiára kell gondolni. Nálunk is több projektum készül, különösen a Reciklikációs Alap beindulásával kapcsolatban. Az általam ismert elképzelések alapján elmondhatom, a jövő évben a feldolgozó gépek győzik a hazai kapacitást. Olyan technológia importját is tervezik, amely a műanyagokból biogázolajat állít elő. Számolhatunk a kivitellel is, például Csehországba, ahol több feldolgozó üzem is működik.

A Föld Barátai szerint a listára azok a csomagolóanyagok kerülnek fel, amelyek éves termelése meghaladja a 250 millió darabot.

Ez az ő javaslatuk, erről is tárgyalunk. Olyan rendszert kell felállítani, amely mind a polgároknak, mind a gyártónak elfogadható. Nem szeretnénk működésképtelen vagy bárkit is diszkrimináló rendszert létrehozni. Mindenkit nyilván nem lehet kielégíteni, de legalább a legnagyobb ellentéteket jó lenne kiszűrni.

Mekkora betétdíjat fogunk fizetni?

A rendeletben eredetileg 0,50 és 1 korona közötti összeggel számoltunk. A civil szervezetek ennél nagyobbat javasolnak, ösztönző céllal akár tíz koronát is. Itt azonban kompromisszumra lesz szükség, amely megfelel a kereskedőknek és a gyártóknak, de ösztönzően hat a lakosokra is.

Számomra nem teljesen érthető a gyártók tiltakozása, bár a flakonokért betétdíjat fizetünk, továbbra is használatban maradnak.

Őket elsősorban az zavarja, hogy kénytelenek lesznek a hulladékkezelés felelősségének egy részét átvenni a lakosságtól.

Viszont a háztartási hulladék elszállításának rendszere nem veszi figyelembe a keletkező hulladék mennyiségét.

Ezzel a megoldással csökkentjük a háztartási hulladékok elszállításának költségeit. Hazánknak 2007-ig bizonyos vállalásokat kell teljesíteni az Európai Uniónak, amit eddig csak a szeparált hulladékgyűjtés bevezetésével lehetett volna megtenni. Ez azonban az önkormányzatok és a lakosok számára újabb költségekkel járna, a mi megoldásunkkal viszont legalább ezeknek a csomagolóanyagoknak a gyűjtését megoldjuk. Minden ilyen lépés esély arra, hogy a szemételszállítási díjat kevesebbel kelljen emelni. ĺgy ugyanis a gyűjtés és újrahasznosítás költségei megoszlanak a gyártó, a kereskedő és a lakosság közt.

Melyek ezek az uniós kötelezettségek?

A csatlakozási tárgyalások részeként kénytelenek voltunk átvenni a hulladékok újrahasznosításával kapcsolatos feltételeket is. Bár sikerült kivételt kapnunk, 2007-re már teljesítenünk kell azokat. Az új rendszerünkkel a gyártóknak és az importőröknek is segítünk, egyébként az ő nyakukba szakadna ez a kötelezettség. Egyszerűen annyit kell tenniük, hogy a kereskedőktől begyűjtik az áruból keletkezett hulladékokat és a hatóságoknak kimutatják, hogy teljesítették az előírt mennyiség hasznosítását. 2007-re a műanyagok 55 százalékára vonatkozik az újrahasznosítás.

Ezzel a gyártók a Reciklációs Alapba való befizetéstől is mentesülnek.

A csomagolóanyagokról szóló törvénnyel módosítottuk a hulladékokról szóló korábbi törvényt. Ennek értelmében október 1-től már a befizetés új rendszerben folyik, tehát a gyártóknak lehetőségük lesz arra, hogy mentesüljenek a befizetéstől.

A PET-flakonok mellett milyen egyéb csomagolóanyagokkal számolnak?

Az italok csomagolóanyagi közül egyértelműen a PET-flakonok jelentik a legnagyobb gondot. Ezenkívül felmerül még az egyszer használatos üvegek kérdése. Ezeket itthon is fel tudjuk dolgozni.

Külföldön egyelőre csak a skandináv országokban van hasonló rendszer, Németországban tervezik a bevezetését. Eszerint hazánk ilyen szempontból a legjobbak közé sorolódik be?

Én nem állítanék fel ilyen rangsort. Ha nem lennének az uniós vállalások, akkor ez a törvény sem születik meg. A korábban elfogadott hulladéktörvény már sok kérdést rendezett, a néhány aktuális intézkedést pedig be tudtuk volna sorolni más törvényekbe is. Az uniós jogrendszer viszont tartalmazza a csomagolóanyagokról szóló törvényt, szerintem azért, mert annak idején a legégetőbb kérdésként ők ezzel kezdték a hulladékproblémák rendezését. Hulladéktörvényünk az uniós szakértők szerint jóval hatékonyabb, mint a csomagolóanyagokról szóló uniós törvény. Bízunk abban, hogy a betétdíjas rendszerrel a lehető leggazdaságosabban szavatoljuk az uniós vállalások teljesítését. A gazdag országok megengedhetik maguknak, hogy sok pénzért szeparált hulladékgyűjtési rendszereket építsenek ki. A mi önkormányzataink viszont nem nagyon képesek pénzt fektetni ilyenekbe, márpedig ezt ingyen senki sem fogja elvégezni. Németország, ahol minden lépést kemény gazdaságossági elemzések előznek meg, szintén erre a rendszerre szeretne áttérni, ami azt jelenti, nem lehet rossz megoldás.