Nincsen kenyér lisztjavító anyagok nélkül

A vásárló sokszor legfeljebb addig lehet elégedett a boltban kapható kenyérrel, amíg az első falatot el nem fogyasztja belőle. A szemre tetszetős portékáról otthon gyakran kiderül, hogy íztelen, fel van fújva, könnyen morzsálódik, nem lehet vágni és már a vásárlás másnapjára kiszárad. A figyelmes vevő számára még az ízletesebb pékáru is riasztó lehet az árucímkére nézve, ahonnan leolvasható, hogy a kenyérben korántsem csak liszt, só és élesztő van, mint egykor, de jó pár E-szám mögé rejtett adalékanyag is. A sütőiparban járatlan kenyérfogyasztó erre felteheti a kérdést: nem lenne egyszerűbb és olcsóbb a hagyományos módszerekkel jó kenyeret sütni?

A szakmabeliek szerint nem. A pékek azt állítják: több oka is van annak, hogy mesterséges adalékanyagok nélkül ma már gyakorlatilag nem készül kenyér. „Régen csak liszt, élesztő és só kellett a kenyérsütéshez. Ám a forgalmazott liszt ma korántsem olyan minőségű, amire szükségünk lenne” – panaszolja az egyik pék. Ennek oka szerinte a politika és a kereskedelem hozzáállása a kenyér árának kérdéséhez. A pékek nyomott áron, pár százalékos nyereséggel tudják csak eladni kenyerüket. Ezért nem tudnak tisztességes árat fizetni a lisztért a molnároknak, akik így csak alacsony áron veszik meg a búzát a gazdáktól. ĺgy a termelőnek sincs pénze arra, hogy a legjobb búzafajták vetőmagját megvegye, földjeit rendesen műtrágyázza és gyomirtózza. A nem megfelelően kezelt táblákról aztán gyenge búzát aratnak a gazdák, amiből a molnárok csak gyenge lisztet tudnak őrölni. A pékeknek tehát nem marad más választásuk, minthogy lisztjavító anyagokat használjanak.

Más pékek szerint kizárólag gazdasági okai vannak az adalékanyagok használatának. Szerintük nem lehet eladni a hagyományos módon készült kenyeret, mert annak ára a most megszokottnál sokkal magasabb lenne. Ezt pedig a vevők kegyeiért harcoló kiskereskedők nem fizetik meg. Van olyan pék is, aki termelékenységi okokkal indokolja az adalékanyagok használatát. A hagyományos módszerrel ugyanis 12 óráig tart a kenyérsütés. Az adalékanyagok a sütési időt 3,5 órára rövidítik. Nem nehéz kiszámolni, hogy a lisztjavító és kelésgyorsító szerek segítségével ugyanakkora ráfordítással háromszor annyi kenyér állítható elő, mintha a pék az élesztővel bajlódnék. Ez pedig létfontosságú a túl nagy termelői kapacitásokkal rendelkező ágazatban tevékenykedő sütőipari vállalkozás számára. Úgy tűnhet, a számtalan probléma ellenére a megoldás a fogyasztó számára egyszerű. Ha megteheti, megfizeti a drágább „igazi” kenyeret. A boltok polcain ilyen, borsosabb áron kínált, ám minőségi termékből is van elég. Ez azonban csak a látszat. Informátoraink azt is elárulták, hogy a nagyobb bevétel reményében készített és az átlagosnál jóval drágább kenyérfélékkel is sok sütőipari vállalkozás trükközik. A közvélemény által egészségesebbnek tartott rozsos kenyérben például malátával pótolják a drága rozslisztet. A biokenyérként árult készítményekben használt magvakat gyakran egyáltalán nem vegyszer- és műtrágyamentes körülmények között termelik. A magyarázat egyszerű: a drágább kenyéren lehet igazán keresni, minél kisebb az előállítás költsége, annál többet. A különféle adalékanyagokból pedig – amelyek olcsóbbá teszik a kenyér előállítását – bőséges a választék. Az egyre egészségesebben táplálkozó Nyugat-Európából lassanként kiszoruló gyártók lisztjavító anyagaikkal itt, Kelet-Európában terjeszkednek. A gazdasági kényszerben működő sütőipari vállalkozások pedig jó vevőnek bizonyulnak. (Népszabadság)