Nem árt a fokozott óvatosság ünnepek után sem

Annál is inkább, mert a boltok az ünnepek előtt – a vásárlók hadára készülve – túlrendelték magukat. Most pedig valahogyan meg kell szabadulniuk a rövid szavatosságú termékektől, melyek közé az élelmiszereket is soroljuk.

A szigorú élelmiszerbiztonsági ellenőrzések ellenére, sajnos, mindig akad olyan kereskedő, aki megpróbálja a lejárt szavatosságú termékeit úgy „megmenteni” a leselejtezés elől, hogy azokat „elfelejti” visszavonni a forgalomból, esetleg átcímkézi. Elegendő fellapozni a szlovákiai szakhatóságok múlt évi jelentéseit, ellenőrzési jegyzőkönyveit (www.svps.sk). Ezek egyértelmű és elegendő bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy bizony nálunk is akad olyan boltos, aki átcímkézi a terméket, s átírja, átragasztja, felülbélyegzi annak szavatossági idejét. S ami még riasztóbb, megtörtént forgalmas fővárosi hipermarketben is – nem is egy alkalommal –, s nem csupán olyan eldugott boltban, ahová az élelmiszerbiztonsági hatóság ellenőrei a távolság és a megközelíthetőség miatt csak ritkán jutnak el.

Persze, a lejárt szavatosságú élelmiszerek szervezett terítése mégiscsak más megítélés alá esik. A fokozott éberség ugyanakkor soha nem árt.

Gyanús jelek

Élelmiszerbotrány ide vagy oda, vásárolni ünnepek után is kell. Az alábbiakban néhány pontban ismertetjük a gyanús jeleket, amelyekre vásárláskor érdemes odafigyelnünk.

Olykor előfordulhat, hogy a csomagoláson magán nincsen szlovák nyelvű (Szlovákiában vásárolt áru esetében) felirat, hanem csak a csomagolásra ragasztott kis matricán olvashatjuk el, mit is veszünk. Különösen óvatosnak kell lennünk, ha a szavatossági időt ezen a kis, fehér matricán tüntetik fel. Ezért nem árt megnézni, a matrica alatt nem áll-e egészen más dátum az eredeti csomagolásba ütve.

Következő gyanús jel a lenyomat az eredeti dátum helyén. Ha az átdátumozás során a festéket el is tudták tüntetni a hamisítók, az eredeti lejárati határidő helyén látható marad a beütés lenyomata. Szakértők a „lehetetlen dátumok” esetén is fokozott éberségre figyelmeztetnek.

Nem jó előjel a helyenként színehagyott csomagolás sem. Utalhat ugyanis arra, hogy az áru eredeti lejárati határidejét acetonnal próbálták eltüntetni, hogy a helyére új dátumot üthessenek. A csomagolás „kopásvizsgálata” azonban nem szűr ki minden acetonnal dörzsölt terméket: eleve nem tudjuk alkalmazni például fehér csomagolás esetén, ráadásul vannak olyan csomagoláskor használatos festékek, amelyek árnyalatán nem fakít az aceton.

Ha gyorsfagyasztott terméket vásárolunk, érdemes megtapogatni a zacskót, nincs-e benne feltűnősen sok jégdarab. Ez ugyanis az újrafagyasztás jele.

A fenti tanácsoknak csak egy szépséghibájuk van: hosszúra sikeredne a bevásárlás, ha minden bevásárlás alkalmával minden tételt alaposan megvizsgálnánk. S bizony nagyítót is magunkkal kellene vinni a boltba, és nem csupán a gyengébben látóknak! Ám ha lejárt szavatosságú termékekre, esetleg gyanús árura bukkanunk, feltétlenül értesítsük az élelmiszerbiztonsági felügyelet illetékeseit.

Mire figyeljünk vásárláskor?

A többéves tapasztalatok igazolják, hogy a karácsonyi ünnepek után sem esik vissza számottevően a lakosság vásárlási kedve. Az üzletláncok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a vevő a legnagyobb bevásárlási hullám után is bemenjen a boltba és vásároljon, költse a pénzét, a hitelkeretét. A vevőcsalogató reklámok készítői kiválóan végzik munkájukat, hiszen az emberek többsége nem tud ellenállni a csábító reklámoknak, a kihagyhatatlan akciós kínálatoknak, és akkor is vásárolnak, amikor egyáltalán nem tervezték.

Ezért ha már költekezésre adtuk a fejünket, akkor:

– gondosan vizsgáljuk meg a megvenni kívánt terméket,

– olvassuk el a termékre vonatkozó címkéket, ha valamilyen jelzést nem értünk, kérdezzük meg,

– ragaszkodjunk a közérthető használati-kezelési útmutatóhoz,

– őrizzük meg a bizonylatot (blokkot vagy számlát, nyugtát) és a jótállási jegyet, mivel csak ezek birtokában érvényesíthetjük jogainkat,

– győződjünk meg arról, hogy a bizonylaton szerepelnek-e az értékesítő adatai (neve, címe, adószáma), a feltüntetett vételár azonos-e a fizetettel, illetve szerepel-e rajta a kiállítás dátuma.

Évente fejenként 200 euró reklámra

A vevők kiszolgáltatottságán próbálnak enyhíteni a fogyasztóvédelmi szervezetek és a tudatos vásárlásra ösztönző társaságok. Időről időre hallani arról, hogy aktivistáik egyes nyugat-európai országokban „minden módszert bevetve“ harcolnak a reklámok ellen. A legbeváltabb a régi taktika: a megtévedt fogyasztó „felvilágosítása” a plakátok felülírásával. „A reklám környezetellenes és demokráciaellenes“ – vallják a reklámkritikusok. Az aktivisták szerint már maguk a reklámhordozók is környezetidegenek és -rombolóak, hiszen a hatalmas, nem ritkán illegálisan kihelyezett hirdetőtáblák ugyanúgy zavarják a táj, a térség eredeti arculatát, mint számos más civilizációs túlkapás. A hatalmas mennyiségű reklámanyag előállításához pedig papír szükségeltetik, ami bármennyire is természetes alapanyag, mértéktelen használata fölösleges erdőirtáshoz, vízfelhasználáshoz vezet. Az pedig köztudott, hogy a reklámok, szórólapok, hirdetési újságok nagy része olvasatlanul kerül kidobásra, megsemmisítésre.

A reklámkritikusok felhívják a figyelmet arra is, hogy a reklámra költött összegek az elmúlt évtizedekben exponenciálisan növekedtek. Belgiumban például az elmúlt hét évben 75%-kal növekedtek az ilyen célú kiadások, amelyeket végül természetesen a fogyasztókkal fizettetnek meg. Számítások alapján egy fejlett nyugati ország polgára nagyjából évente 200 eurót fizet be reklámra a megvásárolt termékeken keresztül. Mindemellett ezres nagyságrendre tehető a naponta látott reklámok száma, beleértve az elektronikus média által sugárzott, a nyomtatott és a köztéren kihelyezett hirdetéseket. (gyor, D. D. L., fvf, bán)