Ne hagyjuk magunkat átverni a nyaraláson!

Az utazási irodák katalógusai sokszor csak eligazító jellegűek, a szerződésnek pedig a legapróbb betűi számítanak igazán – ezzel leginkább az utazási szakmában dolgozók vannak tisztában. Az utazási katalógusok legtöbbjében a színes, csábító táj és megnyerő szobafotók alatt apró betűvel oda van írva, hogy „csak minta”. Ez azt jelenti, hogy kár beleélni az utasnak magát abba, hogy egy ugyanolyan szobából nézi majd a napfelkeltét vagy éppen a tengert.

Az sem ritka, hogy nem abban a szállodában lakik majd az utas, mint amit kinézett. Erről már az irodában is tájékoztatják olykor a turistát, kivédve ezzel bármiféle utólagos reklamációt. A csillagok nem sokat számítanak. Egy négycsillagos szálloda (legyen bármilyen hangzatos a neve) lehet hogy két-három csillagos, a szlovákiai városi szállodai fogalmak szerint. Az is előfordul – főleg egyes arab országokban – hogy hiába van kifizetve itthon a tengerre néző szoba miatti felár, a helyszínen ismét megpróbálják ezt behajtani, „vagy sikerül, vagy nem” alapon. Ilyenkor határozottan fel kell lépni és az igazgatót keresni. A nyelvtudás elengedhetetlen, de még fontosabb a magabiztos fellépés. Ugyanez vonatkozik a hűtőszekrény meglétére és a légkondicionálásra is. Ami a hűtőt illeti, érdemes szivacsot és fertőtlenítő mosogatószert vinni. Kérni a helyszínen szinte lehetetlen, nem értik a takarítók vagy csak plusz pénzért takarítanak úja.

Ha tíz napra szól a program, eleve csak nyolcban gondolkodjon az utazó. Nem ritka – például Egyiptomban – hogy korán reggel érkezik meg a gép, (így olcsóbb az irodának) de csak 14 óra után lehet elfoglalni a szobát, főleg, ha túltöltés van. Hogy addig hol helyezik el az utasokat és ők miképpen tűrik ezt a hercehurcát, egyéni vérmérséklet kérdése.

A katalógusban szereplő szavakat nem árt még egyszer magyarra lefordítani. Családi szálloda: olcsó kategóriájú hely, ahol egész nap nagy a ricsaj. Fiataloknak való hotel: bent van a belvárosban és alig lehet aludni a mulatók, éttermek, diszkók zajától. Csak azoknak való, akiket a külvilág nem nagyon izgat és egymással vannak elfoglalva, és többnyire nappal a parton alszanak.

A tengerpart távolsága relatív dolog. A katalógusban szereplő 300 méter 3000 is lehet. A medencék számát, a napozóágyak ingyenességét, valamint azt, hogy végül is mi foglaltatik benne az árban, mindig írásban tanácsos rögzíteni, nem mintha ez bármit is jelentene a helyszínen. Amennyiben a szálloda egy sivatag közepén helyezkedik el, több kilométerre a városoktól, a repülőtéren érdemes váltani pénzt, mert a szállodában rosszabb az árfolyam és a beutazás a városba is rátesz a költségekre. Nem árt kikészíteni aprópénzt, többnyire egy eurósokat. Akad olyan repülőtér, ahol – bár elvileg ingyen van a bőrönd toló kocsi – a helybéliek ebből üzletet csinálnak és pénzt kérnek érte. Ugyanez vonatkozik a mosdóra is. Fertőtlenítő kéztörlő legyen a kézi táskában.

A fakultatív programok esetében előfordul, hogy a helyszínen még plusz pénzt szed be a sofőr vagy az idegenvezető. Az sem ritka, hogy az előre otthon kifizetett búvárprogramhoz adott, egyszer használt törülköző ára a hajókirándulás után hirtelen 20 euró lesz. A túra végén gyakran felkínált videókazettákat természetesen nem kötelező megvenni, ez is amolyan próba-szerencse dolog. Bár minderről sok utazási irodában tájékoztatják itthon is az utast, sokaknak csak az olcsó ár számít, és meglepődnek, ha szembetalálkoznak a valóságban is ezekkel a problémákkal. (MTI, ú)