Mit kellene tudnunk a szomjoltó italokról?

Az alkoholmentes italok fogyasztása az emberi táplálkozás legfontosabb része. Megállapított tény, hogy extrém körülmények között szervezetünk hosszabb ideig bírja az éhezést, mint a szomjúságot. A szervezet folyadékszükségletének kielégítésére legfontosabb forrás az ivóvíz. A világ népességének jelentős növekedése, életterük nagyvárosokban történő koncentrálódása, a nagymértékű iparosodás miatt egyre növekvő környezetszennyezés, egyre inkább megkívánja, hogy folyadékszükségletünk kielégítésére az élelmiszeripar állítson elő – szigorúan ellenőrzött körülmények között – iparilag töltött, biztonságos alkoholmentes italokat.

Mit nevezünk ásványvíznek?

A Föld felszínének közel 70%-át, átlagosan 1 km mélységben víz borítja. E roppant – 1,5 milliárd köbkilométernyi – vízmennyiséget egészítik ki a légkörben és a földkéreg alatt található vízkészletek. A Föld vizei gyakorlatilag sós vizek, az összmennyiség kevesebb mint 3%-a édesvíz. Túlnyomó része a sarki jégbe fagyott, elenyésző része felszín alatti, és csupán néhány ezrelék a felszín feletti, tavakban és folyókban lévő édesvíz. E két utóbbi biztosítja az életet a Földön.

A napsugárzás következtében a tengerek, tavak, és folyók vize párolog, felszáll a légkörbe, majd lehűl, és csapadék formájában visszahullik a földre. A víz beszivárog a talajba, majd a kőzetekbe, és hosszabb-rövidebb időt tölt el a felszín alatt. Különböző ásványi anyagokkal gazdagodva természetes forrásfeltörés formájában, vagy fúrt kutakon keresztül jut ismét a felszínre.

Tehát az ásványvíz minden felszín alatti vízadó rétegből származó víz. Ez a réteg lehet védett és lehet közvetlenül felszín alatti, nem védett. A vizet adó réteg attól védett, hogy olyan kőzet van felette, amely nem, vagy csak igen nehezen engedi át a felülről történő beszivárgást. (Ilyen anyag pl. az agyag.) A földfelszín alatt áramló víz különböző kőzetekkel érintkezve kioldja belőlük az ásványi anyagokat. Hogy mennyi ásványi anyagot sikerül kioldani a víznek a kőzetekből, az függ a kőzet összetételétől, szerkezetétől (pl. porózus), a víz hőmérsékletétől (a meleg víz jobban oldja a kőzetet), a kőzetek elhelyezkedésétől (pl. ha ferdén helyezkedik el a kőzet, akkor csak rövid ideig érintkezik a vízzel, ha vízszintesen, akkor tovább), a víz széndioxid tartalmától (a víz és a széndioxid együtt szénsavvá lesz a sav pedig jobban oldja a kőzeteket), valamint a víz mozgásától, áramlásától a kőzetek között. Ám a legfontosabb tényező az idő, amely alatt a víz a kőzetekkel érintkezik. Az úgynevezett gleccser- és karsztvizek fiatal vizek, csekély ásványi anyag tartalommal. Az ásványvizek azonban több száz, több ezer, sőt akár több millió évet is eltölthetnek a Föld mélyében.

A vizek kétféle módon kerülhetnek a felszínre. A természetes vízfeltörések a források, míg a víznek mesterséges felszínre hozatala kutakkal történik. A víz összetétele tehát nem függ attól, hogy a víz természetes vagy mesterséges úton került a felszínre.

Miért isszuk az ásványvizet?

Az ásványvizet különböző módon hasznosíthatjuk. Ha szomjúságoltás céljából kívánjuk hasznosítani, akkor azt csak palackozott formában, élelmiszerként lehet forgalomba hozni, aminek szigorú feltételei vannak. Az ásványvizet törzskönyveztetni (elismertetni) kell az erre illetékes hatósággal. Ez olyan, mint amikor egy kis gyermek megszületik. Van, de amíg az anyakönyvvezetőnél nincs bejelentve, hivatalosan nem létezik. Az ásványvíz is már a felszínen van, de amíg nincs elismertetve, addig nem használható a „természetes ásványvíz” elnevezés sem. Ez a törzskönyv tartalmazza a vízkivételi helynek (forrás, kút) és a víznek minden adatát, fontos tulajdonságát, amelynek egy része a fogyasztó tájékoztatása céljából a palack címkéjén is szerepel.

Addig, amíg régebben az ásványvizet elsősorban nagy ásványi anyag tartalma, vélt vagy valós gyógyhatása miatt fogyasztották, addig ma ezeket a vizeket természetes, eredeti tisztasága és jó íze, jó szomjoltó tulajdonsága és nem utolsósorban más italokkal szemben az energiatartalom hiánya miatt fogyasztjuk. Az az ásványvíz, amelynek bizonyítottan gyógyhatása van, gyógyvíz. A gyógyvizek általában kellemetlen ízűek. Ilyenek a keserűvizek, jódos vizek, stb. Ezek a gyógyítást vagy a betegség megelőzését szolgálják.

A palackozott természetes ásványvíz olyan víz, amelyet még semmiféle emberi beavatkozás nem ért és ezért eredeténél fogva tiszta. A víznyerő helyen palackozzák, semmiféle idegen anyagot nem tartalmaz, az esetleg szükséges vastalanításon kívül más módon nem kezelték és legfeljebb széndioxidot adtak hozzá. Ha elolvassuk a palackon lévő címkét, megismerhetjük az ásványvíz összetételét vagy jellemző alkotóit, hogy mennyi, és milyen ásványi anyagot tartalmaz. Az ásványvízben lévő ásványi anyagok éppen olyan szükségesek az emberi szervezet számára, mint a vitaminok.

Mit tudunk a csapból kifolyó ivóvízről?

Az ivóvíz összetétele helytől és időtől függően változó. Más Pozsonyban, más Budapesten, és más például vidéken, illetve Tokióban vagy New Yorkban. Az ivóvízről biztosat csak annyit tudunk, úgy kémiai, mint mikrobiológiai szempontból az egészségre ártalmatlan. Összetétele attól függ, hogy a vízművek milyen eredetű vizeket kevert össze és engedett a hálózatba.

Az ivóvizet ugyanis „csinálják”. Folyók, tavak, források vizét keverik, tisztítják, óriási medencékben tárolják, és az így elkészített víz kerül a kommunális hálózatba. A világ sok országában, nagy városokban ezt a vizet már inkább csak a higiénés szükségletek (mosakodás, fürdés, mosás, stb.) kielégítése céljából, valamint ipari célokra használják.

Mi kerülhet a palackba?

Palackozni lehet a törzskönyvezett (elismert) természetes ásványvizet, ivóvizet és a mesterségesen előállított, ún. ásványi anyagokkal dúsított vizet. Ez utóbbi úgy készül, hogy a csapvizet tovább tisztítják, kivonják belőle az eredeti ásványi anyagokat, majd egy mesterségesen előállított sókoncentrációval dúsítva biztosítják az állandó összetételt és a megfelelő ízt. A szénsavas ivóvíz palackozott széndioxiddal dúsított csapvíz. Sajnálatos azonban, hogy csomagolásuk és szénsav tartalmuk miatt ezeket a vizeket a fogyasztók gyakran összetévesztik az ásványvízzel, jóllehet címkéjükön a megfelelő megnevezés szerepel.

Térségünkben kedvelt a szódavíz (szikvíz) is. Sokan nem is sejtik, hogy ez magyar találmány. Jedlik Ányos, a dinamó feltalálója 1828-ban készítette el a „mesterséges savanyúvíz”, a szódavíz gyártásához alkalmas berendezést. Találmányát a Zeitschrift für Physik und Matematic című, az európai szabadalmakat közlő tudományos folyóirat közölte.

A szódavíz olyan nagy széndioxid tartalmú ivóvíz, amelyet ún. szifonfejes – nagy nyomást kibíró – üveg- vagy újabban műanyagpalackba töltenek és hoznak forgalomba. Előnye ennek a víznek a szénsavas ivóvízzel szemben az, hogy a szifonfejes palack zárt rendszer, és ezért a víz szinte az utolsó cseppig kellemesen szénsavas marad. Az utóbbi időben elterjedt a csökkentett szénsavtartalmú, valamint az úgynevezett csendes vizek fogyasztása is.

Gyógy- és ásványvizek Szlovákiában

Szlovákia igazi ásványvíz-nagyhatalomnak számít. Adatok szerint nálunk több mint 1650 ásványvízforrást regisztrálnak eddig a szakhatóságok. Radioaktív vizeken kívül minden vízfajta megtalálható Szlovákiában. Az illetékes szakhatóságok mintegy 106 gyógyvízforrásból engedélyezték a merítést. A legismertebb palackozott hazai gyógyvizek a következők: Cígeľka, Korytnica, Fatra Extra, Sulinka, Brusnianka. A természetes ásványvizek közül a Baldovská, Salvator, Budiš, Fatra, Santovka, Slatina, Mitická, Čerínska, Ľubovnianka, Gemerka, Kláštorná kerül palackba. (ú)