Mire figyeljünk, ügyeljünk zöldségvásárláskor?

Ha az árun nagy foltokat látunk, ne vegyük meg, mert az már komolyabb gondot sejtet, rothadás, vagy betegség nyoma lehet. Az alábbiakban néhány zöldségvásárlási tanácsot közlünk gyakorlott és kezdő háziasszonyoknak.

A karalábét

könnyű felismerni jellegzetes lila vagy zöld színéről. Kora tavasszal apró karalábékat lehet kapni, amelyeknél fennáll a primőr-veszély (műtrágya, növekedés-serkentő, stb.). A karalábé leggyakoribb „hibája” a fásság. Ez azt jelenti, hogy erős, szinte fás rostok vannak a zöldség húsában, jellemzően a héj közelében, belsejében. Az ilyen példányokat elvágni vagy elrágni nehéz. Sokáig azt gondoltam, az öreg és nagy karalábégumók fásak, aztán keserűen tapasztaltam, hogy a kicsi zsengék is lehetnek ilyenek. A vizsgálat nehéz, valószínűleg fajta- és gondozásfüggő, hogy fás-e a karalábé. Igyekezzünk azért friss, rugalmas húsú, nem ráncos, nem fonnyadt levelű darabokat válogatni. Ha a karalábé leveleit leszedték, és furcsa hosszúkás „sebhelyek” vannak a gumón, az áru valószínűleg már nem friss. Persze télen ne keressük a friss és zsenge leveleket, akkor csak a gumó felületéről lehet megítélni, jól tárolták-e.

Hagymából

többfélét lehet kapni, ezek közül a vörös- és lilahagyma valamint a fokhagyma ismérvei hasonlóak. Vöröshagymából van hosszúkás, gömbölyű, pogácsa alakú, a lilahagyma se szereti az egysíkúságot. Talán a fokhagyma az egyetlen, amiben bízhatunk, hogy nem változtatja a megjelenési formáját. Ősszel és télen még a leggyakorlatlanabb zöldségvásárló is könnyedén megkülönbözteti ezt a három fajtát a színük alapján. Nyáron, amikor épp csak meghíztak a hagymagumók, a vöröshagyma héja még nem vörös, csak zöldesfehér, nagyon hasonlít a fokhagymára. Ilyenkor tapogassuk meg a hagymafejet, a fokhagymánál érezni lehet a gerezdeket. A friss hagymánál a friss zöld, üde szár, hagymafej a nyerő. Télen és tavasszal ne legyen zöld szára a hagymának, ha tél végén, tavasszal ilyesmit látunk rajta, ne vegyük meg, mert az a nem megfelelő tárolásra utal.

A hagyma a növény tárolórésze, ahonnan tavasszal kihajt. Ha télen melegben tárolták a hagymát, elkezdhet hajtani. Kis zöld hajtás jelenik meg a gyökerekkel ellentétes végén, ami egy darabig növekszik, közben a hagyma elfonnyad, összetöpped, mivel a hajtás kiszívja belőle a tápanyagokat és a vizet. Ilyenkor a hagyma már nem nagyon használható. Előfordulhat, hogy még penészedni vagy rothadni is kezd. Tehát télen és tavasszal a tárolt hagyma külseje legyen száraz, szép színes, a gumó rugalmas, kemény, ne legyen fonnyadt, nagy zöld hajtás a tetején (a levágott hajtás helyét is észre kell venni!), ne legyen penészes és nedves. A friss hagymának se tesz jót, ha nagyon vizesen rakjuk a hűtőbe, penészedéshez vagy rothadáshoz vezethet.

Káposztából

többféle van, mindegyikre ugyanazok a szabályok érvényesek. A kelkáposzta levelei nem olyan szorosan állnak, ezért az egész fej puhább kicsit, de feltűnőbb is a fonnyadtsága. A fej üde zöld színű legyen, friss levelekkel. Érdemes megvizsgálni a kiválasztott példányt, nem hemzsegnek-e rajta apró kis bogarak, fehér, zöld vagy fekete színűek. Ezeket forró vízzel ugyan le lehet mosni, de jobb, ha levéltetűktől mentes terméket vásárolunk a piacon.

A káposzta feje legyen kemény, rugalmas, a levelek ne legyenek fonnyadtak, töröttek, barna foltosak. Sokszor lehet előre felaprítva is kapni káposztát, ilyet csak ismert helyen vegyünk, mert előfordulhat, hogy az egyszer már eladhatatlan káposztafejeket aprították a zacskóba. Egyébként felhasználási céltól függően jól jöhet a darabolt káposzta. A káposztán néha fekete vagy barna foltokat lehet találni, amit le lehet vakarni, vagy ki kell vágni a levélből. A káposztafélék nem szeretik a meleget, ezért a felhasználásig hűtőben tároljuk.

A savanyú káposztánál nem nagyon lehet tévedni, maximum a sóssággal, ezt úgy lehet kiküszöbölni, ha kóstolót kérünk. Az árusok nem szoktak meglepődni a kérésen. Ha csak otthon derül ki, hogy a savanyított káposzta túl sós a mi ízlésünknek, elkészítés előtt hideg vízben öblítsük át, esetleg áztassuk is kicsit.

A tök

az uborka rokona, ennek ellenére más szempontok alapján keressük a piacon. A kisebb, zsenge tököt szokás tölteni, a nagyobbakat meg gyalulni. A sütőtök megint más kategória. Tehát a tök esetében fontos ismertetőjegy a szára. Ennek kell frissnek, üdének lennie, ha száradt, akkor régen várja már a vevőt, keressünk másikat. A termény ne legyen nagyon ütődött, sérült héjú, legyen kemény és rugalmas. Ha gyalulni szeretnénk, ugyanezek a szempontok lényegesek, kivéve, ha előre gyalult és csomagolt tököt veszünk. Az előre előkészített gyalult tököt alaposan vizsgáljuk meg, mert a trükkös árus esetleg a régi, nem jó minőségű tököt megpróbálhatja így elsózni a gyanútlan vevőknek. A tök is megbarnul fény hatására, és állás közben kicsit nyálkás is lehet, tehát szép sárgásfehér színű legyen, ne ragadós. Legtöbbször kaprot is csomagolnak hozzá, ezen lehet kiválóan tesztelni a frissességet. A kapor gyorsan sárgul, szárad, tehát ha az szép friss, üde zöld, akkor jó esélyünk van a kiváló minőségű tökfőzelék-alapanyag megszerzésére. A gyalult tök jól viseli a mélyhűtést, ha nem használjuk el, nyersen nyugodtan lefagyaszthatjuk.

A sütőtöknek két fajtája látható a piacokon, az egyik a hatalmas, fűrésszel darabolható, szürkészöld héjú, a másik körte vagy sonka formájú, kisebb, narancssárga héjú. A belseje nagyjából ugyanolyan mindkettőnek. Ellenségük a fagy, ezért a nem megfelelően tárolt sütőtök héján található barna foltokkal óvatosnak kell lennünk. Ha megfagyott, könnyen romlani kezd. A nagy sütőtökből fűrésszel kinyert daraboknál a hús élénk színe, valamint a külső héj egészséges volta a nyerő. Ha a héj nyálkás, vagy nagyon sérült, inkább ne válasszuk. Hogy megsütve milyen lesz, azt szinte lehetetlen ennél a fajtánál megjósolni. Ne tartogassuk sokáig hűtőben, hajlamos megsavanyodni vagy penészedni. A kis penészfoltokat le lehet vágni, de a nagyobbak már elronthatják az egész darab ízét. A sonka vagy körte alakú sütőtöknél egyszerűbb a jóslás: minél élénkebb narancsszínű a héj, annál érettebb és finomabb a húsa. Levesnek, köretnek is jobb ez a fajta. Érzékenyebb a fagyra, mint a másik, ezért alaposan nézzük meg a sérüléseket a héjon.

Újabban a kisebb tömegű sütőtököt tartják „piacosabbnak”. A száraz, lisztes sütőtököt kedvelők az úgynevezett papsapkás (tonzúrával rendelkező) laposabb tököt keressék a piacokon. Ebből a koronás töknek is nevezett fajtából is a kisméretű példányok a legszárazabbak. Egyébként minél érettebb a tök, minél sárgább a héja, annál édesebb, de egyben puhább is. A citromsárga belű, sápadt tököt ne vegyük meg, mivel ez még éretlen és emiatt ízetlen.

A patisszon

vagy csillagtök szintén tökféle, a frissességének hasonló jelei vannak: a szára legyen üde zöld, ne száraz, a héja hibátlan és rugalmas, kemény az egész zöldség. A nagyobbak húsa kevesebb, több a magjuk, tehát a felhasználás módja szerint válasszuk ki a méretet. A zsenge patisszon héját akár rajta is hagyhatjuk az elkészítésnél.

A cukkíni

közeli rokona a főzőtöknek, csak zöld a héja. A szár állapota az alapismérv, továbbá a zöldség üde zöld színe és ruganyossága. A kicsi terménynek még nem sok magja van, jobb a hús-mag arány, ezeket salátába uborka helyett is lehet használni, bár az íze kicsit más. A nagyobbakból lehet tökfőzeléket készíteni, vagy tölteni. A cukkíni nem szereti a hosszú tárolást, felhasználásig mindenképpen tartsuk a hűtőben.

A padlizsán vagy tojásgyümölcs

külalakja ellenére nem tökféle. Ha nem friss, keserű lehet az egész zöldség, tehát ne vegyük meg. A szára legyen szép zöld, a teste üde, fényes, szép lila és jó ruganyos. Ha ráncos, vagy puha, ne vegyük meg. A padlizsán is jól bírja a mélyhűtést, viszont a húsa gyorsan barnul, ha levegőn van. A hűtőben nem szeret lenni, használjuk fel mielőbb, miután megvettük. (www.ribizli.hu)