Mintás norvég agrárgazdálkodás

Nincs baloldali meg jobboldali káposzta, csak eladható és eladhatatlan káposzta van. Ezért fontos, hogy minden egyes terményre komplett termelési és értékesítési szisztémát dolgozzanak ki, magyarán le kell zárni a termelőtől a végfelhasználóig terjedő rendszert. Somogyi Tibor felvételeA Skandináviába mezőgazdasági terményeket exportáló SCAN-AGRO társaságnak Svédországban, Norvégiában az olajos magvak, termények (napraforgó stb.) piacán 50 százalékos részesedése van, legfőbb vevőjük az országos hálózattal rendelkező Norvég Parasztszövetség. Bumbulucz László 1956-ban emigrált Magyarországról, s egyszerű állatgondozóként kezdte, ám a nyolcvanas években már a norvég mezőgazdasági minisztérium főosztályvezetője volt és tanított az oslói egyetemen. Jelenleg a magyar mezőgazdasági miniszter tanácsadója.

Bambulucz László bevezetőjében rámutatott: legfőbb ideje, hogy a térség mezőgazdasága a mindenkori aktuálpolitikától függetlenedjen, mert hosszú távon rengeteget ront az ágazaton az egyes kormányok kísérletezgetése. Nincs baloldali meg jobboldali krumpli, csak eladható és eladhatatlan krumpli van – jegyezte meg képletesen. Ami Norvégiában és Magyarországban közös, az a termőföld szeretete és a hagyományok tisztelete. Ugyanakkor a tőkehiány, a hagyományos tudás elavultsága, a felelősségvállalás hiánya, a termőföldspekulánsok – ez mind jellemzi a mai napig is a magyar mezőgazdaságot. Bumbulucz László a megoldást többek közt norvég mintára a beszerzés-értékesítés intézményesített érdekvédelmét jelölte meg. Lényegében hosszú távú termelői szerződésekkel értékesítési szervezeteket szeretnének létrehozni. A skandináv piacon a cég búzát, napraforgót, bioproduktumokat, kukoricát, étolajat, keményítőt, szóját forgalmaz, tehát ezekre is szervezik Közép-Európában a beszerzési hálózatot.

A termelés az értékesítésnél kezdődik. Mindig és kizárólag csak olyan növényt szabad termeszteni, amit már előre eladtak – fogalmazott Bumbulucz László és hozzátette: náluk még soha nem fordult elő az, hogy a termelő áruját nem tudták elvinni. Ők már februárban szerződést kötnek a vevővel egy meghatározott mennyiségre. Pontosan tudják ugyanis, hogy egy üzletlánc-hálózat vagy egy nagykereskedés hány tonnát adott el az egyes termékekből, s ennek a mennyiségnek a nyolcvan százalékát a SCAN-AGRO előre megtervezi, s csak erre írnak alá szerződést a termelővel és a vevővel, ugyanakkor megengedik, hogy 20 százalékot a termelő saját maga értékesítsen. „Téves és káros felfogás az, hogy a kereskedő teszi tönkre a mezőgazdaságot. Norvégiában és a SCAN-AGRO esetében is mi a termelőt tekintjük a legfontosabb tényezőnek, mi például 8–10,7%-os haszonkulccsal dolgozunk” – fejtette ki az igazgató. Ráadásul náluk a vevő bármikor megnézheti, mennyiért szerezték be az árut, mibe került a csomagolás, a szállítás, s milyen az eladási ár. Skandináviában negyven éve ugyanazok a vevőik, s Bumbulucz szerint ez annak is köszönhető, hogy sose az árral kezdik a tranzakciókat, a lényeg a megbízhatóságon, a rendszeres minőségen van. A fizetőképesség és a pontosság magától értetődő. Norvégián kívül Svédországba, Dániába, Finnországba is szállítanak.

Az igazgató tapasztalatai szerint Közép-Európában még mindig nincs szerződési fegyelem, s a termelő gyakran nem kapja meg azt a tisztességes árat, amiből az önköltség levonása után meg tudna élni. Pedig a termelőt egyszer sem érdemes átvágni, mert hosszú távon a kereskedőnek lesz ebből kára, hiszen például ha kevés az áru és egy holland, német kereskedő 5 euróval többet ad érte, akkor inkább annak adja el a terményt. A SCAN-AGRO filozófiája a földrajzilag összefüggő területeken folyó termelés koordinálása, s a külföldi cégek idecsábítása, mert szerintük az a legfontosabb, hogy ne nyersanyagleadó országok legyünk. Ez ugyanis a leggyengébb üzlet, ezért fizetnek a legkevesebbet. Napraforgóban például ők a terményt eleve itt csomagolják, a vásárló kívánsága szerinti kiszerelésben, és úgy viszik ki a megadott forgalmazói helyre, Dániába, Svédországba. Szállításban és az áru kiállításában, csomagolásában még mindig rendkívül versenyképesek vagyunk, ugyanis, amíg egy dán kereskedő a saját csomagolóüzemében 5976 forintnyi bért fizet egy óra munkáért, Norvégiában pedig 3900 forintnyit, addig Magyarországon 676 forint értékű munkával is be lehet csomagolni ugyanazt a terméket, a többletértéket viszont vissza lehet forgatni a termelő-kereskedői hálózatba – taglalta a SCAN AGRO ügyvezető igazgatója.

A cég biotermékeket is nagy mennyiségben exportál Skandináviába, s ennek érdekében Magyarországon levédették a magyar nemesített növényeket a nyíregyházi kutatóintézettel, tehát a nem génmanipulált termékek világpiacán is komoly eredményeket értek el. Norvégiában, Svédországban például a lazactenyésztésben használt ún. fehérjében gazdag lazactakarmányhoz szükséges növényeket biztosítja a SCAN-AGRO, a csillagfürtöt, lóbabot stb. Ennek a termelési vonalát Magyarországon építik ki, de tönkölybúzával is dolgoznak, s ennek is óriási keletje van. Mint Bumbulucz László elmondta: már 6 norvég koronát is megadnak a tönkölybúzából készült ún. speltliszt kilójáért. Ezért fontos tehát, hogy szinte minden egyes terményre komplett termelési és értékesítési rendszert dolgozzanak ki, mert tarthatatlan az a helyzet, hogy kétes nepperek kapkodva, ötletszerűen válogassanak a magyar mezőgazdasági termékekből, magyarán: le kell zárni a termelőtől a végfelhasználóig terjedő rendszert. Tehát nem a piacot, hanem az értékesítési, előállítási folyamatot. Mindent el lehet adni a világpiacon, ha azt kiváló minőségben kínáljuk – foglalta össze Bumbulucz László. A SCAN-AGRO jövő tavaszra szlovákiai termelőkkel is felveszi a kapcsolatot, már most folynak egyeztetések arról, milyen terményekre lehetne üzletet kötni. Konkrétan Párkányban a régió vállalkozói a nánai volt kaszárnyát szemelték ki logisztikai, raktározási, csomagolási központként.