Milyen sífelszerelést ajánlatos választani?

Az osztrák Verein für Konsumenteninformation fogyasztóvédelmi szervezet által felkért sportolók az újabban bevezetett univerzális síléceket a klasszikus szlalomsíkkel hasonlították össze. Mindkét csoportból a magasabb árkategóriából, vagyis a jobb minőségűek közül választottak. Minden modellnek ragasztott, rétegelt fa közepe volt és nem habosított, ami döntő a stabilitás és a rugalmasság szempontjából. A tesztelés bebizonyította, hogy a sílécek nem egyformák, azaz minden sílécen le lehet siklani, de a lesiklás után nem mindegyikkel támad kedvünk azonnal felugrani a síliftre egy újabb fordulóra – összegzi a teszt eredményét a Kosár Magazin internetes változata.

Kényelmes és sportos síelők

A két sífajta közvetlen összehasonlításából egyértelműen a szlalomlécek kerültek ki győztesek. Érdekes módon, még a kényelmesebb sízők is a sportosabb modelleket választották. Az ok egyszerű: a szlalomléceknek jobb az élfogása, így jobban irányíthatók. Az univerzális sílécek nem igazán népszerűek.

A modellek különbözősége egyre zavaróbbá, átláthatatlanabbá teszi a kínálatot. A gyártók állandóan új és új sífajtákat hoznak létre, különböző használói csoportok számára. Ezek tovább differenciálódnak a felhasználók tudásszintje és igényei szerint. Mindezeken felül még speciális modelleket is gyártanak – kizárólag egyes áruházláncok számára –, azonosíthatatlan, hogy melyik modelljükre alapozva. A legújabb találmány az univerzális sí. Ez – éppúgy, mint az All Mountain, az All Terrain vagy az Allround – azt jelöli, hogy a sí mindenféle hóviszonyok között használható. Ezek a sílécek általában szélesebbek, mint a kifejezetten sportos modellek, ezzel jobb dinamikát nyújtva mély hóban, a pályákon kívül. De ez az a sífajta, amelyhez a „normál” síelők is a leginkább vonzódnak, noha ők nemigen szoktak letérni a kijelölt pályákról.

A szettek alig drágábbak

Gyakorlatilag a piacon árult minden léchez kínálnak kötést is. Egyrészt biztonsági kérdés, hogy az új síhez megfelelő új kötést is vásároljunk, másrészt viszont a gyártók is érdekeltek abban, hogy a saját kötésrendszerüket adják el. Mivel a szettek alig drágábbak, mint a sílécek magukban, nem is érdemes sokat töprengeni azon, hogy az új síhez megvegyük-e a kötést is.

Természetesen minden gyártónak megvan a maga rögzítési rendszere. Ez általában rácsavarozott, esetleg integrált sínekből vagy lapokból áll, amelyre a síelő súlyának megfelelően beállított kötés becsúsztatható. Pozitívum, hogy mindegyik modellnek ellenálló a felszíne, alig látszott rajtuk a többnapos tesztelés nyoma. Negatívum viszont, hogy nincs egyetlen olyan léc sem, amely kötéssel együtt öt kilónál kevesebbet nyomna. Ami azt jelenti, hogy a legnagyobb kihívást a síelőnek az autóhoz való visszaballagás jelenti ‘.

Minden sílécen fel van tüntetve a síléc hossza és fordulási rádiusza. Minél kisebb ez a szám, annál jobban fordul a sí. Szintén jelzik a derék/középszélességét, a csúcs-, a közép- és a végszélességét. Ezeket a számokat érdemes megjegyezni, ha találtunk (pl. kölcsönzőben) egy olyan lécet, amely számunkra különösen kényelmesnek bizonyult.

A testmagasság határoz

Az univerzális és más allround síknél a testmagasságnak megfelelő hosszúságú lécet válasszunk (+5 cm nem számít). A sportos szlalomsílécek 15 centivel legyenek rövidebbek a testmagasságunknál. A carving síléceken egyenes szakaszokon sem lehet csak úgy lesiklani, az ívelt talp nem ad elegendő stabilitást. Biztonságosabb enyhén az élekre támaszkodni, és nagy kanyarokkal haladni.

Tesztelés a gyakorlatban

A sílécek menet közbeni tulajdonságait tapasztalt tesztelők ítélték meg egy gleccseren kijelölt tesztpályán. A tesztelőket (férfiak és nők egyaránt voltak köztük) egy kérdőív segítségével két csoportba osztották: a sportosságra nagyobb hangsúlyt fektetők és az inkább a kényelmet előtérbe helyezők csoportjára. Mindkettőben voltak átlagosan, jól és nagyon jól síelők, koruk 30 és 60 év között mozgott. Mindannyian saját sícipőjüket használták, hogy semmilyen új, idegen benyomás ne befolyásolja őket az értékelésben.

Az értékelés a következő kritériumokat foglalta magában: Legnagyobb súllyal a sílécek irányíthatóságát vették figyelembe a tesztelők. Ennek fontos része az élfogás, vagyis a sí viselkedése a nemkívánatos kicsúszások elkerülésénél – kemény havon, adott lejtésnél és az él adott döntési szögénél.

A lécek teljesítményét meghatározza, milyen energiaráfordítást igényel egy ív megkezdése. Minél kevesebb erő és mozgás kell hozzá, annál nagyobb a fordulékonysága (annál könnyebb megkezdeni az ívet, vagyis kanyarodni).

A nyomtartást adott sebességnél, váltakozó balra-jobbra hajlásokkal figyelték meg. Szempont volt még a lécek viselkedése úgynevezett vágott ívnél, vagyis éles kanyarodásnál; a csúszás, és a „csattogás” mértéke adott rádiusznál, kemény havon.

A sí carving-technikára való alkalmasságát különböző rádiuszú ívekben, éles kanyarodásnál, és a belső sí erősebb terhelésével is megfigyelték. A léceket próbálták mély, friss hóban és rossz, vizes, tavaszi hóban egyaránt. Azt vizsgálták, hogy ilyen körülmények között a szélesebb (multi-condition) sílécek teljesítménye jobb-e, mint a race, all mountain, vagy a cross síké. Az utolsó szempont a tolerancia és komfort, vagyis az, hogy egyes sílécek különböző menetszituációkban – lesiklás, carving vagy hagyományos sízési technikával – mutatnak-e kellemetlen reakciókat. A tesztelt modellek többsége jól szerepelt. Viszont az univerzális lécek közül a Stöckl, a Kneissl, és az Elan csak közepes eredményt ért el.

Technikai vizsgálatok a laborban

Az élek stabilitását három, az élekre mért horizontális, belülről kifelé irányuló ütéssel mérték. Az ütéseket a kötéshez közel, két ponton végezték. Negatív eredménynél új tesztet végeztek egy másik sível. Ha az eredmény újra rossz lett, akkor azt értékelték, ha nem, újabb kísérletet végeztek egy harmadik sível, és az azonos eredmények kerültek az értékelésbe.

Az él élettartama

Az él anyagának erősségét, magasságát (függőlegesen) és szélességét (vízszintesen: elöl, hátul, középen) mérték. Az élmagasságot a sí közepénél vizsgálták a szervizekben végezhető átalakítások miatt. Az eredmény egyben valószínűsíti, hány telet bír ki a léc. Az elégséges eredmények – a két Elan, a Rossignol Radical 8S Oversize, és a Kneissl Free modellek esetében – előrevetítik, hogy ezek a lécek az elvárhatónál bizony kevesebb telet bírnak majd ki.

Törési teszt

A vizsgálat előtt a síléceket 12 órára 10 °C-on tárolták. A törési tesztnél a sí elejét és végét meghajlították – különböző súlyokkal (50, 60 és 70 kilóval), magasra húzták –, majd elengedve a saját rugalmasságánál fogva azok egy acéllapnak csapódtak. Ezután megvizsgálták, vannak-e rajta látható sérülések. A sílécek kiválóan bírták a becsapódást, a törési teszt nem hozott felszínre hibákat.

Siklófelület

A síléc talpán, vagyis azon a felületen, ahol a hóval érintkezik, elöl, középen és hátul műszerrel vizsgálták, mennyire sima a felület. A lécek többségének kiváló a siklófelülete, de a többi is jó minősítést kapott.

A síléceket viaszolni és szervizelni is kell attól függően, hogy mennyit használják őket. Általánosságban évente legalább egyszer, leginkább a szezon végén ajánlatos szakemberrel megnézetni és kijavítatni az esetleges sérüléseket, megéleztetni az éleket és felújítani a viaszolást. (Forrás: ICRT)