Milyen pontyot vásároljunk?

Karácsony közeledtével ismét főszerepet kap a konyhában a hal. Egyes becslések szerint az egész éves halforgalom közel 25%-a ebben az időszakban bonyolódik le. Általában december derekán jelentek meg a városokban, főleg a frekventált területeken, bevásárlóközpontok közelében a halárusok. A legnagyobb áruházláncok azonban maguk is árulnak nagy dézsákban karácsonyi pontyot. Kisebb mértékben kínálnak halászlének való halfajtákat, valamint importból származó tengeri halakat, intenzív halnevelő telepek halfajait is, köztük afrikai harcsát, angolnát, pisztrángot, kecsegét és egyéb tokféléket, ám ezek javarészt csak színesítik a palettát.

A kisebb falvakba a kínálat a mélyhűtött halfilékre koncentrálódik. Az élőhal-árusok a falvakban általában csak közvetlenül karácsony előtt jelennek meg egy-két órára. Általában csak pontyot kínálnak, mert más fajtára itt nincs igény.

Kevés halat eszünk

Az élelmiszerfogyasztásban kitüntetett szerepük van az állati eredetű fehérjéknek. A hazai fogyasztás mintegy felét a hús és állati termékek (tej, tojás) teszik ki. Az 1990-es években romlott a tápanyagfogyasztás mennyisége és minősége, ami legfőképp a lakosság jövedelmi helyzetének változásával magyarázható. Az összes húsfogyasztásunkban a legnagyobb részarányt a sertéshús és a baromfihús képviseli. Halhús-fogyasztásunk elenyésző, e tekintetben az európai rangsor sereghajtói közé tartozunk. Viszont a szívbetegségek gyakoriságát tekintve sajnos, nagyon is előkelő helyen tanyázunk. Pedig az orvosok és a táplálkozástudományi szakemberek nem győzik szajkózni, hogy a hal egészséges, rendszeres fogyasztásával számos egészségügyi probléma mérsékelhető vagy meg is előzhető.

A szívinfarktus, az asztma és a halfogyasztás

A szívinfarktus egyik kiváltó tényezője a vér fokozott zsírtartalma. Az érelmeszesedés kialakulásában a vérzsírok közül a koleszterin, az LDL-lel jelzett könnyű fajsúlyú zsírfehérje, ill. a HDL, azaz a nehéz fajsúlyú zsírfehérje szintje játszik szerepet. Az infarktus megelőzése szempontjából az a jó, ha valakinek minél alacsonyabb az LDL-je, illetve ha minél magasabb a HDL-je. Testünk is képes koleszterint előállítani, mégis vérünk koleszterinszintjét elsősorban az elfogyasztott táplálék mennyisége és minősége határozza meg. A zsírokat alkotó zsírsavak közt vannak olyanok is, amelyek nem gyorsítják, hanem késleltetik az érelmeszesedést, ezek az ún. többszörösen telítetlen zsírsavak, amelyek elsősorban a halhúsban találhatók. Ha tehát minél később „akarunk“ infarktust kapni, fogadjuk meg a táplálkozástudományi szakemberek tanácsát: ne csak karácsonykor együnk halat, hanem évközben is. A pisztráng, makréla, szardínia, kardhal, tonhal, mind kitűnő választás. De választhatunk természetesen mást is, ugyanis minden hal- és kagylóféle igen gazdag fehérjeforrás, ugyanakkor kevés bennük a telített zsírsav. A zsírosabb halfajtákban valamennyivel több omega-3 zsírsav található, mint a soványabb húsú fajtákban, ez az anyag pedig jótékonyan hat a szívre. A legzsírosabb halban is jóval kevesebb zsír van, mint a lehető legsoványabb disznó- vagy marhahúsban.

Az asztma is megelőzhető vagy legalább jelentősen mérsékelhető rendszeres halfogyasztással. Ausztráliában, ahol az asztma nagyon gyakori betegség megfigyelték, hogy a gyakori halfogyasztás csökkenti előfordulását. A kutatók rájöttek, hogy a halolajban lévő egyik összetevő – az omega-3 zsírsav – gyulladáscsökkentő hatású, csökkenti a gyulladást előidéző anyagok szervezeten belüli termelődését. Francia-, amerikai felnőtteken és japán gyermekeken azt is megfigyelték, hogy a már meglévő asztmát is enyhébbé tette, műszerrel is érzékelhetően javította a betegek légzését és légzésfunkcióját. Ilyen szempontból legelőnyösebb a tonhal, hering, makréla, lazac, pisztráng párolva, vagy roston sütve.

Bolgár kutatók is végeztek hasonló kutatásokat közép- és kelet-európai országokban. A Thorax című folyóiratban közzétett tanulmány szerint világos összefüggés van a halfogyasztás és az asztma előfordulása között: akik havonta kevesebb, mint egy alkalommal ettek halat, illetve az átlagosnál kevesebb gyümölcsöt fogyasztottak, nagyobb arányban küszködtek asztmatikus köhögéssel, visszatérő mellkasi sípolással, telente köhögéssel.

Számok tükrében

Világviszonylatban az egy főre eső éves halhús-fogyasztás átlagosan 13 kg. Az EU országaiban ez az érték 22 kg/fő/év. A komoly tengeri halászattal bíró portugálok évente 59 kiló halat esznek fejenként, a spanyolok alig maradnak el tőlük az évi 41 kilóval. Nagy-Britanniában „csak” évi 21 kiló hal fogy, a németek 13 kiló halat esznek. Ausztriában 11, Csehországban pedig évente 9 kilogramm halat esznek fejenként, Népegészségügyi szempontból a minimálisan javasolt mennyiség 5 kg/fő/év, ami azt jelenti, hogy hetente 10 dkg halhúst kellene elfogyasztanunk, azaz hetente egyszer halételt kellene tennünk asztalunkra. Ehhez képest Szlovákia az egy főre eső halhúsfogyasztásban az európai rangsor végén kullog. A szívbetegségek gyakoriságában viszont nagyon előkelő helyen található.

Ellenőrizzük a hal frissességét

A felsorolt halfajták ellenére a karácsonyi ünnepekre térségünkben általában pontyot szoktunk venni. Mivel a hal a könnyen romló élelmiszerek közé tartozik, megvásárlása előtt nem árt néhány dologra odafigyelni. Nyilvánvaló, hogy a legfrissebb hal az élőhal. Ha tehetjük, csak ilyet vásároljunk. Pontyot viszont feltétlenül élőt vegyünk! Ha élőt nem kapunk, az eladásra kínált halat csak akkor vegyük meg, ha a szeme tiszta, fényes és domború, kopoltyúja élénkpiros, húsa rugalmas, pikkelyei zártak, a vízben alámerül. Zavaros szemű, nyálkás bőrű, kellemetlen szagú halat ne vásároljunk. Fej nélküli hal vételénél pedig különösen legyünk óvatosak!

A hal frissességét felismerhetjük úgy is, hogyha a fején hátul hosszában megvágjuk. A friss halon a vágás szélei szétállnak, az állott állaton azonban összesimulnak. Ne tévesszenek meg viszont a jegelt vagy hűtött hal tulajdonságai. Az ilyen hal szeme és kopoltyúja inkább hasonlít a romlott haléra, mint a frissére. Mélyhűtött halat csak olyat vásároljunk, amelyik nem volt újrafagyasztva. Ha a hal csomagjában jégdarabokat találunk, ne vegyük meg, mert bizonyos, hogy újrafagyasztották. Az ilyen hal feldolgozása és fogyasztása a legkülönbözőbb fertőzés következtében különösen veszélyes, könnyen mérgezést okozhat! A fagyasztott halat hideg helyen olvasszuk ki, és felengedés után azonnal készítsük el, mert könnyen megromolhat. A hal bőre és pikkelyei védik a hal húsát, ezért amíg fel nem dolgozzuk, hagyjuk rajta. A halhús fogyasztás akkor a legélvezetesebb, ha szálka nélkül tudjuk tálalni. Nagyobb bevásárlóhelyeken, piacokon kifilézve, megnyúzva is hozzájuthatunk hazai és tengeri halféleségekhez. Ha módunkban áll, vásároljunk ezekből. Ha nem, kérjük meg a gyorskezű halast, hogy pár mozdulattal távolítsa el a hal bőrét és szálkáit. Nem árt velük jóbalenni, mert míg nekik ez rutinmunka, nekünk elmehet a kedvünk az egésztől, ha a halétel készítését ezzel a művelettel kell kezdenünk. (kiss, szanyi, tausz, w, g)

Hogy ellenőrizhetjük, friss-e a hal

A friss hal szeme csillog, az állotté homályos és tört fényű.

A friss hal kopoltyúja élénkvörös színű és tiszta, az állotté szürkés, fakó színű.

A friss hal tiszta fényű, az állott halak szürkés-sárgák és bőrüket nyálka borítja.

A friss halnak jellegzetes halszaga van, az állotté kellemetlenül bűzlik.