Mennyit keres az ingatlaniroda?

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Amikor valaki a minőségi lakáscsere reményében lakásának vagy családi házának eladására szánja el magát, meg kell hoznia a döntést, hogy milyen értékesítési csatornát választ az ingatlan eladására: megpróbálja-e „csináld magad” módszerrel piacra vinni az adott ingatlant, vállalva a lehetséges kockázatokat, vagy kényelmes fotelében hátradőlve várja, míg az ingatlanügynökségek elvégzik helyette a fárasztó és rendkívül időigényes munkát. Ez utóbbi persze pénzbe kerül, és mint az a legutóbbi piaci felmérésekből kiderül, többnyire nem is kevésbe.

Az ingatlanügynökségek hivatalos nyilatkozatai szerint az adásvételnél a közvetítői díj az ingatlan árának a 3-6 százalékát teszi ki, a Hospodárske noviny gazdasági napilap legutóbbi felmérése szerint azonban ez jóval elmarad a valóságtól. Míg Martin Lazík, az Ingatlanügynökségek Nemzeti Szövetségének a főtitkára szerint az átlagos jutalék a már említett 3-6 százalék között mozog, addig a gazdasági szaklap felmérése szerint ez nem egy esetben a 20 százalékot is elérheti. „Íratlan szabálynak számít, hogy a közvetítői díj nem lehet alacsonyabb 50 ezer koronánál” – vallotta be egy, a nevét titokban tartó ingatlanügynök a lapnak. Ez esetben azonban például már egy 300 ezer koronás (9958 euró) telek eladásánál a jutalék nagyobb az ügynökségek által jelzettnél. Lazík is elismeri, hogy ilyen esetekben a közvetítői díjat nem az ingatlan árának a százalékában fejezik ki, hanem átalányárat alkalmaznak.

Annak ellenére, hogy az ügyfelekkel kötött szerződésben az ügynökség a hivatalosan jelzett 6 százaléknál nem magasabb közvetítői díjat tünteti fel, a valós ár ezt nem egyszer akár jóval több, mint a duplájával is meghaladhatja, hiszen a vásárlóval kötött szerződésben csak az ingatlan végleges ára szerepel. Így aztán a vásárló abban a tudatban veheti birtokba az új lakását, hogy a közvetítőnek csak a szerződésben rögzített összeget fizette, miközben a valóság ettől gyökeresen eltérhet. Az ingatlanügynökségek többsége viszont a díjakról nem szívesen nyilatkozik, arra hivatkozva, hogy ez üzleti titoknak számít.

Az ingatlanügynökségek nem egyszer a lakást, házat eladó tudatlanságát is kihasználják arra, hogy minél nagyobb bevételre tegyenek szert. Így például, ha a lakása eladását fontoló nem mérte fel előre az aktuális piaci árakat, és a lakásáért például csupán kétmillió koronát (66 387 euró) kér, miközben ezért hárommilliót (99 581 euró) is elkérhetett volna, az ügynökség szép kis összeget írhat a számlájára.

Ugyanakkor az ingatlanügynökségek között is dúl a konkurenciaharc, ami megakadályozza, hogy a közvetítői díjakat a csillagos egekig srófolják fel. Szlovákiában jelenleg mintegy 1000-1500 ingatlaniroda működik. A legnagyobb konkurenciaharc a fővárosban tapasztalható, ahol az egy- vagy kétszobás lakásokat már két hónapon belül képesek értékesíteni.

Szlovákia, a fent elmondottak ellenére, a többi európai országhoz viszonyítva is átlagos országnak számít az ingatlanügynökségek hivatalosan is elismert jutalékai szempontjából. Adásvételnél ezek külföldön általában 1%-ról indulnak, és elérhetik a 16%-ot is. Bulgária a legszélsőségesebb, ott például az ipari ingatlanok után 1 százalék, míg a nyaralók közvetítéséért 16 százalék a díj. Magyarországon ez 1,5-5 százalék közti. Európában a tipikus díj 3-4% körüli, de például Németországban – amennyiben a vevő fizet – akkor 5 százalék, míg ha a vevő és az eladó együtt fizeti a közvetítő díját, akkor 3-3 százalék a tarifa. Csehországban a hivatalos átlag a szlovákiaihoz hasonló, vagyis mintegy 3-6 százalék. (hn, mi)