Menesztése durva hiba lenne

Nagypolitikai játékszerSomogyi Tibor felvétele A gazdasági reformmal kapcsolatos, Ivan Mikloš által képviselt jobboldali, illetve Brigita Schmögnerová baloldali felfogása közti ellentétek a kormányzati ciklus első három éve során rendszeresen kiújultak. Mikloš szerint az évekig teljesen leállított gazdasági átalakítás gyors, bár fájdalmas végrehajtása néhány éven belül tartósan növekedő pályára állítaná a gazdaságot, Brigita Schmögnerová viszont ezzel szemben a lassú, kisebb megrázkódtatásokkal járó lépéseket ajánlotta. Az első komoly vita az 1999 elejére tervezett úgynevezett gazdasági megszorító intézkedések körül alakult ki. A közüzemi díjak emelésének mértéke hamarosan szélesebb öszefüggéseket is feltárt. Amikor ugyanis témává vált az ország OECD-tagsága, fel kellett vázolni a gazdasági fejlődés legfontosabb irányzatait. A közüzemi díjak emelésének szükségességét ugyan nyíltan senki sem vonta kétségbe, a baloldal viszont azzal érvelt, hogy erre majd akkor kerüljön sor, amikor már készen áll a megrázkódtatások enyhítésére szolgáló kompenzációs rendszer, illetve pontosan sikerül felmérni a monopolcégek valódi gazdasági helyzetét. Nagyon hamar vita indult az adórendszer jövőjéről is, Brigita Schmögnerová hallani sem akart a jogi személyek 45%-os jövedelemadója (más néven társasági adó) csökkentéséről. A hónapokig tartó parttalan vita oda vezetett, hogy május közepén az euró árfolyama néhány nap alatt 46 korona közelébe emelkedett. Miután májusban a jegybank jelezte, nem áldozza fel az ország devizakészleteit a korona védelmében, Mikloš vezetésével és Schmögnerová közreműködésével egy hét alatt kidolgozták a megszorító intézkedések csomagját. Míg például egész április azzal telt el, hogy a költségvetési deficit csökkentésére Miklošék a hozzáadottérték-adó (DPH) emelését, Schmögnerováék viszont a vámpótlék bevezetését javasolták, a májusi válság miatt mind a kettőt meg kellett lépni. Júniustól tehát megkezdődtek az áremelések, a kormánykoalíción belül pedig a vita hangsúlya áthelyeződött a 2000. évi költségvetés öszszeállítására, illetve az adórendszer átalakítására. Ivan Mikloš szerint a gazdaság megélénküléséhez elengedhetetlenül szükséges külföldi beruházásokra csak akkor számíthatunk, ha a társasági adót a környező országokhoz hasonló szintre csökkentjük. Eredetileg 25%-ot javasolt, ám Brigita Schmögnerová továbbra is a 40% mellett kardoskodott, a kormány végül a gazdasági miniszterek tanácsa ajánlása ellenére 30%-ban egyezett meg, amit a parlament szimbolikusan 29%-ra módosított. Ekkor, vagyis 1999 novemberében Mikloš bejelentette, hogy a kormány megbízásából megkezdték az államigazgatás auditját, vagyis átvilágítását, amely célja a közkiadások lefaragása, a pazarló részek kiszűrése.

A kormánypártok alig heverték ki a költségvetés elfogadása körüli vitákat, amikor 2000 januárjában újabb koalíciós válság tört ki. Štefan Košovan, a Szlovák Villamos Művek (SE) SDĽ által jelölt vezérigazgatója nyíltan kifogásolta Ivan Mikloš kijelentését cége 10 milliárd koronás veszteségéről. Ez hosszú vitákat eredményezett, amelyek során fény derült az SDĽ érdekeltségű Devín Bank és az SE gyanús kapcsolataira. Emiatt Košovannak távoznia kellett, a Devín Bank körüli botrány (a deblokációval kapcsolatban) az állami költségvetésre is átterjedt. Válaszul Jozef Migaš SDĽ-elnök demonstratív módon megszavazta a Mikuláš Dzurinda kormányfő elleni ellenzéki bizalmatlansági indítványt. 2000 januárjában elindult egy másik, később nagy port felkavaró akció: Viktor Nižňanský kormánybiztos átadta Ivan Miklošnak a közigazgatási reform koncepcióját, benne a hatáskörök átruházásával, a megyei önkormányzatok kialakításával és a helyi önkormányzatok közös hivatalainak javaslatával. De azért a régi viták sem csendesedtek el: az SDĽ a gazdasági helyzet stabilizálódását azonnal arra használta ki, hogy megakadályozza a megegyezett további központi áremeléseket. Ezeket végül február 1-jei hatállyal vezették be.

2000 tavaszán készült el a Dzurinda kormányfő által ígért korrupcióellenes nemzeti program is, a Transparency International közreműködésével, megvalósításáért Ivan Mikloš felel. Azt, hogy ez nem megy könnyen, jól jellemzi, hogy első lényegi elemét, az információszolgáltatásról szóló törvényt az államigazgatás makacs ellenállása miatt végül képviselői javaslatra, civil szervezetek országos nyomásgyakorló kampányával sikerült elfogadtatni. Májusra azután a hangsúly az OECD-tagságra helyeződött át. Ez jó ideig bizonytalan volt, hiszen Szlovákia nem viselkedett egyértelműen reformorientáltan, mivel sokat ígért, de keveset tett. Azokban a hetekben ez a korona árfolyamán is meglátszott. A Transpetrol és az SPP privatizációjának elhalasztása után olyan zuhanás következett be, hogy a jegybank felvásárlásokkal volt kénytelen megmutatni, ezúttal nem engedi egy bizonyos határ alá az árfolyamot. Azokban a napokban egy, az OECD-tagság szempontjából sordöntő eseményre is sor került. Ivan Mikloš júniusi USA-beli útja során az amerikai kormány képviselőit meggyőzte arról, hogy Szlovákia kitart a reform megvalósításában. Douglas Hengel, a pozsonyi amerikai nagykövetség ügyvivője később kijelentette: ez döntően befolyásolta a Szlovákia felvételét utolsóként kifogásoló USA álláspontjának megváltozását. 2000 júniusában Miklošék nyilvánosságra hozták az államigazgatás átvilágításának eredményeit, és ennek alapján azóta fokozatosan egy sor intézkedést vezettek be a hiányosságok felszámolására. Ezzel párhuzamosan ádáz vita folyt a közigazgatási reform sorsáról. A legtöbb energiát a megyék számának meghatározására pazarolták; miután az SDĽ ebben összefogott az ellenzékkel és a kormány koncepciójával ellentétes modellt hagytak jóvá, lemondott Viktor Nižnanský kormánybiztos.

A Miklošsal szemben kezdeményezett múlt heti parlamenti bizalmatlansági indítvány is tulajdonképpen csak nagypolitikai játéknak számít. Ő ugyanis a Szlovák Gázművek részleges privatizációjával foglalkozó bizottság elnöke, így leváltása elsőrendű érdeke azoknak, akik bármilyen módszer bevetésével szeretnék megakadályozni a cég 49%-ának magánosítását. Ennek két útja van: vagy leváltják Miklošt, abban bízva, hogy az ezt követő események mindenképpen az ő malmukra hajtják a vizet, vagy pedig támogatásukat a privatizációs modell megváltoztatásához kötik.

Mikloš leváltásának súlyos következményei

Ivan Miklošt a külföld a szlovák gazdasági reform letéteményeseként könyvelte el. Ha a parlament leváltja a miniszterelnök-helyettest, akkor az euróhoz képest szinte biztosan esni fog a korona árfolyama, a hitelminősítők pedig akár ronthatják is az ország osztályzatát. A belpolitikai bizonytalanság éppen a NATO őszi prágai csúcstalálkozóját előzi meg, amikoris dönthetnek Szlovákia esetleges tagságáról. (só)