Még mindig erős az ellenállás

A hatvanas évek végén a környezetvédelem fogalma nálunk még ismeretlen volt, a területtervezésről nem is beszélve. ĺgy azután ösztönszerűen először a vegyipari szakközépiskolát választottam. Ezután következett a pozsonyi Természettudományi Kar, ahol a szakosodás során a fizikai és regionális földrajzot választottam. Ennek tananyaga megfelelt a később tájökológia vagy tájtervezésnek nevezett szakágazatnak.

Feltételezhető, hogy a környezetvédelem szerteágazó rendszerében most is ez áll önhöz a legközelebb.

ĺgy van. Ez a tudományág szintézissel foglalkozik, engem pedig mindig ez érdekelt, különösen a térbeli összefüggések szempontjából. Mondok egy példát. Mi történik akkor, ha egy hegyoldalt erdősítenek? Nő a biodiverzitás, a vegetáció fajgazdagsága, csökken az erózió, a termőtalaj kimosódása esőzések idején és a korábban odakerült vegyszerek miatt a vízszennyezés is. Vagyis egyetlen fasor kiültetésével tucatnyi védelmi intézkedést valósíthatunk meg. Ez azonban még sokak számára bonyolultnak tűnik. Ezért sem sikerült még mindig teljesen megvalósítani az Európai Unió rendeletében szereplő integrált árvízvédelmi rendszert. Mi ezt a tudományos akadémia Kísérleti Biológiai és Ökológiai Intézetében már 1976-ban javasoltuk. A gyakorlatban viszont nagyon nehéz megvalósítani az elképzeléseket, mert még mindig komoly ellenállással szembesülünk. Összeurópai probléma, hogy egy zöldsáv kialakítása nem jelent komoly üzletet, szemben, mondjuk, egy erózióellenes betonfal felépítésével. Én ezt a problémát az OECD legutóbbi találkozóján vállalkozók jelenlétében is felvetettem, s a kérdéses téma bekerült a jegyzőkönyvbe, amit én sikerként értékelek.

Említette az árvizeket. Megfelelőnek tartja az árvízvédelmi intézkedéseket?

Azt hiszem, igen. Természetesen, lenne mit javítani. Épp most kezdjük bevezetni az új árvízi előrejelző- és riasztórendszert, amely a pusztító helyi árvizek hatásainak kivédésére szolgál. Ezzel azonban csak az előrejelzést oldjuk meg. A kérdés, hogy mit kezdjünk a nagy árhullámokkal. Ilyen szempontból elsősorban azt szeretnénk megakadályozni, hogy a lehullott csapadék gyorsan elfolyjon. Új irányzat a természetes süllyedékek felhasználása, igaz, azt a megoldást mi már 1985-ben a kelet-szlovákiai síkság esetében javasoltunk. A rétek és a kaszálók valamikor áldásként vártak az árvízre. Mi azt javasoljuk, hogy az erre megfelelő helyeken jelöljünk ki természetes süllyedékeket, ahol a víz akár egy hónapig is megmaradhat. Ez egyébként más komoly ökológiai előnyökkel is járna. Ám ez a megoldás – a víz kiengedése a mezőkre – sem jelent nagy bizniszt. Sokkal nagyobb üzlet gátat, védőfalat vagy szivattyúállomást építeni.

Mit vár európai uniós tagságtól?

Szeretném, ha a környezet védelmét a társadalom az eddigieknél többre értékelné. Az Európai Unióban a környezetvédelem van olyan fontos téma, mint a jólét, az egészség vagy a demokrácia kérdése. Vagyis egyszerűen az élet alapvető minőségi kritériumai között szerepel. Ez költségekkel jár, de éppen olyan szükségszerűségként tekintenek rá, mint mondjuk a tiszta inghez szükséges mosópor megvásárlására. Ehhez azután megfelelő jogszabályok társultak, hiszen a nagy gyártók az unióban sem foglalkoznak ilyesmivel önként. Ezt a joganyagot most átvettük. Bízom abban, hogy ez a nyomás hat majd a lakosság ökológiai tudatára és változtat a döntéshozók hozzáállásán. Emellett az EU-tól pénzügyi támogatásra is számítunk.

Van valamilyen vágyálma?

Igen, de már lassan teljesül. Éppen a környezetvédelem említett integrált felfogásáról van szó. Most készítjük elő a területtervezésről szóló új törvényt és szerintem teljesen reális egy olyan rendszer bevezetése, amely a táj átalakítását nem csak betonozással, útépítéssel, gépkocsikkal képzeli el. Van egy távolinak tűnő álmom is, mégpedig az összes environmentális törvény összefoglalása egyetlen törvénykönyvbe, amelyet akár környezeti kódexnek is nevezhetnénk. Ehhez azonban még sok időre van szükség. (A. Z.)