Lendületesen az erős állam felé

„Ha a családoknak, ha a polgároknak jobban megy, akkor az ország is emelkedik, hiszen ismerjük ezeket az adatokat is: a nemzeti össztermék éves növekedési üteme az uniós kétszerese, az infláció 14 éve, a munkanélküliség a rendszerváltás óta nem volt ilyen alacsony, a költségvetési hiány tíz éve most a legalacsonyabb, 2001-ben minden korábbinál több működő tőke áramlott Magyarországra, és tíz éve nem volt példa arra, hogy ennyi otthon épüljön” – Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz-MPP legutóbbi kongresszusán így foglalta össze kormányzásának négyéves gazdasági eredményeit. A miniszterelnök nem volt pontos: a hivatalos statisztikák szerint is a költségvetési hiány 1999-ben (328,3 milliárd forint) kevesebb volt, mint 2001-ben (413,3 milliárd). Mindazonáltal tény, hogy az EU-tagság közelében lévő Magyarország gazdasága az elmúlt négy esztendőben sikeresen gyarapodott, s eközben a pénzügyi mérlegek sem billentek fel. A bruttó hazai össztermék (GDP) 1998-ban 4,9 százalékkal, 1999-ben 4,2 százalékkal, 2000-ben 5,2 százalékkal bővült, s még 2001-ben is – a várakozások szerint – 3,6-4 százalékkal. Eközben a folyó fizetési mérleg deficitje az Orbán-kormány első két évében tapasztalt 2 milliárd euró körüli értékről 2000-re 1,4 milliárd euróra, 2001-re pedig 1,2 millió euróra csökkent.

Az impozáns magyar nemzetgazdasági eredmények vonzzák a külföldi tőkét. A működő tőke meghódításának azonban az is segített, hogy Magyarországon az állami jövedelem-újraelosztás hivatalos adatok szerint az 1998. évi 49,9 százalékról 2001-re mintegy 42-44 százalékra csökkent. A magyar társasági adózási feltételek pedig az EU szakértői szerint egyenesen adóparadicsomiak, hála a nyújtott adókedvezményeknek, a profitból összesen 11 százaléknyi jut a központi kasszának. 2000 végére már minden nagy nemzetközi hitelminősítő intézet felértékelte s a befektetésre ajánlott országok közé sorolta Magyarországot. A pénzpiacokon befektetők magyarországi bejövetelének mégis az adott igazán újabb lendületet, hogy 2001. május 3-ától a kormány rászánta magát az új jegybankelnökkel, Járai Zsigmonddal, hogy az addigi 4,5 százalék helyett 30 százalékban mozoghat szabadon a forint az euróhoz képest anélkül, hogy a jegybank beavatkozna a piaci folyamatokba, s ezzel összefüggésben június közepétől megszűnt a még fennálló devizakorlátozások többsége. A sávszélesítésnek lett azután az eredménye, hogy csökkenni kezdett az infláció üteme s ezt követően a belföldi kamatok.

Nem kedvezett viszont az ország jó hírének, hogy Magyarország 2001 júniusában felkerült a pénzmosás elleni küzdelemben nem együttműködő országok listájára. Ez nyugodtan elkerülhető lett volna, ha a kabinet az uniós figyelmeztetés ellenére nem ragaszkodott volna a különféle névtelen betétekhez, s megszüntetésükről azonnal, nem pedig csak az unióba való belépéstől kezdve rendelkezett volna. Az is a befektetői bizalmat gyengítő, ahogy az 1997-ben törvényesített nyugdíjrendszert szétverte az Orbán-kabinet. A törvényben előírt 7-8% helyett 6%-on befagyasztotta a tagdíjakat, s ezzel mintegy 100 milliárd forinttal kurtította meg a magán-nyugdíjpénztári tagokat. Az Orbán-kabinet az elmúlt négy évben sokszor mesterkedett a törvények kijátszásán, s avatkozott be előre nem látható módon a piaci folyamatokba. A legsúlyosabb sérelmet mégis a demokrácián ejtette azzal, hogy a kabinet megpróbálta magához ragadni az Országgyűléstől a költségvetési döntéseket. A kormány minden esztendőben év közben a legváltozatosabb korrekciókról döntött, hol az előre látható módon alátervezett inflációból származó költségvetési többletjövedelmeket osztotta szét előre, hol az árvízre hivatkozva csonkította meg az egyébként számára érinthetetlen önkormányzatokat, s jussukat az év közben keletkezett többletbevételek ellenére sem pótolta vissza. 2002-re pedig teljesen átláthatatlan költségvetési viszonyokat teremtett azzal, hogy miközben tavaly ez évre is vállalt kötelezettségeket olyan, közel 300 milliárd forintnyi állami jövedelem szétosztásakor, amelynek a keletkezésére az idén is nagy valószínűséggel számítani lehet, a 2002-es büdzsé „felfrissítését” nem javasolta az Országgyűlésnek.

A kedvezményes lakáshitelek fő felelőse, a Földhitel- és Jelzálogbank állami tulajdonban maradt, holott 1999-ben akadt egy komoly kérője. Az államé maradt a Postabank és Takarékpénztár Rt. is, azon az áron, hogy az új tulajdonos, a Magyar Posta Rt. érdekében módosítani kellett a hitelintézeti törvényt. 30 milliárdért ugyanis nem adta a bankot az állam az OTP Bank Rt.-nek, holott csupán az elmúlt két évben újabb több mint 4 milliárd forintnyi veszteséget termelt a Postabank, amelyre az állam anélkül költött több mint 200 milliárd forintot, hogy erről a nyilvánosság előtt elszámolt volna. Az immáron privatizációs központként eljáró Magyar Fejlesztési Bank a Bárkaszínháztól az Újpest FC támogatásáig mindenütt képviseli a „nemzetgazdasági érdekeket”, felvásárolja a szövetkezeti üzletrészeket, és kedvezményes agrárhitelt nyújt. E speciális hitelezések mindegyike ellen felszólalt a bankszövetség.

A Straketing Stratégiai Marketingkutató és Tanácsadó Iroda negyedik alkalommal mérte fel, mennyire bízik az üzleti szféra a kormányzati gazdaságpolitikában. A külső szemlélők, azaz a gazdasági élet szereplői, nem elégedettek a kormánymezben versenyzők tevékenységével, de azt sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy kifütyülnék őket. Voltak olyan területei a gazdasági és a politikai életnek, amelyeket egyértelműen sikerként értékeltek, máshol viszont kifejezetten lesújtó véleményt fogalmaztak meg. Az arányokat jellemzi, hogy a kérdőívben felsorolt tíz markáns kormánydöntés (illetve bizonyos döntések nyomán kialakult helyzet) közül négyről inkább pozitív (lakástámogatás és olcsóbb lakáshitel, Széchenyi Terv, státusztörvény, szövetkezeti törvény), hatról inkább negatív véleményt (földtörvény, adócsökkentés, minimálbér-emelés, a forint árfolyamsávjának szélesítése, állami beavatkozás a gazdaságba, mezőgazdasági támogatási rendszer) fogalmazott meg a megkérdezett menedzserek többsége. Jól körülhatárolható azoknak a köre, akik az átlagosnál elégedettebbek a jelenlegi kormány teljesítményével, miként azoké is, akik viszonylag kritikusabban szemlélik az elmúlt időszakot. A leginkább pozitív képet a nagyobb városokban működő, külföldi tulajdonú nagyvállalatok, közülük is különösen a szolgáltatási szektorban tevékenykedők alkottak az Orbán-kabinet tevékenységéről. Az ellenpólushoz a községekben működő mezőgazdasági és kereskedelmi középvállalkozások sorolódnak, amelyek vezetői meglehetősen kritikusan ítélik meg a kormány gazdaságpolitikáját. Az Orbán-kormány működését az átlagosnál gyakrabban értékelték pozitívan a külföldi tulajdonú, a megyeszékhelyeken működő, a szolgáltatások területén tevékenykedő, a 200 főnél többet foglalkoztató és az 1 milliárd forintot meghaladó árbevételű cégek vezetői. Ez az eredmény igencsak meglepő, hiszen a kormány eddigi gazdaságpolitikája során mindig hangsúlyozta, hogy preferálja a kis- és közepes vállalkozásokat. Azt is többször deklarálta, hogy a hazai tulajdonban levő cégek – a lehető-ségek határain belül – kedvezményezett helyzetet élveznek. Az átlagosnál kevesebben reagáltak kedvezően a viszonylag kis árbevételű (0,5-1,0 milliárd forintos forgalmú), közepes nagyságú (101-200 főt foglalkoztató) cégeknél. Ugyancsak az átlagnál kevesebb pozitívumot találtak a kormány ténykedésében a községekben, a mezőgazdaságban, illetve a kereskedelemben működő vállalkozások vezető menedzserei. Jellemző, hogy a nehéz helyzetben levő szektorokban és a problémákat kevésbé ügyesen menedzselő cégeknél lényegesen kisebb a kormányzat pozitív megítélése, mint a sikerágazatokban. Márpedig az Orbán-Torgyán-koalíció a vidék felzárkóztatását, a regionális különbségek csökkentését és a magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozások ügyét tűzte annak idején zászlajára. Szembeötlő, mennyire eltér az a kép, amit a megkérdezett vállalatvezetők festettek és amit a kormány terjeszt magáról. A hivatalos nyilatkozatok szintjén sikerként beállított minimálbér-emelést egyértelműen káros intézkedésnek találja az üzleti szféra. Más pontoknál viszont az ellenzéki kritikával fordulnak szembe a menedzserek, akiknek mintegy fele üdvözli az állam erőteljesebb szerepvállalását a gazdasági életben. Amíg 2001-ben a cégek 72%-a nyilatkozott úgy, hogy a megelőző év során kisebb-nagyobb forgalomemelkedést könyvelhetett el, addig februárban „csak” 64%-uk tudott ilyen pozitívumot felmutatni. Hosszabb időtávot vizsgálva viszont az tűnik ki, hogy a kormányzati ciklus során évről évre nőtt a kismértékű forgalomemelkedést jelzők aránya, miközben csökkent az értékesítés csökkenéséről beszámolók súlya. (A HVG és a Figyelő nyomán)