Környezetkímélőbb táskákat!

Mint annyi mindennek, a nejlonzacskó születési helye is az Egyesült Államok, itt kezdték el 1957-ben elsőként műanyag szatyrok forgalmazását a kenyér, szendvics és gyümölcsök csomagolásának megkönnyítésére. A 60-as évekre aztán elterjedtek a szemeteszsákok is, de a nejlonszatyor igazi térhódítása az 1970-es évek közepére tehető. Az ekkor bevezetésre kerülő új és olcsó gyártási technológia arra késztette a boltokat és szupermarketeket, hogy a papírzacskót nejlonra cseréljék.

Több száz milliárd

A nejlonzacskó alapanyaga nyersolaj és gázok, valamint más petrolkémiai származékok, amelyeket a műanyaggyárakban polimerekké formálnak. Egy nejlonzacskó mindössze pár gramm, vastagsága sem haladja meg a néhány millimétert. A környezet szempontjából ez okozza a legnagyobb gondot: hajlamosak vagyunk ugyanis azt hinni, hogy egy nejlonzacskó szinte ártalmatlan, és nem is vehető hulladékszámba. Pedig a zacskókat ma már nagyüzemben gyártják szerte a világon, és becslések szerint egy év alatt 4-5 trillió nejlonzacskó kerül forgalomba a bevásárlószatyroktól kezdve a szemetes zsákokig – legalábbis a Chemical Market Associates szerint. Ennek a mennyiségnek a 80 százaléka az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában kerül forgalomba. Csak az amerikaiak évente 100 milliárd nejlonzacskót dobnak ki a szemétbe, de a zacskók száma a fejlődő országokban is egyre több lesz. Az Ázsiában gyártott nejlonzacskók száma például már egy negyede a jómódú országokban használt szatyrok számának.

Előnyök, hátrányok

Az igaz, hogy a nejlonzacskó gyártása mintegy 20-40 százalékkal kevesebb energia és vízhasználatot követel, mint a papírzacskóé, és a légszennyezés is kisebb, sőt a műanyaggyártó cégek azt is szívesen hangoztatják, hogy a hulladéklerakók jelenlegi körülményei között a papírzsákok sem bomlanak le (ami így van, bár ha megfelelőek lennének a lerakók körülményei, a papír könnyen lebomlana, míg a nejlonzacskó soha). A legnagyobb baj azonban az, hogy a nejlonzacskók többsége el sem jut a lerakóig, hanem a szél segítségével szétszóródik szerte a világon. Kenyában például egyre több farmer és környezetvédő panaszkodik, hogy földek, kerítések, és a fák ágai is tele vannak nejlonzacskókkal, sőt sokszor a madarak torkából kell kiszedni az eldobott zacskókat. Több országban kampányok segítségével próbálják rávenni a lakosságot, hogy mindig kössenek csomót a zacskók fülére, hogy ne repüljenek el olyan könnyen. ĺrországban a nép már csak nemzeti lobogóként emlegeti a repkedő nejlonszatyrokat, Dél-Afrikában pedig „nemzeti virágnak” tekintik.

Bevásárlószatyor burgonyából

Néhány gyártó már próbálkozott biológiailag lebomló műanyagzacskók bevezetésével. E gyártók között van a BASF vegyipari óriás is, amely egy minapi prágai sajtókonferencián bejelentette: már a közeljövőben megkezdi az általuk kikísérletezett környezetkímélő Ecovio műanyag gyártását. Az Ecovio majdnem felerészben kukoricából nyert keményítőből készül és 3-4 hét alatt teljesen lebomlik. Bevásárlószatyrok és természetben lebomló szemeteszsákok készülnek majd belőle. De hamarosan burgonyakeményítőből is készülhetnek majd bevásárlószatyrok. Legalábbis az említett prágai rendezvényen lapunk úgy értesült: immár Csehországban is kikísérleteztek egy olyan burgonyafajtát, amely táplálkozásra ugyan nem alkalmas, ám kiemelkedő keményítőtartalmánál fogva a biológiailag könnyen lebomló műanyagzacskók alapanyagává válhat. A cseh szakértők úgy fogalmaztak: a szakhatóságok minden bizonnyal zöldet adnak majd e génmódosítással nyert burgonya csehországi termesztésének. Helyi pletykák szerint az idén csak azért nem sikerült nagyobb területen vetni belőle, mert a keményítőgyár vérszemet kapott, és kevesellte a bevételet. Egyébként a környezetkímélő zacskók gyártása világviszonylatban a piac alig 1 százalékát foglalják el. Gyártásuk ugyanis jóval drágább, mint a polietilén zacskóké.

Sikeres kezdeményezésnek számított, hogy az Ausztrál Olimpiai játékok idején minden étel csomagolását biológiailag lebomló műanyagból készítették, így a csomagolás 76 százalékát tudták visszagyűjteni és komposztként újrahasznosítani.

Máshol is próbálnak küzdeni a nejlonszatyrok ellen. Van olyan hely, ahol például nejlonszatyor-mentes napot jelöltek ki. Banglades is igyekszik tiltani a műanyag zacskókat, mivel azok gyakran eltömítik a vízvezetékeket és szennyvízcsatornákat, ami dugulást és áradást okoz, és ennek következtében betegségeket terjeszt.

2002. januárjában a dél-afrikai kormány kampányt kezdeményezett, amelynek keretében arra szólították fel a gyártókat, hogy drágább, ámde tartósabb nejlonszatyrokat gyártsanak, mert úgy gondolták, akkor kevésbé fogják az emberek eldobni a szatyrokat. Az elgondolás működött, a drágább zacskókból ugyanis mintegy 90 százalékkal kevesebbet használtak az emberek. ĺrországban adót vetettek ki a nejlonszatyrokra, így 95 százalékkal csökkent a „szatyorhasználat“, így most több ország fontolgatja hasonló adó bevezetését.

Számos szupermarketben is láthatunk már olyan kezdeményezéseket, hogy nem ingyen, hanem jelentős összegért árulják a szatyrokat, vagy éppen tartós vászonszatyrokat kínálnak csökkentett áron. A legjobb megoldás persze az, ha viszünk magunkkal szatyrot a bevásárláshoz. Ennek a látszólag kis dolognak igen nagy környezeti hatása lehet. (w, g)