Hullócsillag az energiapiac egén

Az Enron dühös alkalmozottai a botrányt eltitkoló Arthur Andersen székháza előtt tüntettekTASR/AP-felvételA vállalat 1985-ben egy földgáz-üzemeltető és egy földgázellátó cég fúziójából jött létre. Ám Kenneth Lay, a cég vezérigazgatója csakhamar az áramtermelés és áramelosztás felé vette az utat. Az energiapiac deregulációjának köszönhetően ez jó döntésnek bizonyult, valamint az EnronOnlinnal az e-kereskedelemben is komoly sikerekkel büszkélkedhettek. ĺgy a ‘90-es évek végére Amerika legnagyobb energetikai vállalata vált belőle, évenként 100 milliárd dolláros bevétellel. Nem csoda, hogy komoly összegekkel támogatta mind a demokrata, mind pedig a republikánus pártot. Az utóbbi csúcsvezetéséhez pedig igazán jó szálak fűzték a texasi központú vállalatot, s ez az, amit George Bush elnök, korábban Texas állam kormányzója, és emberei egyre halkabban emlegetnek. A botrány múlt év októberében robbant ki, amikor a harmadik negyedév adatait nyilvánosságra hozták. Ezek szerint a cég vesztesége 628 millió dollárra rúgott. Andrew Fastow pénzügyi igazgatónak felmondtak és az amerikai tőzsdefelügyelő szervezet még ugyanebben a hónapban megkezdte a vállalat átvilágítását. November 28-án a 2000 augustusában még 90 dollárért jegyzett részvény értéke 1 dollár alá zuhant és mindenki pánikszerűen szabadult meg tőlük – ezzel negatív adásvételi rekordot értek el. 2002. január 23-án a cég vezetője, Ken Lay lemondott, két nappal később pedig a régi elnökhelyettes, Clifford Baxter öngyilkosságot követett el. A hogyan és a miért megválaszolásához egyre közelebb jutunk. Andrew Fastow mindig is a bonyolult, nehezen átlátható pénzügyi ügyleteiről volt híres. Az egyik ilyen megoldása, hogy a energetikai óriásból élő kisebb vállalatokat nem rendeltetéssze-rűen, hitelek felvételére használta, így rejtve el az Enron valódi pénzügyi helyzetét. Ráadásul két ilyen vállalatnál vezérigazgatóként két év alatt 30 millió dollárt tett zsebre, s az sem zavarta, hogy az érdekkülönbségek miatt ez összeférhetetlen cselekedet volt. Ezenkívül három éven keresztül a valós adatoknál 20 százalékkal jobb eredményt mutatott ki. Azonban nem ő volt az egyetlen, aki meggazdagodott az Enronon. Kenneth Lay és Jeffrey Skilling egykori vezérigazgatók tőzsdei opciókkal, a vállalat részvényének szárnyalása idején több tízmillióval lettek gazdagabbak. Az említett Clifford Baxter pedig a 21 milliós nyereség elszámolásával lett volna bajban. Ehelyett öngyilkosságba menekült. Viszont komoly problémákkal küszködik a vállalat könyvvizsgáló cége az Arthur Andersen. Ők azok, akiknek észre kellett volna venni a furcsaságokat. Egyelőre nem tudni, hogy akarták-e egyáltalán. Mindenesetre az Enronnal kapcsolatos dokumentumok megsemmisítése miatt már kongresszusi vizsgálat folyik ellenük, ami nem tesz jót a vállalat hírnevének, még akkor sem, ha különböző informatikai vállalatok már jelezték, valószínűleg vissza tudják hozni az adatok többségét. A legnagyobb könyvvizsgálókat tömörítő Big Five (nagy ötös) többi tagja pedig minden bizonnyal a botrány ideje alatt megpróbálja majd elcsábítani az Arthur Andersen klienseit, akik közül jópáran csalódottságuknak már hangot is adtak. Érdekes belegondolni, hogy az Enron bukásával egy olyan vállalat ment tönkre, amelyet fél évvel ezelőtt még biztos haszonhozónak tartottak és vezetői magasrangú politikusokkal ebédeltek. És az amerikaiak nem tudnak napirendre térni fölötte. Vajon mi, közép-kelet-európaiak, miért nem lepődünk meg ezen annyira?

Az alkalmazottak 100 millió dollárt kérnek

Washington. Az összeomlott Enron energiaszolgáltató 4500 pórul járt alkalmazottja összesen mintegy 100 millió dollár kárpótlást követel. A cég munkatársainak ugyanis a nyugdíjbefizetése is elúszott. Alanyi jogon fejenként 4500 dollár jutna nekik, azonban ezt 15-20 ezer dollárra szeretnék emelni. A bíróság február 27-én tárgyalja meg a kérésüket. (TASR)