Hetven éve szabadalmaztatták a nejlont

A nejlonnal ma az élet szinte minden területén találkozhatunk, készítenek belőle ruhát, gitárhúrt, szatyrot, kötelet, padlószőnyeget, autóalkatrészt.
A nejlont Wallace Hume Carothers amerikai vegyész és kutatócsapata állította elő a DuPont vállalat laboratóriumában. Carothers a munkát 1928 februárjában kezdte el, majd három év múltán letette az asztalra első találmányát, a neoprént (műkaucsukot). A tudósnak munkája mellett a horgászat volt a másik nagy szenvedélye. A horgászzsineget ekkortájt selyemből készítették, amely a vízben ázva sokat veszített szakítószilárdságából. Carothers elhatározta, hogy műanyagból készít jobb minőségű zsinórt, ami háromévnyi kísérletezés után sikerült is neki. A bökkenő csak az volt, hogy ez az anyag száz Celsius-fok alatti olvadáspontja miatt nagyon nyúlékony és gyúlékony volt. Újabb kétévi munkával - a költségek ekkor már 27 millió dollárra rúgtak - sikerült elérnie, hogy az új anyag olvadáspontja 250 fokra, szakítószilárdsága pedig a többszörösére emelkedjen. Így teremtette meg Carothers a poliamid 6.6 anyagot, amely idővel a nejlon (nylon) nevet kapta, és amelyet 1937 februárjában szabadalmaztatott a DuPont.

A feltaláló nem érte meg találmánya világhódító útját. Úgy érezte, nem képes példaképe, Edison nyomdokaiba lépni, kételyek gyötörték saját képességeit illetően. Fokozatosan depresszióba esett és két nappal negyvenegyedik születésnapja után, 1937. április 29-én öngyilkos lett.

A Carothers-selyemnek is nevezett terméket 1938. október 27-én mutatták be a nagyközönségnek és az 1939-es New York-i világkiállítás szenzációja lett. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható nejlontárgy egy fogkefe volt, amelynek sörtéi készültek ebből az anyagból. 1939 februárjában kezdték árulni a "műselyem" harisnyákat, az amerikai nők ostrom alá vették az üzleteket, holott az ár csillagászati volt: egy pár harisnya kétszáz dollárba, az átlagember egyheti fizetésébe került. A második világháború kitörése után a ruhadarabok eltűntek a polcokról, így az egyik leginkább áhított termékké váltak és az amerikai katonák zsákjaiban eljutottak Európába is. A nejlont a háborús években csak katonai célokra alkalmazták, számtalan hadikellék, még ejtőernyő is készült a "pókhálónál vékonyabb, acélnál erősebb" szálakból.

Nejlont Magyarországon elsőként Vándor József vegyészmérnök állított elő. A nejlonharisnya divatja Magyarországon a hatvanas években kezdődött, igaz a ruhadarabot akkor csak Bécsben lehetett beszerezni.

1954 óta a nylon a lineáris, alifás poliamidok minőségi megjelölése. A ruhaiparban ma már jobbára természetes szálakkal keverve használják és számtalan használati cikk alapanyagául szolgál.

A nylon név eredetét számos legenda övezi. A felfedező a Fiber 66, a cégvezetés a neosheen elnevezést pártolta, végül a "no run" (nem szalad fel a szem) győzött, ezt módosítva alakult ki a nylon. Egyes verziók szerint a nylon a "New York Pylon", a világkiállítás védjegyéül is szolgáló szabadságszobor nevéből származik, de van olyan magyarázat, hogy a New York (NY) és London (Lon) összevonásából ered. Egy másik szófejtés szerint az anyagot előállító kutatóvegyészek feleségeinek kezdőbetűiből - Nancy, Yvonne, Lovella, Olivia, Niha - állt össze. Egytréfás etimológia szerint az elnevezés a "Now You Lousy Old Nipponese!" (Nesztek, ti tetves vén japánok!) kezdőbetűinek összevonásából keletkezett, mivel a feltalálók bíztak abban, hogy a műszál versenyképes lesz a valódi japán selyemmel.