Hamarosan tarthatatlanná válhat a magas olajár

London. Bár rövidtávon nem számíthatunk a kőolajár csökkenésére, akár néhány hónapon belül tarthatatlanná válhat a világpiacon rekordot döntögető olajtarifa. A jelek szerint az olajár rég elszakadt a reálgazdasági folyamatoktól, és a spekulációs tőke áldozatává vált. A piacokat az turbózza, hogy számos országban mesterségesen alacsonyan tartják az üzemanyag árát. A hitelezési válság miatt immár kevésbé vonzó a befektetők számára, hogy pénz és tőkepiaci termékekbe – így részvénybe, vagy valutába invesztáljanak. A tavalyi krach óta sokkal többet lehet kasszírozni az árupiacon, mivel az itt elérhető termékek értékállóbak, mint például a dollár, amely a hitelpiac veszteségei miatt leértékelődött. A spekulatív tőke rohamléptekben hagyta el a pénzpiacokat és új befektetési célpontot keresett magának. A legnagyobb mennyiségű friss tőke az olajpiacra áramlott, mivel a „fekete arany” idén több mint 40 százalékkal drágult, 2001-hez képest pedig 400 százalékos áremelkedést produkált.

Bár az olajban utazó piaci elemzők inkább nem emlegetik, az objektívebb szakértők szerint egyértelmű, hogy ez a nagy mennyiségű spekulációs tőke felelős a magas olajárakért. A felfelé kúszó árak ugyanis rengeteg nyereségre kiéhezett laikust vonzanak az olajpiacra. A jelek szerint a játékba már beszállt sok „kókler” befektetési cég is, amelyek gyakorlatilag a szerencsejáték logikája szerint állnak hozzá az egyelőre bőséges hasznot hozó nyersolaj-kereskedelemhez.

A magas árakból első látásra azt a következtetést vonhatnánk le, hogy kevés az olaj, ám a tények ezt nem indokolják. Az olajkitermelő országokat tömörítő OPEC szerint a piac bőségesen el van látva kőolajjal – a kitermelés egyáltalán nem csökkent. Sőt Oroszországban tavaly tetőzött a kitermelés, ami azt jelenti, hogy soha még ennyi olajat nem hoztak a felszínre. A rekordkitermeléssel lépést tart a kereslet növekménye is, elsősorban Kínának és Indiának köszönhetően. Ezen országok olajszükséglete mintegy 1,5 millió hordóval nőtt az elmúlt időszakban. Mögöttük nem sokkal maradnak el a Közel-Kelet országai 1,3 millió hordó körüli növekménnyel. A világgazdaság egészét tekintve azonban komoly zavarokat okoz, hogy a föld népességének több mint a fele jóval a piaci ár alatt jut hozzá az olajhoz, hiszen ez teljesen mesterséges módon tartja magasan a keresletet. Többek között ez a tartósan nagy olajszomj teszi optimistává a nyersanyagpiacokat. A tőzsdéken már megjelentek olyan határidős papírok is amelyekkel 200 dolláros olajárra lehet fogadni az év végére. Bár az ár nonszensznek tűnik, ezeket a papírokat „úgy viszik, mint a cukrot“. Ezt az árszintet hosszú távon nem lehet fenntartani anélkül, hogy az ne okozzon az egész világon gazdasági visszaesést. (MTI, s)