Ha elveszítjük, akkor azt azonnal jelezzük

Szlovákiában hallatlanul elterjedtek a bankkártyák, számuk már régen meghaladta az 1 millió darabot. Használatukat már többé-kevésbé megszoktak, ennek ellenére nem árt áttekinteni, pontosan milyen feladatokat tölt be és milyen használati utasítások kötődnek a kis plasztiklapocskákhoz. A bankkártyáknak három fő típusa van: a betéti kártya, a hitelkártya és az előlegkártya. A betéti kártyát akkor tudja használni a birtokos, ha a kártya mögött álló számlán megfelelő összegű fedezet van. A hitelkártya kibocsátója meghatározott összeget hitelez a kártyabirtokosnak, aki anélkül vásárolhat a kártyájával, hogy a vásárlásaira lenne fedezete. Az előlegkártya ötvözi a betéti kártya és a hitelkártya tulajdonságait, ugyanis a kártyabirtokosnak el kell helyeznie bizonyos összeget a számláján, amit azonban egy meghatározott keret erejéig túlléphet, viszont a következő hónapban ki kell egyenlítenie.

A szerződés a kártyát kibocsátó bank és a kártyabirtokos között jön létre. Kártyabirtokosnak az a természetes vagy jogi személy minősül, aki a kibocsátóval kötött szerződés alapján jogosult a kártya használatára. A bankkártya tulajdonosa tehát a kibocsátó bank, az ügyfél csupán birtokolja az adott kártyát. A jogviszony létrejöttének általános alapfeltétele, hogy az ügyfél rendelkezzen bankszámlával (folyószámlával) a kibocsátónál. A szerződésnek tartalmaznia kell többek között a bankkártya leírását és használatának módját, a kibocsátó és a kártyabirtokos kötelezettségeit és felelősségét, a kifogás előterjesztésének és elintézésének módját, határidejét, a külföldi használatra alkalmas bankkártyákkal végzett műveleteknél a külföldi pénznemnek a bankszámla pénznemén történő átszámításnál alkalmazandó árfolyam meghatározásának módját, a felszámítható kamatot, jutalékot, díjat és költséget, a kibocsátónak azt a kötelezettségét, hogy a bankszámlakivonatra vonatkozó előírások szerinti tartalommal, módon és gyakorisággal értesíti a kártyabirtokost a bankkártyával végzett műveletekről.

Bankkártya elveszítése esetén, illetve ha a bankkártyát ellopják, a kártyabirtokosnak e tényt haladéktalanul jeleznie kell számlavezető bankja bankkártya-ügyfélszolgálatánál. A bankkártya letiltását az erre a célra rendszeresített telefonszámon lehet kezdeményezni, emellett azonban írásbeli bejelentést is kell tenni abban a bankfiókban, ahol a kártyabirtokos a kártyáját felvette. (Az írásbeli bejelentés természetesen faxon vagy e-mailen is megtehető, így külföldről is határidőben elintézhető.) A letiltás során a kártya számát, lejárati idejét és a kártyán szereplő nevet kell megadni. A kizárólag elektronikus használatra szóló kártyáknál a letiltás a bejelentéssel megtörténik, 10 percig azonban még az ügyfél felel a kártyával elkövetett esetleges visszaélésekért. A dombornyomott (relief) kártyák a letiltást követően az elektronikus elfogadóhelyeken azonnal használhatatlanná válnak. A kártyaletiltás visszavonhatatlan rendelkezés, ha az elveszettnek hitt kártyát utólag megtalálják, a letiltást nem lehet feloldani, új kártyát kell igényelni.

A letiltásra vonatkozó bejelentést megelőzően bekövetkezett kárért a kártyabirtokos, a bejelentés megtételét követően bekövetkezett kárért pedig a kibocsátó bank felel. Mentesül a kibocsátó a felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a kár a birtokos szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott szerződésszegése folytán következett be. Ugyancsak a kibocsátó felel azért a kárért, amely a bejelentéssel kapcsolatos kötelezettségének elmulasztásából származik, ideértve azt a kárt is, amely abból származik, ha a kártyabirtokos technikai-műszaki ok miatt nem tudott eleget tenni a bejelentési kötelezettségének.

A bankkártyák lejárati dátuma a kártya első oldalán szerepel hónap/év megjelöléssel. A kártya a megadott hónap utolsó napján éjfélig érvényes. A lejárt bankkártya vásárlásra és készpénzfelvételre nem használható. Ezért a bankkártyákat még érvényességi idejük lejárta előtt automatikusan megújítják. A bankok erről előzetes írásbeli értesítést küldenek. Az új kártyát csak személyesen lehet átvenni, ezzel egyidejűleg a régi kártyát le kell adni. Ha a kártyabirtokos nem kívánja megújítani lejárt bankkártyáját, írásban jeleznie kell a kibocsátó bank bármelyik fiókjában.

Nemcsak a lejárt bankkártyát vonják be az automaták, ez előfordulhat akkor is, ha többszöri próbálkozás után sem sikerül a titkos kódot helyesen megadni. A bevonását be kell a banknak jelenteni. A bejelentést követő pár napon belül újragyártják a kártyát, amely személyesen felvehető abban a bankfiókban, ahol az előzőt kiadták. Ugyanez az eljárás bankkártya megrongálódása esetén is. Bankkártyát csak azokban az üzletekben lehet vásárlásra használni, ahol a nemzetközi kártyatársaságok emblémái szerepelnek. Előfordulhat, hogy vásárláskor a PIN-kódot külön meg kell adni (be kell ütni az elfogadó berendezésbe), ügyelni kell azonban arra, hogy senki ne lássa meg a titkos kódot. A vásárlásról szóló bizonylatot (slipet) aláírás előtt mindig ellenőrizni kell, ugyanis a bizonylaton lévő összeggel terhelik meg a bankkártyához kapcsolódó számlát. A bizonylatot érdemes megőrizni, vagy esetleg azonnal megsemmisíteni, mert arról a kártyaadatok is leolvashatók. A kereskedő köteles a kártyán és a bizonylaton szereplő aláírást összevetni, ellenőrizni, ennek érdekében a kártyabirtokos személyi igazolványát is el lehet kérni. (o, ú)