Gyors győzelemre várva

Míg egy gyors háború megszüntetné a jelenlegi gazdasági bizonytalanságot, és megalapozhatná az idei fellendülést, az elhúzódó támadássorozat ennek éppen az ellenkezőjét váltaná ki: megingatná a fogyasztói bizalmat, megrengetné a részvénytőzsdéket és alaposan felverné a kőolaj árát.

Vezető német üzletemberekkel folytatott megbeszéléseket követően Wolfgang Clement, német munkaügyi és gazdasági miniszter kijelentette, senki sem tudja megbízhatóan felbecsülni, milyen hatással lenne a német gazdaságra egy hosszabb vagy rövidebb iraki háború. A miniszter szerint a háború megkérdőjelezi az idei gazdasági előrejelzéseket, gyengítheti az export növekedését – ily módon arra lesz szükség, hogy Németország felgyorsítsa a gazdasági reformok végrehajtását.

A müncheni Ifo gazdasági kutatóintézet elnöke, Hans-Werner Sinn is arra figyelmeztetett, hogy a kőolaj árának növekedése érzékenyen érintheti Németország gazdasági kilátásait, ám ugyanakkor úgy véli, amennyiben Berlin hozzájárulna a háború utáni Irak újjáépítéséhez, van esély enyhe gazdasági növekedésre. Sinn arra is felhívta a figyelmet, hogy Gerhard Schröder kancellár szociáldemokrata kormányának erőteljes háborúellenes kampánya miatt számítani lehet a német export bojkottálására Amerikában.

Csupán néhány héttel ezelőtt a négyéves euró minden idők legkedvezőbb árfolyamát érte el a dollárral szemben, a kőolaj ára szárnyalt, a világ vezető értéktőzsdéi az utóbbi hat év legalacsonyabb szintjére süllyedtek, az üzleti befektetések stagnáltak, míg a fogyasztói bizalom zuhant.

Azóta a kőolaj ára alaposan gyengült, s a dollár, valamint a tőzsde stabilizálódott. Ezeket a változásokat az a remény váltotta ki, hogy a második Öböl-háború rövid lesz. A gazdasági aggodalmak azonban már most feléledőben vannak. Ezek sorában korántsem az utolsó a háború közvetlen költsége. Becslések szerint a számla 50 és 200 milliárd dollár közötti összegről szól majd, s azt túlnyomórészt Washingtonnak kell kifizetnie.

Ha a háború költségeként 100 milliárd dollárt „tervezünk”, ez az USA évi bruttó nemzeti össztermékének körülbelül egy százalékát jelenti. (A szakemberek becslése gyors, rövid és problémamentes háború esetére érvényes – a szakértők a befektetői és fogyasztói bizalom megújulását, a részvénytőzsdék fellendítését, a dollár megerősödését eredményező, meredeken csökkenő kőolajárakkal számoltak.) Az alacsony kőolajárak alátámaszthatják az amerikai gazdasági fellendülést, ami aztán alapot képezne a háborús költségek fedezésére. Nem söpörték szőnyeg alá azt a lehetőséget sem, hogy a háború akár el is húzódhat, és „piszkossá válhat”, főként abban az esetben, ha a szövetségesek Bagdadnál komolyabb ellenállásba ütköznek. Egy ilyen helyzet a kőolaj árának további növekedéséhez vezethet, mi több, vészcsengőket szólaltathat meg a világ pénzpiacain is. A világgazdaságot mindezek mellett még egy dolog veszélyezteti. A viszonylag bonyodalommentes 1991-es Öböl-háború egészen a recesszióig gyengítette a törékennyé vált amerikai gazdaságot, annak ellenére, hogy Washingtonnak sikerült átfogó koalíciót kialakítania, s visszaszorítani Szaddam Huszeint Kuvaitból. A koalíciós hadművelet egyben azt is jelentette, hogy az USA a 80 milliárd dolláros költségeknek csupán a 20 százalékát fedezte, a szövetségesek osztoztak a fennmaradó számlákon. A Nyugat-Európában sűrűsödő kemény háborúellenes magatartás is gondot okoz, s az olyan országoknak, mint Franciaország vagy Németország, az Európai Monetáris Unió tagjaiként, amúgy is kemény pénzügyi harcot kell vívniuk a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében. Az Öböl-háború pedig akkor kezdődött, amikor az USA költségvetési helyzete is erős nyomás alá került, s a jelek szerint a dollár a háború egyik lehetséges áldozatává válhat. Az eurónak haszna származott abból, hogy a második Öböl-háború közeledtével a befektetők „kivonultak” az Egyesült Államok piacáról. Az általános piaci felfogás szerint a stabil dollár napjai meg vannak számlálva, tekintettel az azzal kapcsolatos aggodalmakra, hogy Washington miként biztosítja majd a külső egyensúlyt és hogyan tesz eleget az erős dollárral kapcsolatos kötelezettségének. Egyesek úgy vélik, a dollár megerősödése azonnal bekövetkezik, ha a jelek arra utalnak, az amerikai csapatoknak sikerül bevenniük Bagdadot. Ebben az esetben a befektetőknek lehetőségük nyílna ismét összehasonlítani az amerikai és az európai gazdasági teljesítményeket. (Várakozások szerint az idén az amerikai gazdaság növekedése meghaladja az európait.) Sokan viszont úgy számolnak, hogy a terrortámadások veszélye tovább morzsolja a dollár iránti bizalmat. Elemzők úgy vélik, a dollárra nehezedő értékesítési nyomás igen gyorsan az euró újabb felvirágzását eredményezheti, s a közös pénz az év végéig elérheti az 1,17-es árfolyamot, vagyis visszatérhet az 1999. januári bevetéskor megállapított szintre. (euro, MTI)