EGY FELMÉRÉS TANULSÁGAI

A Polgár és Demokrácia Alapítvány tavaly ősszel megvalósított egy széleskörű felmérést, melynek keretében az infotörvényben foglaltak megvalósulásának mértékét és módját vizsgálták. Előre kiválasztott államigazgatási szerveket kerestek meg a felmérésben résztvevő önkéntesek, és egyszerű állampolgárokként feltett kérdéseikre kapott válaszok alapján értékelték az adott intézmény hozzáállását az infotörvény megvalósításához. Az alábbiakban a felmérés általános eredményeiből készült válogatást olvashatják:A felmérés általános tapasztalatai:

Az intézmények többsége az információszolgáltatást belső szabályok alapján valósítja meg, ami a törvény alkalmazására való felkészültségüket igazolja. A belső szabályzat elkészülte azt mutatja, hogy készek betartani a törvény előírásait.

A kérvények benyújtásakor kért illetékek általában alacsonyak, többnyire csak az információ-hordozó árát kérik el a kérvényezőtől. Egy A4-es fénymásolat ára 60 fillértől 3 koronáig terjedt, néhány intézmény bizonyos határig ingyen biztosítja a kért információt. Egyes intézmények teljesen ingyen állnak a polgárok szolgálatára, az e-mail-on érkezett kérdésekre adott válaszok minden esetben ingyenesek voltak.

Az információra irányuló kérvények száma jelentősen alacsonyabb a vártnál. Az egyes minisztériumokhoz az első három hónapban átlagosan 150 kérvény érkezett, a legkevesebb 21, a legtöbb 640 kérvény volt. Semmiképpen nem beszélhetünk a központi államigazgatási szervek túlterheltségéről.Pozitív tapasztalatok:

Az információszolgáltatás szintje a központi államigazgatási szervekben viszonylag jó, a válaszok általában a törvényben meghatározott időn belül megérkeztek.

A felelős hivatalnokok általában készségesek voltak, ám a kérdések ismétlésével, még ha ez az általuk adott információ hiányossága miatt is történt, előzékenységük csökkent.Negatív tapasztalatok:

Az intézmények saját indíttatásból kiadott információs anyagai szegényesek, a törvény által előírt hirdetőtábláik nem tartalmazzák a kötelező információkat.

Az összetettebb kérdésekre érkező válaszok gyakran hiányosak.

Az intézmények a létezésük céljára vonatkozó kérdésekre gyakran nem tudnak válaszolni.

A költségvetésükről adott információk általában érthetetlenek az egyszerű állampolgárok számára, nem tudható meg belőlük, hogy az intézmény mire mennyit költött.