Csalódtak, akik változást vártak

Magányos traktor, elmaradó vidék. Szlovákia nem készült fel az egykori szocialista országok számára ideálisnak tekinthető, LEADER elnevezésű kistérségi fejlesztési program fogadására. Somogyi Tibor felvételeKözismert tény, hogy az uniós belépés környékén az ottani fejlesztési alapok a 2004–2006-os átmeneti időszakban azokat a témaköröket támogatják, amelyeket az új tagjelölt országok a Nemzeti Fejlesztési Tervükben felsorolnak. Ezek egyike a nálunk Mezőgazdasági, Vidékfejlesztési és Halászati Ágazati Cselekvési Tervnek nevezett koncepció. A földművelődési minisztérium idén fel is állított egy bizottságot, amelyben az uniós szokásnak megfelelően helyet kaptak a szakmai érdekvédelmi szervezetek, illetve a civil szervezetek képviselői. Aki azonban azt gondolta, hogy ez lényegesen befolyásolja a hivatal elképzeléseit, csalódnia kellett. A bizottság mindössze egyszer ülésezett, majd több tagja nemrég meglepődve olvasta a Roľnícke novinyban, hogy a minisztérium a koncepciót már tovább is küldte a Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozását koordináló régiófejlesztési minisztériumnak. Ezért felesleges volt összeállítani a bizottságot. „A történtek alapján az az érzésünk támadt, csak arra kellettünk, hogy Brüsszelnek kimutassák a bizottság létezését. Szomorú, hogy az egész tervezési folyamat fordított. Nem már egy meglévő tervet módosítunk a lehetőségek kihasználására, hanem mivel az EU követeli tőlünk, az Európai Bizottság rendelete alapján rábökünk a célokra, ami a hivatalnokoknak ugyan megfelel, csak nem tudni, mennyire lesz kihasználható” – mondja Matus Tibor, aki a Vidék Parlamentjét képviselte a testületben. Mivel a környező országokban is hasonló munka folyik, hamar meggyőződhetünk a hazai gyakorlat visszásságáról. Míg nálunk a felkért szakemberek sem jutottak szóhoz, addig másutt komoly társadalmi vita övezte az első uniós koncepció kidolgozását. Magyarországon a minisztérium honlapján október végén maga Németh Imre miniszter kérte fel a szakmát és a lakosságot véleményezésre. Csehországban szintén széles körben véleményeztették az anyagot. A koncepció egyébként szinte teljes egészében a SAPARD-programban megismert elemekre épül. A különbség csak az, hogy a mezőgazdaságban szélesebb lesz a támogatási kör (az ismerteken kívül a burgonyatermesztés, gabonaraktározás, biomassza-hasznosítás és az összes állattenyésztési ágazat). A vidéki tevékenység diverzifikálása címén viszont továbbra is az annak idején a Baco-féle minisztériumban kitalált modellel találkozunk. Ennek értelmében Szlovákiában vidéken az egyéb gazdasági tevékenységre is csak mezőgazdasággal foglalkozók kaphatnak fejlesztési támogatást. Pedig ennek nem kellene így lennie, hiszen a hasonló magyar koncepció „alapvető szolgáltatások a vidéki vállalkozók és a lakosság számára” címmel mindenkit odaenged az uniós forráshoz. Szakmai szempontból egyébként ennél sokkal súlyosabb hibája is van a hazai koncepciónak. Minden igyekezet ellenére a hazai anyag nem tűzte ki céljául az integrált vidékfejlesztési modellek bevezetését. Ez formailag a LEADER nevű uniós programhoz kapcsolódik, amely a tapasztalatok szerint az egykori szocialista országok számára a legideálisabb kistérségi fejlesztési programnak tekinthető. Aki viszont nem készül fel rá, az csak később fog hozzáférni. Mind a magyar, mind pedig a cseh koncepció tételesen is tartalmazza ezt a témát. Sajnos, újra csak Szlovákia marad ki belőle. Az említett koncepciók ugyan csak két évre határozzák meg az uniós támogatási programok hozzáférhetőségét, de sokat elárul abból, mire is számíthatnak az adott országban élők az Európai Unió következő hétéves tervezési időszakára készülő támogatási szerkezetek kidolgozása és jóváhagyása során.