Céljuk az azonos versenyfeltétel

Elégedetlen agrárgazdák az Európai Unió pozsonyi nagykövetsége előttĽuboš Pilc felvételeMár ma is vannak Szlovákiában olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek szervezésileg, beruházásilag, a termelés intenzitását és struktúráját tekintve felkészültek az európai uniós csatlakozásra – erre a meglátásra jutottak a pozsonyi Agrárgazdasági Kutatóintézet (VÚEPP) szakértői az EU-csatlakozás kihatásait értékelő tanulmányukban. Egyforma feltételek esetén néhány szlovák termelő versenyképessége – főleg a növénytermesztésben – meghaladhatná az uniós kisfarmok által elért átlagot. Azonban az állattenyésztésben az EU előnye számottevő – áll a jelentésben. Több hazai és külföldi agrárközgazdász viszont arra mutatott rá, hogy a szlovákiai agrártermelők konzervatívak, nem igazán nyitottak a legkorszerűbb termelési technológiák irányában, illetve idegen (főleg német és angol) nyelv ismerete híján nehézkesebbek cseh, magyar vagy lengyel társaikhoz viszonyítva. Úgy tűnik, sokan még mindig nem tudatosítják, hogy a szlovákiai agrárium csak akkor éli túl az EU-csatlakozást és őrzi meg uniós viszonylatban is versenyképességét, ha minőségi, az EU-közegészségügyi szabványoknak megfelelő termékeket termel, és ha azok nem lesznek túl drágák. A termelőknek céljaik elérése érdekében termelői-értékesítői szövetkezetekbe kellene tömörülniük, hogy könnyebben konkurálhassanak a multinacionális cégekkel.

De visszatérve az egyforma versenyfeltételekre, a VÚEPP szakértői hatástanulmányukban is egyértelműen rámutattak arra, hogy a társult országok agrártermelői csorbát szenvednek, ha az EU-csatlakozás után eltérő mértékben jutnak majd hozzá a közvetlen (kompenzációs) kifizetésekhez, azaz kevesebbet kapnak majd, mint uniós társaik. Az az érv, hogy a mezőgazdaság rentabilitása kisebb támogatás esetén is ugrásszerűen növekszik majd a társult országokban, félrevezető – áll a VÚEPP jelentésében, amely az egyetlen elfogadható kompromisszumnak a tervezett 10 éves átmeneti időszaknak a lerövidítését nevezte meg. Az agrárközgazdászok egyértelműen amellett szálltak síkra, hogy 2007-től, tehát az EU új költségvetési periódusától számítva, már az összes tagországot egyforma elbírálás, támogatási mérték illet meg. Szerintük nem helytálló az a brüsszeli érv sem, hogy a társult országok a kisebb közvetlen támogatásokból eredő hátrányt leküzdhetik azzal, ha több pénzt kapnak a strukturális alapokból.

Bár egy héttel a koppenhágai csúcsértekezlet előtt még nem tudni, hogy a csatlakozást követő első években a társult országok agrártermelői milyen közvetlen kifizetéseket kapnak, hány évig tart a negatív megkülönböztetés és a termelési kvóták is nyitottak, sokan hajlamosak arra, hogy elfeledjék: a közvetlen kifizetésekre nem minden ágazatban dolgozók jogosultak, a hektárra vetített kifizetések nem a veszteséges termelés ellensúlyozására, hanem a piaci jövedelem kiegészítésére szolgálnak. Azt sem árt tudni, hogy a közvetlen kifizetések mértéke országonként, sőt régiónként is különbözhet. A pénz felhasználását az EU-szervei szigorúan ellenőrzik. Ha kiderül, hogy a pénzt rossz célokra használják fel, vissza kell azt fizetni. Minden jel arra utal, hogy a tárgyalási folyamat Brüsszel és a társult országok között csak Koppenhágában zárul le végérvényesen. A visegrádi országok agrártermelői még bizakodnak: optimizmusukat arra építik, hogy az unió egyes országai, úgy tűnik, hajlandóak a csatlakozás utáni első évre javasolt 25 százalékos közvetlen kifizetést megemelni. Például a dán elnökség 37 plusz 3 százalékot (nemzeti költségvetés kompenzációjának mértéke) javasol.