Buktatók a kedvezmény útjában

Beringer Árpádnak a drága gázolajjal kellett megtöltenie a traktorok üzemanyagtartályát, hogy időben el tudja vetni az árpát. Eltökélt szándéka, hogy az ebből kifolyólag keletkezett 6 ezer koronás többletkiadásait, ha kell, bírósági úton próbálja majd visszaszerezni. Somogyi Tibor felvételeAhhoz, hogy a mezőgazdasági termelők piros gázolajat tankolhassanak, az ásványi olajokról szóló 239/2001-es Tt. számú törvény értelmében október végéig kellett benyújtaniuk nyilvántartási kérelmüket a területileg illetékes vámhivatalnál. Kevés termelőhöz jutott el azonban az a hír, hogy kérvényüket ki kell egészíteni egy új kérvénnyel, amelyben meg kell jelölniük, hogy melyik forgalmazótól fogják vásárolni a színezett gázolajat. Főleg a kisebb területen vállalkozó, önálló töltőállomással vagy üzemanyagraktárral nem rendelkező magángazdákat érinti hátrányosan ez a kötelezettség. Mivel az agrártermelők február végéig a régi gázolajtartalékaikat használhatták, így többségük csak a napokban szembesült az új követelmény tényével. Most azonban már javában folynak a tavaszi munkák, a traktorokba piros gázolajat kellene tankolni, csakhogy a vámhivatal engedélye, vételezői igazolványa nélkül azt nem lehet beszerezni. A kérvény intézése pedig hosszadalmas is lehet. Erről győződött meg a napokban a 210 hektáron vállalkozó Beringer Árpád nagymegyeri vállalkozó is.

„Időben, 2001. október 30-ig elküldtem a regisztrációs kérvényemet a komáromi vámigazgatóság illetékeseinek, akik a kérvény regisztrálása után szemlét tartottak nálam. Ellenőrizték tevékenységemet, gépparkomat, tehát mindazt, amit a jogszabály tőlük megkövetel. Ez év február 27-én értesítettek arról, hogy kérvényemet ki kell egészíteni egy új kérvénnyel, amelyben meg kell jelölnöm, hogy hol fogok tankolni. Nekem ugyanis nincsenek üzemanyag-tárolási lehetőségeim. A piros gázolaj pedig olyan üzemanyag, amely a régi gázolajjal ellentétben közúti töltőállomásokon nem kapható. Kérvényemet az utasításnak megfelelően eljuttattam a vámhatósághoz, ahol közölték, kedden átvehetem az vételezői igazolványt. Nagy meglepetésemre a megadott napon semmit sem kaptam kézhez, az illetékes osztály vezetője pedig közölte, hogy kérvényem elintézésére harminc nap áll rendelkezésére. Itt vannak a tavaszi munkák, az agrotechnikai terminusok sürgetnek. A méregdrága gázolajjal kellett megtöltenem a traktorok üzemanyagtartályát, hogy időben elő tudjam készíteni a talajt és el tudjam vetni az árpát. Ez 6 ezer koronás többletet jelent számomra. Kérdezem én, ki fogja ezt nekem visszafizetni?“

Értesüléseink szerint Beringer Árpád sajnos nincs egyedül, más kistermelők is tanácstalanok a piros gázolaj megrendelhetőségét, a tankolási engedély kiadásával kapcsolatos ügyintézést illetően. Patasi Ilonának, a dunaszerdahelyi regionális agrárkamara igazgatójának pedig az is fejfájást okoz, vajon milyen gázolajat használnak, használhatnak majd azok a cseh vendégkombájnok, amelyek minden évben kölcsönösségi alapon segítik hazai kollégáikat a termés betakarításában. Segítségük ugyanis nélkülözhetetlen, ám a törvényalkotók rájuk nem gondoltak. Ha rájuk a drága gázolajhasználat vonatkozik, akkor viszont többe kerül a leves, mint a hús. A vételezési igazolvány intézésének hosszadalmas voltát az OMV és a Slovnaft illetékesei is megerősítették lapunknak. És azt is, hogy ilyen engedély nélkül „szóba sem állnak“ a termelővel, azaz üzemanyagot nem adnak, adhatnak számára.

A piros gázolaj, a hagyományostól annyiban tér el, hogy literenkénti adótartalma nem 11,20 korona, hanem mindössze 3,50 korona. Ez a különbözet indokolja a piros gázolaj kiadásának szigorú nyilvántartását és felhasználásának fokozott ellenőrzését. Ez az üzemanyag kizárólag a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban, a törvényben meghatározott célokra használható fel. A piros gázolajra vonatkozó jogszabály elfogadását a törvényalkotók az EU-s jogharmonizációval indokolták. Időközben azonban kiderült, hogy a szlovák EU-tárgyalók – a többi társult ország gyakorlatához hasonlóan – kezdeményezhették volna a törvény elfogadásának későbbre halasztását is. Itt és most nem kívánjuk boncolgatni azt a kérdést, hogy erre miért nem került sor. Tény, hogy az előcsatlakozási tárgyalásokat folytatók nem kértek átmeneti mentességet, a jogszabály előkészítői pedig úgy vetették papírra az EU-ban alkalmazott törvényt lekoppintó tervezetüket, hogy azt a hazai agrárönkormányzat szakértőivel egyáltalán nem egyeztették. Ennek következtében a hazai sajátosságokat – például azt, hogy a szlovákiai mezőgazdaságban nem csupán traktorok vannak, hogy a mezőgazdasági géppark átlagosan 30-40 százalékban tehergépkocsikra épül, a szállításnak 70 százalékát saját tehergépkocsik bonyolítják le –, egyáltalán nem vették figyelembe. Ez pedig végső soron azt eredményezte, hogy a törvény egyes paragrafusait még azelőtt módosítani kellett, hogy az érvénybe lépett. A 239/2001-es számú törvény március 1-jétől hatályos novellája ugyan orvosolta az eredeti beterjesztés legdurvább hibáit, ám az eddigi ismeretek alapján úgy tűnik, hogy a színezett gázolaj bevezetése korántsem történik olajozottan.

Általános panasz a kis- és középnagyságú földterületeket művelő, önálló üzemanyagraktárral nem rendelkező gazdák részéről, hogy nem tudják, hol szerezhetik be az üzemanyagot, melyik a lakhelyükhöz, telephelyükhöz legközelebb eső forgalmazó vagy töltőállomás. Rajtuk próbált segíteni a dunaszerdahelyi regionális agrárkamara is, ám Komáromból azt a választ kapták, hogy ez az adat titkos. ĺgy mi sem tudtuk ellenőrizni azt az Agrárkamara pozsonyi központjában hallott hírt, miszerint a Lévai járásban – épp a törvény elfogadása körüli huzavonák és módosítások miatt – egyetlenegy töltőállomás sem létesült. Az ebben a járásban gazdálkodó termelőknek tehát sokat kell majd furikázniuk, hogy megtankolhassák traktoraikat, de megrendelhetik a színezett gázolajat a regisztrált forgalmazóktól, ám ezek csak nagy mennyiségű üzemanyagot adnak el nekik, miközben a szállítási költségeket természetesen beépítik a gázolaj árába. A Slovnaft és a OMV illetékesei lapunknak nyilatkozva egyaránt megerősítették, hogy a szállítás gazdaságossága miatt 1000 liternél kisebb tételt nem adnak, ugyanakkor Roman Lošonský, a kőolajfinomító vállalat mezőgazdasági és ipari osztályának vezetője elmondta, hogy ezt a mennyiséget 200 literes hordókban is le tudják szállítani a vételezési igazolvánnyal rendelkező termelőknek. Az árképzésre vonatkozó kérdéseket a forgalmazók csak óvatosan válaszolták meg. Annyit azonban megtudtunk, hogy az OMV-nél például egyénileg állapítják meg az árakat. Ezek nagysága attól is függ, mondta Raich mérnök, a kereskedelmi osztály vezetője, hogy milyen a kapcsolatuk a termelővel, milyen mennyiségű gázolajat vásárol, számlaátutalással fizet, vagy készpénzben, milyen garanciákkal rendelkezik a megrendelő stb. Roman Lošonský pedig azt mondta el, hogy a Slovnaft szállítási költségként literenkénti 16 fillértől maximum 1 koronát számol fel. Vállalatuk januárban 1,1 millió liter színezett gázolajat adott el a forgalmazási és vételezési engedéllyel rendelkező ügyfeleinek.

A tavaszivá fordult időjárás lehetővé tette a gazdálkodók számára, hogy nekilássanak a legsürgősebb munkáknak. Már akinek sikerült beszereznie a kedvezményes üzemanyagot. Akiknek nem, az most oszthat, szorozhat, vajon mennyi többletköltséget jelent számára a termelés, illetve megéri-e még egyáltalán a gazdaság fenntartása.