Berlin, a követendő példa

A változások legutóbbi kora 1991 nyarán kezdődött, amikor kimondatott: Berlin az egyesített Németország parlamentjének és kormányának székhelye. Ez a döntés nemcsak egy szimpla költözést vont maga után a Rajna partjáról a Spree partjára, hanem egy olyan fejlesztést is, amely Berlint alkalmassá teszi arra, hogy kormányzószékhely legyen. Ez a gyakorlatban építészeti és közlekedéstechnikai feltételek megteremtését jelentette és jelenti.

Aki tíz évvel ezelőtt látta utoljára a (két) várost, az ma már nehezen ismeri ki magát, még az akkori főbb tájékozódási pontokat is alig találja meg. Az egyik leglátványosabb és legköltségesebb program a magyarországihoz hasonló paneltelepek felújítása és az úgynevezett tömbrehabilitáció, melyek lassan, de biztosan a város több kerületét teszik emberibb léptékűvé és korszerűvé.

Míg nálunk egy kisebb városrész tömbjeinek megújulását, a bontást és az építést általában az ott élők szinte teljes kicserélődése kíséri, Berlinben az a cél, hogy aki a felújításig abban a kerületben élt és dolgozott, az továbbra se hagyja el a környéket. Ezt persze könnyebb megvalósítani ott, ahol döntően bérlakások épülnek. Amikor egy kerületrészt akcióterületté nyilvánítanak, valamennyi telek tulajdoni lapjára bejegyzik, hogy rehabilitációs térségben helyezkedik el, és ez egyben azt is jelenti, hogy csak az önkormányzat tudtával és beleegyezésével és az általa meghatározott árszint alatt adható el. Ezzel nyilván a telekspekulánsokat akarják távol tartani. A berlini lakáspiacot nem annyira a lakás-, illetve telekárak szintje határozza meg, sokkal inkább mérvadó a bérleti díjak alakulása, hiszen sokkal többen bérelnek, mint vesznek lakást. A németországi havi bérleti díj átlag 11 márka négyzetméterenként. A sokszínű Berlin persze rendkívül árnyalt bérleti díjakat produkál. A szanált területeken akár 5 márkáért, az előkelő negyedben minimum 20 márkáért lehet lakást bérelni. Kelet és nyugat különbsége ezen a fronton is éles, akárcsak a telekárak esetében. A nyugati városrészben egy jó fekvésű telekért átlagosan 1700 márkát kell fizetni négyzetméterenként, a közepesen értékes ingatlanok egy négyzetmétere hozzávetőleg 700 márka, az egyszerű fekvésű telkek pedig 400 márka körüli értéken cserélnek gazdát négyzetméterenként. Ugyanebben a felosztásban a kelet-berlini telkek ára frekventált helyen mintegy 500 már-ka, közepes nívójú részen 300 márka, az egyszerűbb területeken pedig úgy 200 márka körül alakul négyzetméterenként. Az árakhoz persze hozzátartozik az is, hogy Németországban gyakorlatilag mindenkinek jár állami támogatás, aki lakást épít vagy felújít. A hozzájárulás mértéke változó, a kategóriákat az egyedülállótól a sokgyerme-kes családig határozták meg. Egy egyedülálló új lakást építő például évente ötezer márkát kap, a sokgyermekesek tizenegyezret. (ú)